Forever Love

Nem akarok élni úgy hogy tudom, hogy másnak a lelkét bántanám. Nem akarok többé fájdalmat okozni. De a puszta létezéssemmel teszem azt. Nem tudok hazudni se, te szivesebben viselném a halált, mint hogy fájdalmat okozzak valakinek a lelkében ennyire. Nem akarok soha senkit bántani. De közben meg vágyom arra hogy lelkekkel ismerkedjek meg, hogy  megismerjem őket és a részeim legyenek, de sose akarom, hogy bárki is azt higgye hogy bele illenék bármilyen földi elképzelésébe mert nem. Csak fájdalmat tudok okozni másoknak magammal, és megváltás lenne a halál, mert akkor nem okoznék többet. De míg élet vagyok, és ide van kötve a lelkem a többi közé és érintkezni fognak, de nem akarom. Nem érdekel ha engem bántanak, de nem birom elviselni, ha én bántok valakit, és fogalmam sincs hogy mit tehetnék akkor ha a létezésem és a felfogásom az ami aztán ezt a fájdalmat okozza. Ennél számomra a nemlétezés jobb alternatívának tűnik.


Sosem akartalak bántani. Nem hagy nyugodni a szívem, és az őrületbe kerget a szomoruság és az üresség amit okozok evvel, és én is pont ezt érzem. Ez vagyok, de nem akarok ez lenni. Nem akarok lenni

:(

Örökké Szeretlek