Először is fuck az álszent bullshit leveleket, hogy "reméljük, hogy sokan eljöttök" miközben másik levélben küldik az emlékeztetőt, hogy fking mandatory az egész és ha nem jössz kibaszhatnak az egesz rendszerbol ha megnézed a contractodat jobban. Ötös pontban megtalálható: "Conferences and seminars"
Időrendbe fogok menni, szal a shitty része előrébb lesz mint a kevésbé shitty.
A legelső emlékem a legrosszabb a dologgal kapcsolatban. A we will rock you-s rész. Konkrétan így éreztem magam:
Én imádom a Queen-t gyerek korom óta hallom őket a szüleimnek hála, de ilyen cringy átírjuk a szöveget és énekelje mindenki együtt, hogy "we will we will teach you" jajj de jófej tanárok vagyunk-os cucctól rosszul voltam. I of course refused to sing along.
Rengeteg ilyen gyere állj fel cucc volt, és igazából rohadtul nem volt kedvem hozzá. Nem is csináltam legtöbbjét. Az érdekes az volt, hogy úgy voltam vele ha odajön a Teacher Trainer, akkor mondom neki, hogy "I'd like to excercise my right to abstain from these activities"
Anyways ereztem pontosan azt amit azok a gyerekek éreznek (vagy felnőtt is akár) akinek kurvára nincs kedve valamihez, de folyton noszogatják és basztatják, hogy naaaaa azért csináááljad máááár, hát milyen már hogy csak te nem csinálod. Fuck off! De ha ezt egy gyerek mondja az megérthető, ha egy felnőtt írja akkor meg bunkó...fundamentally ellenzem ezt a megközelítést.
Volt aztán még a körbeülős rész, ami nem lett volna rossz, ha van rá idő. (nem írok pontosabban róla, hogy melyik rész mert nem akarok jogi alapot adni, arra, hogy trade secreteket share-elek). Poén is lehetett volna ha van hely, van idő, és van tér megbeszélni, és nem hangzavar fürdő.
A videórol az elején már meséltem (vegan stuff). A videó a végén ilyen "look at us" feleslegesség volt, ami nem adott semmi extrát szerintem az egészhez, nem lettünk okosabbak vagy bölcsebbek tőle. Viszont ha valakinek van rá hajlamossága nagyképűbb igen XD.
Aztán volt az a zsír feladat, amikor improv-olni kellett "reklámozd úgy mint egy...." Már az elsőnél nagyon nagy késztetést éreztem arra, hogy felálljak, de a lázadó magamban nem engedte. Leírom azt is, hogy miért akartam:
Egyrészt mert megy, másrészt meg mert az összes rosszakarómnak, és pletyka terjesztőmnek úgy tudok a legjobban betartani, ha üres szavak helyett példával járok elő, és megmutatom, hogy milyen munkát végzek, illetve, hogy milyen vagyok, és aztán aki csak hallásból ismer (erről majd írok egy másik postban) annak a kialakult képén változtassak.
Szal kimentem és kérdezte a TT, hogy akarok-e választani. Gondoltam, hogy az a diktátoros marha jól ment volna, de lame lenne megismételni, szal rábíztam, hogy adjon valamit, és Freddie-t adta.
Ez a kép volt bennem róla:
Miután átgondoltam, hogy mit akarok kb csinálni ("átgondoltam", inkább miközben érzelmek és hangulatok cikáztak a fejemben, néha kis logikával vegyülve, és én próbáltam letapogatni azokat, és tudatosságom hálójával a tudattalanból aktívan kiemelni azokat), amikor leléptem a pódiumról, már nem Én voltam, csak nyomokban, hanem felmentem a stage-re, és reflektor volt az arcomba.
Nem is tudtam azt hiszem hirtelen, hogy mit is akarok és akkor azt hiszem azt mondtam, hogy "let me see your hands" vagy "put your hands up in the air" vagy valami ilyesmi, és miközben ezt mondtam, megjelent a fejemben a gondolat, hogy bakker ha nem rakja fel senki a kezét akkor mi lesz? De nem jutottam igazán a végére a gondolatnak, mert azt láttam, hogy, hirtelen kiabálnak az emberek és felteszik a kezüket és magával söpört az érzés és én csak utaztam vele, és conduitja voltam csupán annak ami áramlott belülről.
Az egyetlen dolog ami visszatartott abban, hogy teljesen feloldódjak a szerepben az a ráerőltetett téma volt, hogy reklámozni kellett valamit, de szerintem poén volt az egész. Arra emlékszem még, hogy néha kitekintettem és láttam our Holy Mother in Grace-t az első sorban, hogy nézett és vigyorgott. Bár nem tudtam akkor eldönteni, hogy kényszer vigyor volt, vagy természetes....valszeg az all natural botox miatt (btw amikor megláttam sok éve először (miután ismertem a nem botoxolt verziót) a botox-al annyira ilyen wleee meg but whyyyy érzésem volt, és tök természet ellenesnek láttam és látom azóta is a mosolyát). Mindenesetre mondogattam dolgokat, és az utolsó soromra emlékszem még nagyjából, amit direkt több értelműnek szántam. Egyfelől a performance része egyfelől üzenet azoknak akik tudják hogy üzenet "I'm never gonna bite the dust".
Miutan visszamentem a helyemre éreztem aztán az adrenalint magamban. Szokásos szívdobbanás meg minden ami vele jár. Nem értettem pontosan, hogy miért utána volt ez. Közben miért voltam totál cool under pressure. Altalanos jellemzőm asszem. Már egészen a Shaolin kung-fu-s versenyzős időszakomban is ez volt...sőt ott tapasztaltam meg először igazán ezt a jelenséget.
Aztán elülés után persze eszer féle dolog eszembe jutott, hogy hogy lehetett volna még sokkal jobb amit csinátam but ohh well.
Még így gyorsan a végére: mindig is fantáziáltam arról, hogy miket lehetne mondani, ha a konferencián megkaparintanám a mikrofont. Ilyen kisfiús szinten tudod, ha szupermen lennék, vagy ha láthatatlan lennék fantáziálgatás level. Azt hiszem a realitásban sikerült viszonylag jól translate-elnem az élményt ahhoz képest mint amilyennek elképzeltem.
Funny story, hogy ez az egész élmény sorozat volt az ami aztán rávett arra, hogy aktívabban kezdjek el írni a tanárkodásos tapasztalataimról....illetve próbálkozgattam vele már régebben is, de nem sikerült mert nem éreztem benne a kreatívságomat. Viszont most, hogy vissza tértem ide az ősi blogomba, amiben van közel 500 postom, ami jelenlegi olvasóim számára totálisan irreleváns mert mostly poker related, és még hülyébb gyerek voltam akkor mint most XD. Szal így érzem, hogy ez a hely az, hiába digitális csak, ez a hely az, ahol én kiírhatom igazán önmagamat és visszatérnek a gyökerek.
És elnézést, hogy az előző postot átmenetileg levettem, voltak problémák amiket meg kellett oldani, oda kell figyeljek arra, hogy nem mondok semmit a brandről, vagy bárkiről benne, hogy ne tudjanak beköpni a jog posványos üledékével, de mindaddig amíg ezt betartom szabadon írhatok ide azt amit csak szeretnék. És ezért mondom és éreztem azt, hogy küzdenem kell ezért és hogy "Im not going to be silenced!". This is my home, this is where i began my journey a very long time ago. Just because someone doesnt like it i wont stop writing. In fact, if you dont like it, you can stop reading it, and your problem with it you not liking is solved in an instant!
