Le kell írnom ezt ami történt.
Megnéztem két ismerősömmel a lopott idő című filmet. Vége lett a villamos megállóba beszélgetünk, jön a villamosuk felszálnak. Elnézek oldalra (Lurdynál volt) jön a busz ami jó nekem 3 sávos úton átfutok. Fut mögöttem egy csaj, hallom a magas sarjkúját.
1 megálló múlva leszállás. SOkan száltak le. A lágymányosi tetején. Látni, hogy jön egy busz. Vagy jó vagy nem. Iparkodok ahogy ő is. Lelassít mert látszik, hogy nem az. De nem messze mögötte ott egy másik. Futok. Maj ő is, meg még pár ember. Egyszerre futunk. Pont mint a filmbe ahol a szegények mindig futottak, mert nem volt idejük. A pénz az idő volt, ami ketyegett folyamatosan, és ha elfogyott meghaltál. Tökre ilyen volt.
Aztán elfogott ez az érzés basszus mennyi véletlen, hogy pont ez a csajszi is erre jön, hogy a kopogós cipójével drámát kölcsönzött a hangulatnak, és hogy a film hatására ezen az egészen agyalni kezdtem. Mondom, ha ott száll le ahol én megszólítom és utána járok: Ugyanis az az érzés fogott el, hogy valamiért baromi fontos lenne. 2 megálló és szállok. Ekkor elfogott az érzés, hogy mi van ha 1el hamarabb száll. Ott is sokan szoktak. Nem baj úgy voltam vele csak ha ott ahol én. De mégis lehet le kéne. Nem néztem oda, bezáródott az ajtó nincs már ott. BAssza meg. Akkor is éreztem hogy kellett volna. Leszállok a kövinél ahol nekem amúgy is kellett volna. Küzködök önmagammal, de elindulok visszafele kocogva, hogy hátha ott van még, emrt ott sok buszra várnak. Már érzem, hogy hiba volt, hogy nem szálltam le utána. Két busz és egy hév megállója az. Látom, hogy elmegy az egyik, o no! Elmegy a másik, shit. Van hév odaérek pont elmegy az is.
Baromi csalódott voltam. Sétáltam vissza fele és totál bánatosnak éreztem magam, hogy valami nagyon fontosat hagytam ki. Vagy mégsem? Mi van, ha csak azért volt ez az egész, hogy ezen most elgondolkodjak. Mi van csak ha azért volt ez az egész mert csak helyes volt, és ezért jött ez a feelingem. Van barátnőm, de ha kémiás dolog volt akkor nem tehetek semmit az ellen ha érzés fog el valami.
Felnéztem az égre és bánkódtam. Azt akartam mondani, hogy It's not fair! De Fair. Azonnal rájöttem mielőtt végig mondtam volna. Az én döntésem volt. Én vagyok a felelős érte senki más. Utána azon agyaltam, hogy majd ha meghalok, és annál a résznél leszek, amikor vissza nézheted az életedet, meg akarom majd nézni, hogy mi lett volna ha megszólítom, hogy merre vezetett volna az az út. Jól tettem amit tettem? Lényegtelen, mert választottam, és most abból kell a legtöbbet kihoznom ami ajelenlegi életem. És akkor eszembe jutott:
Ha jól élem le az életem akkor nem akarom majd visszanézni mert nem lesz semmi amit megbánjak!
Választások...? Nem az a lényeg, hogy mit választasz, hanem, hogy mit tanulsz belőle, hogy ami történik, avval mihez kezdesz. Lényegtelen a választás ilyen szempontból. Meghozod és el kell fogadnod, és kihozni belőle amit lehet, és élvezni, mert ez a te életed :)
Elég heavy szavakkal nem jön át de nagyno fura fura fura érzés ez most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése