2009. június 4., csütörtök

Hogyan állunk

Kezdek ráfeküdni egyre jobban a full time pokerezésre. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal, csak azt, hogy rendszeresen, és dedikáltan a célnak.

Most azt csinálom, hogy neten csakis tournizok, ami teljesen jó, mert gyakorolnom kell a verseny játékot is, hogy teljesebb körű rálátásom legyen a pókerre. Amit eddig megfigyeltem itt, hogy a big stack játékom bazi jó (asszem...). Ez szinte biztos hogy a CG-nek köszönhető.
A middle stack játékom kissé kockázatosabb, bár nem igazán tudom még, hogy mi is a middle stack. Nekem az a middle stack alja, amikor egy resteal all innel, még elgondolkodtatásra kényszerítem az ellenfelemet. Szal ez a részem rizikósabb, lévén, hogy nem szeretem azt, ha felszippant a vak, és inkább flippelek egyet vagy kockázatosabb manővereket vállalok be, hiszen tényleg az FT-re játszom. Ez jól van így.
A small stack játék meg nem megy még. Miki mester is megfigyelte, majd egyeztetek vele. A fő gondom az, hogy mikor leszopódok ss-re akkor vissza akarom szedni azonnal, vagy kihullani a francba, mert a hatalmas szabadság a sok zseton által elvész, és annyira folytogató lesz a kis csippes dolog, hogy így vagy úgy de szabadulni akarok tőle. Ez hiba. Ezen dolgozunk.

Közben meg mikor nem online nap van, akkor megyek live CG-zni. Élvezem a játékot minnél nagyobb a tét. Tök jó.


Amin még elgondolkoztam a netes versenyekkel kapcsolatban, hogy pont a lehető legnehezebbikébe vágtam bele, és általába evvel kezdi mindenki. A low buyines rebuyos vagy nem rebuyos több ezres indulós versenyeket. Szerintem ez a legnehezebb, mert itt az ITM játék pont annyi ideig tart kb mint az ITM előtti is és bazi sok energiát odafigyelést felemészt, és tele van a hosszúsága miatt buktatókkal és bármi nemű díjazás csakis az FT-n van főleg a freeze outos versenyeken. Tényleg csak FT-re éri meg. Ezt kicsit korrigálva, elkezdtem valamivel nagyobb versenyeken is indulni, hogy tesztelni tudjam magam, hogyan is megy, normálisabb méretű mezőnyben, ahol az embereknek már pénzük is van benne (22-55ig 1-2r 1A maxos versenyek). Eddig bíztató, nem csinálok nagy minuszokat, és agyelpukkanások sincsenek.
Könnyebb elviselni a bad beateket is, mert nem is feltétlen vet véget a versenyednek. Azt figyeltem emg magamon, hogy míg neten a cg bad beateket nagyon nagyon utálom, addig a versenyeseket simán elviselem meg a liveokat is. Lehet magamat programoztam így hát nem tom de örülök, hogy amiket tolok azokat baromira tűröm.

Az, meg hogy hosszútáv. Végre találtam egy cikket, pont a RIkk naplóján keresztül egy erről szólóról, ami baromira megerősített abban a hitemben, hogy annyira nincs is hosszú táv a tourney pókerben, főleg nem a több ezres indulósokban. Erről már sokat írtam hogy mekkora a szóródás, nem nagyon akarom ismételgetni. Jó példa talán, hogy ott vagy akármilyen verseny FT-jén. Mondjuk WSOP. (de lehetne egy 10$ os rebuyos is) és AA-d van és lebadbeatelnek. Nem állhatsz fel úgy az asztaltol, hogy ez van hosszútávon kijönne. Tudod a póker szabályait, jól toltad be a pénzt, lemákoltak, de be kell látnod, hogy az élet valamiért azt a lehetőséget elvette tőled, és átadta másnak, hiszen nem leszel azon az asztalon még 20x hogy kb-re kijöjjön a hosszútávja az AA-dnak. Nem beszélve arról, hogy nem fogsz AA-t kapni feltétlen a döntő asztalon és az ellenfeled se KK-t pont mikor te AA-t. Szal nincs igazán ilyen szintű hosszú táv.

Na itt van egy sokkal jobban leírt számokkal alátámasztott cikk:

http://www.pocketfives.com/poker-articles/how-much-variance-is-in-mtts-2426235

Eztán meg majd leírom, hogy hogyan is kezdtem a pókert és hogy jutottam el ide, mert szokták néha kérdezni :)