Élet...

Ez most egy olyan bejegyzés lesz, amit a naplómba írnék normál esetben, de most inkább ide írom.
Csak a máról fog szólni és arról, hogy milyen gondolataim voltak a mai nappon mire idáig eljutottam.

Reggel korán kellett kelni, mert Viki felvett az európarknál és mentünk ugye a floppos dologra Vecsésen. 3 órát aludtam. Vittem tanulni valót, mert hétfőn össze kell hoznom egy hármast, ha nem akarok megbukni. Nem tanultam semmit persze. A verseny jó volt. Volt egy dealer lány aki nagyon szimpi volt. Tök szép alakja van és a szeme nagyon jó. Jó dolog a póker mert tudsz benne "tekintetet lopni" nézett rám ugye mikor én jöttem. Aztán elkezdett rám nézni amúgy is mikor nem én voltam, én persze hagytam a lehetőséget és figyeltem őt. Aztán elkezdett kifejezéseket is mutatni, hogy sajnálja mikor pl rossz lapom volt és bedobtam. Jófej volt. Aztán leváltottam miután kiestem. Akkor mondtam neki hogy kollégák vagyonk mostmár. Amíg ott járt kelt mosolygott rám párszor és tökre jól esett.

Aztán Joe-val elkezdtünk sörözni, jött a Zoli is. 1 sör 2 sör 1-2-3 jéger. Hopp. Felmentünk előadásra és bealudtam. Aztán arra ébredtem, hogy ráz a Joe, na akkor kicsit rosszul éreztem magam. A kezembe nyomott még egy felest én meg lehúztam és visszaborultam. Na ez volt életem olyan élménye ami kimaradt vagy nem is tudom. Később meg kellett kérdeznem hogy én megittam még egyet mert oda hozta valaki...annyira távoli és homályos emléknek tűnt mint ha meg se történt volna. Szal ezek után már rosszul voltam. Hagytak szerencsére nem nagyon akartak felrángatni csak a hülye részeg Joe. Aztán végül mikor már ki tudtam nyitni úgy a szemem hogy nem akartam elhányni magam Csajbi kikisért a levegőre. Jótt tett. Utána vissza sétáltam tisztulgattam. Közben kaptam egy sms-t a Krisztitől, hogy nem nagyon van otthon mostanába nem tudta megnézni a mailt. Mert hogy írtam Neki 3 napja. Direkt nem sms-t meg ilyenek, mert nem akartam direkt nyomulós lenni, mintha kötelezettség lennék. Azt vettem le smséből, hogy elfoglalt, valszeg csávózik, de minden esetre nem vette fel a telefont ma egyszer sem szóval nemkívánatos voltam. Ez rosszul esett. Persze persze megbeszéltük, hogy valószínűleg mi soha nem jöhetünk össze, és ez le is lett tisztázva, és folyamatosan próbálom elfogadni. Emiatt voltam úgy ki a kb másfél hete. Válaszoltam neki, jobbulást kívántam, mert mondta, úgy érzi betegszik, aztán beraktam az Eleven Holdat (ez a lélek zeném). Hallgattam persze megint jött a kiszakadás a jelen körülményekből. Ültem az üres pókerasztalnál a sötétben, arrább a többiektől. Nem akartam feltűnni. Aztán jött és nekem mennem kellett. Kisétáltam a levegőre és elkaptt beborított. Térdre estem és zokogtam. Szomorú voltam és fájt. De még mindig nem a földön jártam. Aztán sétáltam vissza és egy nagyon meglepő dolgot tapasztaltam. Bent épp a helyi verseny döntő asztala ment, apraja nagyja drukkolt, én meg csak baktattam talán kicsit könnyes szemmel, és eléggé borongós, elmélyült (asszem) arckifejezéssel, és a tömegből egy szempár kandikált ki és kérdezte, mi a bajod. Ránéztem és éreztettem, hogy csak a szívem. Igyen a dealer lány volt, Emese. Észrevette, hogy ott vagyok, és feltűnt neki, hogy valami nincs rendben velem. Aztán leültem az üres asztalhoz és énekelgettem tovább ahogy ilyenkor szoktam. Beült osztani és nagyon messze volt, de pont felé néztem és láttam, hogy verseny közben két játékos között rám is nézett.
Aztán túlvoltam amély ponton. Beszélgettem Zolival majd oda mentem a lánykához vele is beszélgetni. Épp 5-en dealerekkel kezdtek el egy sng-t. Tök jó hangulat volt. (húú baromi hosszú lesz sry) Jó volt tudtam meg dolgokat. Kötetlen és egyszerű volt. Szép. Aztán jött Andris, hogy menjünk Kordába. Ekkora már rég ki voltam józanodva, ami a fejet illeti, gyomorba még rosszul voltam kicsit. Elköszöntem, megkérdeztem melyik napokon oszt, és eljöttem. És megint tök jó volt mert köszönésnél tökre virult és mosolygott, pedig alapból nem mosolygott egyszer sem csak úgy, szal nem az az örök vigyori izéke volt. Ez megdobta a kedvem.

