Ugyan szeretem a tanítást, de a közelébe se ér annak a feelingnek amit akkor érzek amikor pókerezek (Igen a függőséget, haha...faszfej A és ZS XD)
Tanárkodni elmegy. Nem utálom. Élvezem valamennyire a kihívásait is. A pókert viszont imádom csinálni. Most másfél hete elkezdtem relatív komolyan SnG-ket tolni spin & and go-s anti pokert :D
A héten letoltam 2000 darabot eddig meló mellett, és ez sajnos (vagy nem) sokat elmond a szituról.
Mert bár nem utálok tanítani, nem is imádom. Úgy fogalmaztam ma, hogy ha felkelek, akkor soha nem mondanám azt, hogy jajj de várom már, hogy tanítsak. Vagy ha lehetne választani a szabadnap és a tanítás között majdnem mindig a szabadnapot választanám.
De a pókerrel ez nem így van. Újra érzem azt amit nagyon régen utoljára. Amikor avval kelsz és fekszel, a fejedbe jár állandóan. És amikor felkelek örömmel, és felelősség tudattal csapok bele, és nem az órát nézegetem, hogy ".....ehh még 20p és kezdenem kell" És mikor break-en vagyok várom h folytassam. A tanítással ez nem így van.
Van persze erre egy nagyon erős lehetséges indok: A pókerrel annyit keresek, amennyi energiát bele rakok. Szemléltetés kép itt a heti tabella, amiben versenyzek:
(ez nem végleges állás hétfőig megy, és becumizhatom még, de a tendenciák azt mutatják, hogy 4. hely elég valószínű, de lehet megfingatnak a hétvégén)
Ha kétszer annyit játszok kétszer annyi pontom lesz, és több lóvét kapok. Arról nem beszélve, ha a befektetés megtérülési rátám 5%, akkor ha 2x annyit játszok 2x annyit fogok keresni....
Ez kurvára nincs így a tanítással. Beleölhetek minden óra felkészülésébe 2x annyit, az óra ugyan annyit fog érni, még az se biztos, hogy jobb lesz, de több lóvét nem fog hozni az hét szentség.
Ez alól persze kivétel lehet ha totál magántanárba tolnám, és akkor ahány magán tanulóm van annyit keresnék, és egyenes arányban lenne. Ezt tartom btw járható reális útnak a tanárkodásban.
A másik ami kurva jó, hogy nem kell mások nyűgeit állandóan figyelembe vennem, hogy hogy szóljak v ne szóljak a szülőhöz. Ha valaki hülye azt ki tudom használni, és nem kell úgy tennem, mint ha az volna a normális, hogy valaki debil, mert jajj ő az ügyfél. (ezért se lennék jó iskola vezető pl, mert elhajtanám a faszkalapokat hamar és az ne mjó biznisz...viszont boldogabb élet). Meg vissza se kell tartanom magam, hogy őszintén beszéljek valamiről, mert majd félre értik és balhé lesz belőle.
És főnököm sincs akire utalva lennék, és ha hibázok is, az én saját felelősségem. Őszinte dolog ez, és én elég őszinte jancsi vagyok, hogy ez nekem elég jól menjen.
Mindemellett még egy érdekes mellékhatása van ennek most. A tanítás sokkal kevésbé fáraszt. Erre azt hiszem az a magyarázat, hogy feltölt a póker! Sose hittem volna. A tanítás, főleg, hogy itthonról tolom most azt is, csak egy kis elfoglaltáság amit a reggeli és az esti sessiönök között le kell tudni, és aztán bele vethetem magam az igazi munkába. Ez a feelingem van most. A munkámat nem mellőzöm, csinálom ugyan úgy, de szimplán nüansznak tűnik csupán a pókerezés mellett.
Szóval nem egészen tudom, mit kezdjek evvel az egész szituval. Nem gondolkozok a tanárkodás otthagyásán, elsősorban azért nem mert ez nem egy állandó verseny, hanem egy átmeneti promóció ami ebben a hónapban van, de azt hiszem kérdés nélkül újra belevágnék, ha ez non-stop cucc lenne.
Persze letanítanám az adott szemesztert mert nem akarnék kiszúrni a sulimmal, és felelősséggel tartozok a gyerekek felé is.
Azt tudom, hogy mikor belejöttem a játékba az első hét után, elkezdett bennem éledni az a régi szenvedély amit mindig éreztem a zsuga iránt. Azt éreztem, hogy geci jó vagyok benne, hogy azt csinálom amit szeretek. És igaz, hogy kurva monoton és szó szerint egy fucking grind az egész, de mégis élvezem csinálni. Mint az ARPG-kben (Diablo, PoE) ott is grindolsz, csak nem igazi pénzért, hanem ingame currency-kért és egy fokkal jobb real money-ért tolni mert abból tudsz venni fasza cuccokat, vagy látni fasza helyeket, vagy upgradelni az otthonodat, kocsidat.
