Lénykedés

Nem vagyok túl jó azt hiszem túlnyomóan pozitív dolgok irkálásában, mert attól nem indulnak be a kreatív rugóim, és nem kezdek el szenvedélyes vágyat érezni arra, hogy leírjam és kifejtsem, de azt írtam, hogy a kövi ilyen lesz ezért most evvel megpróbálkozok. Azért nem írtam az elmúlt pár hétben mert nem volt ihletem hozzá plusz elég megviselő átállni itthonról való kiscsoportos gyerek oktatásra. Without further ado:

A lénykedés fogalma. Nehezen megfogalmazható, mégis olyan piszok egyszerű, hasonlóan a boldogsághoz. De most ahogy ezt leírom talán szinonímaként is felhasználható.

Lénynek lenni, lénykedni. Lénynek lenni valóban kb annyit tesz, hogy boldog vagy a saját kis csomagodban, a lénykedés is.......hmm valahol mégse pont csak annyi, hogy boldogság, mert hitler is boldog volt a háborúba mégse lehetne lénykedésnek mondani. Valami olyan fajta harmonizálós létezés amikor nem mész senkinek az agyára, azt teszed amit szeretsz és boldog vagy benne, egyedül teszed azt (fizikailag).... boldogságban szöszmötölés talán...Valami ilyesmi a lénykedés. Olyan tevékenység amiről tudják a közelállóid, hogy boldoggá tesz, és nem zavarja őket sem.

Ebben az állapotba létezik a Lény, aki a V. akivel élek, az ő szemszögéből meg én. Persze nem tudsz mindig lény maradni, de a cél, hogy minél többett abban az állapotban létezz. Asszem a fogalmát túltárgyaltam.

Szal az életem boldog pontjairol kéne irni...de kurva nehezen megy ez :D:D
Szeretek gépezni. Kockulni. Szeretem a kompetitív játékokat, de szeretem az RPG-ket is meg a gondolkozós dolgokat, meg a lövöldözős fpseket, meg a management játékokat, sza legy rakás dolgot...de nem a platformereket. Imádok új rendszereket megismerni, és azokat feltérképezni. Ez valami olyasmit jelent, hogy nekem egy új játék, és főleg társas (a lokális kompetitívkedés miatt (tehát: nem megfejtett meta-game, amit online elolvasol, és nem az élményért és kihívásért játszol hanem a győzelem tényéért....mint pl minden fos online card game constructed ranked systeme)

Szal imádok társasozni, mert barátokkal vagyok ott, és lehet versengeni, és aki a leghamarabb tud alkalmazkodni a mindenki által ismeretlen rendszerekhez az sikeresebb lesz a többieknél. Vagy nem mert RNG luck factor de az sem tré ilyeneknél (persze sírni azért mindig kell legalább enyhén) De a lényeg, hogy fun nem szuper vérpistikének lenni valamiben, hanem együtt bénázni. És fun nyerni is, de veszteni is, mert a barátod nyer és neki fun. Ez is egy lénykedés.
Mondjuk mi tavernázásnak hívjuk itthon, mert ordibálós kajabálós anyázós kocsma hangulat feeling is van benne általába pia nélkül...de van benne néma töprengős master plan forralós 5 lépéses mesterhúzás is....aminek a 2. lépésénél rájössz h nem tudsz 3 számot összeadni....de ha mégis sikerül az bad ass. :P Kötelező kérkedés jön aztán vagy direkt, vagy látszólag humble formával álcázva :D:D

Mit is jelent a boldogság btw...? Fura, mert pl kirándulni szeretek. Amikor ott vagyok jó szokott lenni, de valahol mindig vágyok vissza a bábomba a kis asztalkám mögé a géphez, de másnapra az élmény mindig ezerszer feelingesebb lesz. Ezt a részemet még nem értem annyira, csak pár éve kirándulgatok így, de amit tudok, hogy van benne valami mélyebb mint csak egy sikeres gaming sessönben, mert valahogyan fundamentálisan mélyebbre ivódnak be a kirándulós emlékek. Mondjuk az is igaz, hogy totál varázshelyekre keveredtem el, hála a Térképész Bakancs Lénynek, meg Erdész Mester apukájának. De a kirándulás közbeni Zen-ben létezés mindenkép lénykedéshez hasonló dolog, bár nem nevezném lénykedésnek. Ez Lábazás kérem!

Szeretek itthon lenni, boborkálni a kertben, vagy lábazni a környéken. Igazábol geci nagy mázlista vagyok annak ellenére, hogy állandóan arról sírok, hogy milyen átkozott szerencsétlen vagyok.

Egyrészt a Lénnyel élek már 6+ éve és még 1x se veszekedtünk soha...mondjuk én sose voltam veszekedős, az értelem oldalát szeretem, de azért mégis csak elég idilli és hihetetlenül hangzó. És nem arról van szó, hogy becsicskul valamelyikünk, mert vitákat úgy mint, eszmecseréket és véleményütköztetéseket szoktunk folytatni, csak annál érettebb fejjel látjuk a világok mintsem pitiáner szarságokon veszekedni, vagy akár csak kiakadni.