Kordába fos volt a játék. Ami a pókert illeti hülye voltam mint a segg mert nem hallgattam a megérzéseimre amik ismét mindig teljesen megbízhatóak voltak. Vesztettem 90k-t de nem ez a lényeg. Beszélgettem. Sokat. Mikor pókerezek nagyon sokat dumálok, ezt sokan nehezen viselik. Van aki megkedvel ezért, van aki megutál ezért (komolyan nagyon híres vagyok erről bárhol megkérdezitek, hogy a sokat beszélő vagy valami hasonló tudni fogja mindenki). De nem azért beszélek, mert bárkit is befolyásolni akarok, hanem felszabadult jókedvből. Na most én beszéltem, aztán egy csávó elkezdett beszólni, hogy kussoljak el. Mondtam neki, hogy sorry én mindig ilyen vagyok nem tehetek róla. Aztán beoltott egyett, hogy diákhitelből játszom. Ez nagyon csúnyán megsértette az egómat, és sajnos felvettem a kesztyűt. Nem bírtam megállni egy idő után, hogy bemondjam, csak szeretne annyit keresni mint én. Aztán elkezdett káromkodni nekem, meg mondta, hogy beveri a pofám, menjünk ki. (végén mondtam neki, hogy ok most már nincs pénzem mehetünk, de nem akarta...gyk vissza se reagált szal blöffölt csak) Amúgy egy kis segdugó volt akinél még én is egy fejjel magasabb vagyok, és biztos vagyok benne, hogy még mielőtt a fogaimat csapkodhatta volna már lerúgtam volna. Mind1 jó lett volna a bunyó mert lemegy a feszültség és ha nem halok bele sok bajom se lesz. Az se para ha megver.
   De ami a gáz, hogy felvettem ugye a kesztyűt és beszóltam neki, ez aztán egy kicsit a játékomra ment, de ami elgondolkoztatott, hogy ugye így nem vagyok jobb nála semmivel. Mert szarral dobálózik én meg vissza dobálózok, és az én kezem is ugyan olyan szaros lesz. Persze senkinek nem tűnt fel, hogy én nem szóltam egy rossz szót se rá, hogy nem drukkoltam ellene egyszer se, mikor jó megadást csinált ellenem mondtam, hogy jó megadás, én nem káromkodtam, és nem inzultáltam nem is fenyegetőztem, ő ellentétben ezt mind művelte. Sebaj.

Andris mondta, de ettől vagy te több. Mitől? Attól, hogy én ezt nem csináltam vele meg, ugyan úgy belémrúgtak, megtapostak és kipakoltak és átgyalogoltak felettem, észre se vették, hogy én nem csináltam semmi oda nem illőt ellentétbe vele. Több vagyok én ettől? És akkor előjött (már hazafelé a kocsiban) hogy miért ilyen nehéz nekem az élet. Túlbonyolítom? Próbálom olyan egyszerűen kezelni felfogni és csinálni amennyire csak lehet, de nem tehetek róla, hogy jönnek ilyen gondolatok. Ez volta  kocsiba a példa: Ott van a Kriszti akivel találkoztam. Nagyon megkedveltük egymást és mind a ketten tudtuk a másik eljövetelét az életben. De én ugye máshogy is elkezdtem megkedvelni, de az élet valszeg nem ezért hozta, hogy a párom legyen. De miért olyan jó lenne vele együtt lenni. Másnak meg akivel csak úgy összejön mondjuk és két hét múlva meg kiderül, hogy nem fog menni, az az ember meg vele lehetett testben lélekben együtt arra az időre, anélkül, hogy bármit is tett volna érte én nekem meg azt hozza az élet, hogy szerethetem, védhetem és vigyázhatom, de le kell győznöm saját magamat és az érzelmeimet, hogy ne akarjak tőle többet, mert akkor szenvedni fogok csak, ha nem kaphatom meg. "Talán azért, hogy később könnyeb legyen" mármint az élet. Ezt hittem akkor amikor az első szerelmem itt hagyta magyarországot örökre, aztán az igazi nagyon nagy beteljesült szerelem végén is mikor hevertem. Most megint...áh nem hiszem hogy könnyebb lesz. Ez nem olyan, hogy bakker 4%-ot behúzta na nem baj majd legközelebb. "Túl" mélyen élem talán meg a dolgokat, amit sokszor hibámnak rónak fel, hogy csak magamnak teszem nehezebbé az életet. "Ezért vagy több" Mitől lennék több? Nem lehet, hogy ezt csak azért találták ki az olyanok mint én, hogy áltassák magukat. Miért lennék én több. Épp elmentünk a kurvák mellett. Volt ott egy fiatal nálunk is fiatalabb lány. Szomorú érzést keltett bennem. Több vagyok én nála bármiben is? Nemhinném. Máshogy élem meg a dolgokat, és emiatt úgy érzem nekem nehezebb az élet. Nehezebben dolgozom fel azt, ha valaki akivel testben lélekben egyek voltunk otthagy. Van aki két hét alatt feldolgozza, van aki (én) 2 év alatt csak. Nehezebb nekem az élet? Ugyan az az élet nekem is, csak én nehezebben teszem át magam azokon amiken más átszökken. Szebb lesz ettől? Nemtudom. Talán az öröm részét is mélyebben élem meg és akkor igen. Eh...nem tudom mi van.

Megyek majd visza vecsésre pókerezni, hogy hátha alakul valami :) Ez tuti. Ezt hozta az élet, ezt meg is ragadom. Most jobban érzem magam azért hogy kiírtam magamból a gondolatokat.

Ma felkészülök a holnapi angol dogámra!