Visszacsapódott belém az az egy évtizednyi tapasztalat elég gyorsan, és nem kellett túl sokat szenvednem, hogy a táblázatokat a helyükön tudjam kezelni ami az ilyen grind-hoz kell. És miközben csinálom zen-ben vagyok. Szétfolyik az agyam, hallgatom a zenét, vagy a podcastet, miközben melózom, és totál rá vagyok állva. Azért mondom, hogy szétfolyik az agyam, mert ha nem vagyok felkészülve, kis apróságok elveszik a figyelmem egy pillanatra és rohadtul kizökkenek belőle. Mert ugye ezer dologra figyelsz és pörög az agyad megállás nélkül. Ahogy a sprintert is ha csak egy ezredre kizökkentik, akkor elesik futás közbe, de legalábbis a többiekhez képest teljesen leáll. Ez egy ilyen fajta flow feeling ahol maxon pörög az agyad, és egyszerre élvezi is és kihívást is jelent és mellette ott vannak a kurva jo podcastek amik...mintegy (Sándor) másodlagos folyamatként filozofálós gondolatokat indítanak meg benned. És se podcastezni se gondolkodni nincs időm tanítás közben. Az sokkal jobban elhasználja a testemet is. Ezért is szarabb asszem.
Persze megvan a hátránya is, mert geci magányos dolog. Hiába van körülöttem a Lény, nem tudunk annyira beszélgetni közben, meg nem tudok felállni mellőle csak úgy olyan könnyen (bár ezeket 5min alatt be lehet fejezni, szal break at any time at will van (de ezt a flow-t nem igazán akarja az ember megszakítani...mint az ihletét az írónak, mikor lázasan veti papírra megismételhetetlen gondolat folyamait)) de mégis ott hordozza magával instant ezt az elválasztódást a normális élettől, mert nem fogja senki megérteni a körülöttem lévő emberekből, mert senki nem tolta úgy mint én, és senki nem érzi át igazán. Ez teszi kicsit furcsán magányossá. Csak azt látják rajtad, hogy hogyan visel meg, amikor nehezen megy, vagy nem megy, amikor meg megy, akkor meg irigylésre méltóan pofátlanul sokat keresel vele, és ez is csak elválaszt a normál barátoktól bizonyos lelki szinten. Persze nem áthidalhatatlan, mert megértetni megtudod velük mert értelmesek a barátaim, de picit azért más megérteni, meg átérezni.
Azt viszont megtanultam abból a 10 évből amit előtte toltam, hogy nem anyázok itthon, nem is beszélek róla nagyon. Mert megsárgítja a fehér képet amit rólad látnak az emberek ha panaszkodsz nekik, mert akkor állandóan azt fogod tenni és átcsúszol bele, és ellököd magadtól őket teljesen. Mondjuk nem is lehet nagyon, mert ebbe annyi szar all-in-t kell tolni, hogy nincs olyan h ne mákoljanak szét és mellette te ne mákolj másokat szét. Remélem kiégetem magamból az összes all in show down pechemet és kurva jó lesz akkor. Annyira már nem lehetett sok bennem, és ha volt is, az a mostanra kb 10k all in tuti kiégette :D:D
Erről jut eszembe, volt egy kurva jó ötletem, ilyen kis zsebkönyv, A5ös méret puha fedeles. Ilyen gambler könyv. Telerakva idióta ötletekkel, hogy mit csinálj, hogy visszanyerd a szerencsédet. Van gyümigépes ismerősöm mesélt agymenésekről, hogy milyen tébolyult tévképzetekkel ülnek le az emberek, hogy "biztos azért nem jött mert...." a Marecc 3at nyávogott, vagy mert rossz szögbe nyomtam a gombot, mert nem koppantottam a cipőmmel...van végtelen ilyen. Evvel tele lehetne írni a könyvet.
Az elejére meg oda tenni, ha ez a könyv nem hoz szerencsét, égesd el és vegyél kettő másikat, és ha az se akkor vegyél még 3-at mert a kettő páros szám és nem szerencsés :D
Mondjuk ez is közel áll hozzám, mert sok ilyen palival találkoztam de alapból is bennem volt, mert mikor még általános suliba voltam, toltam a Diablo 2-vel, amibe sok RNG van és mákolni kell ,hogy essenek a szép kis barna tárgyak. És emlékszem, kaptam egy figurát az akkori barátomtól, és annak a műanyag kocka dobozát, a fejemre tettem, hogy az szerencsét hoz majd. És amikor nem volt elég jó elkezdtem kidítszíteni kazetta cimkékkel, kisebb nagyobbakkal, és mintákat raktam bele meg minden. Asszem totál hülyének néztek az akkori haverok érte, a szüleim meg elfogadtak, és gondolom reménykedtek benne, hogy majd egyszer elmúlik :D:D Mit se sejthettek... amúgy ezen elagylva milyen érdekes, hogy valakinek mennyire van vajon megírva az élete, meg az élet útja.
Na visszatérve:
Sajna nem lehet tudni, hogy a kövi hónapba is folytatódni fog-e ez a promóció, vagy mi a túró lesz, de az biztos, hogy most máskép látom a pókert, sokkal egészségesebben, és kurvára megjött hozzá a kedvem. Kár, hogy karantén van (nem, nem érdekel, hogy ki lehet majd menni, a vírus nem szűnik meg azért mert az emberek úgy tesznek mint ha nem lenne) és nem mehetek élő terem közelébe szerintem kb még egy évig :/ Mert erősen megjött a kedvem az egészhez. Mint anno. Nappal online este live :D:D
Na annyira azért nem vágyom élőzni amúgy. Sok tirpák fasz közé lemenni. De egy kicsit azért hiányzik.