A másik mák, hogy a házikó amibe lakunk a Lény dédapja húzta fel, amikor ez még nem budapest volt. Azóta mindenhol több száz milliós villák vannak a környékünkön, szal eléggé kisujj eltartós kékvérű hely...mégis a helyi pizza olcsóbb 33%-al mint a retkes main stream pizzák,...szal a hely ahol élünk a környéken csicsás, de a mi kis kunyhónk az rejtett. A kapuból nem is látszik. Ilyen giga nagy erdőszerű kert, amit próbálunk a magunk módján gondozni és alakítani. Van benne két közel 100 éves fenyő is, meg egy millió virág, minden évben további millió elvetve.
Amikor még csak ismerkedtünk és megláttam a helyet kívülről úgy fogalmaztam, hogy itt van a hegy lelke. Mert ilyen rezervátum feeling. Pedig nem is mentem bele, de a kisugárzása olyan erős és jellegzetes, és jó és ... Lény. Ilyen feels good to walk in here, és még jobb benne lenni.
Ezek olyan nagy mákok, hogy sokszorosan túlbalanszolják azt a 4-5 éves retardált balszerencse szériát ami a pókerben ért, meg minden mást is. Igazi mák :D Máker vagyok!

Mi tartozik még a bright side-hoz. Szeretem relatív a munkámat is. Mondjuk most elég fura robot szemnek cincogni, énekelni ugrálni meg szövegelni, de erről nem most. Fura de a munkám nem definiál. Érdekes topic ez is kitérek rá gyorsan, mert azt hiszem a lényeget leírtam, bár tuti hagytam ki dolgokat, but oh well...

Szal a melóvan nagyon sokan azonosulnak mint "ez vagyok én" kiábrándítónak tartom amikor valaki pl egy squash parner keresés során elsők között kérdi, hogy mi a végzettségem meg mivel foglalkozom. Sokat elmond az értékrendjéről. Szal valahogy sikerült elérnem azt, hogy tudom, hogy fontos a munkám, és amikor végzem igyekszem elég magas szinvonalon tenni azt, mégis úgy vagyok vele (és erre ez a mostani karanténos cucc mégjobban rávilágított), hogy azért elég könnyen el tudom engedni, mert nem ez definiál. Mondjuk a storyhoz tartozik, hogy így a 6. évem végén, az elmúlt három évben szerintem átlagban évente 2x terveztem át az életemet mert ott kellett hagynom az előző helyeket, vagy mert politikai ármánykodások mentek ellenem, és állandóan fenyegetni akartak vele. Ezek ellen a legjobb fegyver ha nincsen benne igazán téted. Nem vesztesz vele annyit, mint amennyire gondolják azok, akik azt hiszik, hogy evvel megkeserítenek majd jól. Azt hiszem...most hogy átgondolva leírom, egész jó ellen mérget fejlesztettem ki a hárpiák mérges tőrjei ellen :P

Jah meg szeretek sokáig bábkodni az ágyban felkelés után és imádom (életcélom volt középsuli óta) hogy nem kell korán kelnem, mert az megöli az életérzésemet, utálom a világot olyankor, és ha vége is a napnak 4 kor, utána már nincs se erőm se kedvem semmit csinálni. Ezt sikerült még jól abszolválni a pókerrel, meg most a nem állami tanárkodással. Azt hiszem ez is nagyon sokat dob a latba a vidámsághoz.

Szeretek a jóidőben még tábortüzezni. Az is egy olyan élmény ami kihalt a világból, pedig olyan elemi dolog. Nem is értik, eszükbe se jut (nekem se jutott) de amikor ott vagy benne akkor megérted, hogy miért kell. Meg kell a hamuba sült krumpli és a csípős virslikolbász nyárson :P És a parázsbeszélgetések.

Hát ennyi asszem, a lénybejegyzés végéhez értem. Most pedig megyek lassan a verbális arzenálomba leltárt tartani. Itt az ideje tovább folytatni az ész érvek páncéljába bújva a keresztes hadjáratomat az idióta faszságok és az idióta faszok ellen, az igazságosságért és a jólelkűségért..meg az emberségességért.

jah és a legfontosabb dolog, ami a mottóm (erről jutott eszembe a lentebbi rész...mert amikor rákérdeztek a felvételbe azonnal ez ugrott be) hogy:

Hallgass a szívedre. Mindíg súg mindig  mutatja, hogy merre szeretnél menni, csak sosem figyelsz oda rá, mindig elnyomják a hangját. Pedig a boldogságod útját mutatja.
És mindig legyél őszinte. Honor is key. Nem leszel tőle gazdag anyagilag, de sokkal többre mész vele mint azok akik eladták a becsületüket. És olyan emberek lesznek körülötted, akik érdemesek is a becsületességedre :)

Jah még valami eszembe jutott, volt 1x egy rádió interjúm a Helen Doron Teen Buzz rádióba kb 1 éve, ami ilyen világ szintű cucc, és abba mesélek még magamról az talán ide illik. Nagyon jól vágta meg a fickó a beszélgetést, csupán az látszik ferdén, hogy totál egyetem ellenes vagyok, hosszasan kifejtettem, hogy sok van aminek haszna van és én egyikbe se tudtam volna menni, mert nem van elég agyam XD, de sok olyan is van ami totál időpazarlás és csak arra jó, hogy lenézhesd azokat akik ezt látják, és mondogathasd nekik, hogy te itt meg ott végeztél.
Na de megint elkanyarodok. Itt az interjú.