Let's play some fucking cards!

Vége a sulinak.

Végre full focus-t kaphat a poker.

Kiváncsi vagyok mit tudok belőle kihozni. Egyelőre nagyon stabil és bíztató a helyzet.

Amíg a sulit toltam addig, iskola mellett toltam heti 40 órába, most hogy vége, tudom legalább ennyibe, de valszeg kicsit többe is, és szabadidőm is lesz végre.

Részleteket nagyon az adatokról nem akarok írni, mert van pár vipera rosszakaróm. De  a lényeg, hogy már most többszörösét! keresem a tanári fizumnak, és  nulla utazási idő van, vagy felkészülés és mellette, teljesen szabad munkaórák és literally akkor ülök le játszani amikor akarok, és jelenleg ennyi pénzért nagyon is szívesen játszok non-stop. Mindemellett élvezem is mint az állat és tudok podcasteket, role playing show-kat hallgatni meg minden. It's fucking amazing. Ráadásul most hogy nincs suli, tudom tolni a sokkal optimálisabb időzónákba amikor softabb a mezőny.
éééés ez még csak a 3$ os tét bakker. Ha felmegyek 6$ osra akkor a tanári fizum többszörösének a kétszeresét fogom keresni órabérbe! Szal nem a fizum a jobb simán hanem az órabérem jobb ezerszer, és több órát és kötetlenebbül tudok belerakni, és sokkal kevesebb energiámat emészti el és van hozzá több mint egy évtized tapasztalatom! Fan- fucking -tastic.

Van egy nagyon fasza pókeres film a Rounders. Abban a főhős pókeres arc, aztán abba hagyja a suli meg a csaja miatt, aztán beáll valami csicska melóba, aztán körbe táncolja a kártya az életét és az első alkalommal amikor ad a csábításnak (és azt teszi amihez ért és szeret és amibe sikeres) a nője ott hagyja. Ő pedig végül rájön, hogy nem neki való a jogi egyetem, mert pókeresnek született. Érzek egy erős párhuzamot.

Persze a para az, hogy a póker bármikor megszünhet, mert kibannolnak mondva csinált okból, vagy megszünik az a része amit csinálsz, de a tanárkodásba is pont ezt tapasztaltam, volt egy 365 napos szakaszom amikor kb 3-4x szembe néztem avval a fenyegetések után, hogy más munkát kell keresnem, és rohadtul hozzá szoktam a gondolathoz. Olyannyira, hogy a végén már aktívan vártam, hogy végre ne csak fenyegessenek, mert lehetőséget láttam benne. Sose következett be... még :D :D De erről majd írok részletesebben ha már nem lesz szerződésem a hellyel és olyan kedvembe leszek, hogy szennyest teregetek.

De avval, hogy lehetőséget kapok, hogy a peasant életet magam mögött hagyhassam jön egy érdekes pszihológiai helyzet is. Mivel 6 évet letanítottam, és előtte 1 éve már nem játszottam és 4 éven át meg kurva szarul ment elszoktam attól a szenáriótól amit a póker sikeres űzése magával hordoz.

A totális függetlenséget, az irracionálisak sok pénzt az ország sztenderdjeihez képest, és kicsit furán érzem magam emiatt. Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, úgy is kell tennie. El kell tudja képzelni, hogy meg tudja valósítani, és ahhoz pedig el kell hinnie magáról, hogy meg tudja tenni, és hogy ő már igen is az. A zongora tanár aki ahhoz szokott, hogy 3k ért tanít óránként, de hirtelen felkapott lett, ha nem vállalja be, hogy 20k ért adja az óráit onnantól akkor ugyan ott marad (anyagilag) és nem lép előrébb, de ha elhiszi magáról, hogy az ő órái érnek 20k-t akkor sokkal előrébb lesz.

Na én ebben a folyamatban vagyok most. Kicsit hihetetlennek is érzem, de ugyanakkor ismerősnek is. Hihetetlen, mert normál emberként éltem most egyhuzamban nagyon sokáig, sztenderd munka sztenderd fizu ami szarra se elég ha életet akarsz építeni.
Van egy kidolgozott stratégiám, hogy mit akarok elérni. 2 lépése volt. A másik kis lakás felújítása (5 misi) és egy lakás vásárlása és albérletbe adása nyugdíjként, mert az államól úgy se kapok szart se. Ez a célom. Ezt átszámoltam és elérhetőnek tűnt 55-60 éves koromra. De sokminden közbejöhet ugye..és jön is. (és világot nem látsz, meg úgy kb semmit, csak meghúzod magad, spórolsz és élsz. Persze lehet és sikerült is ezt is nagyon boldogan, de ha lehetőséged van upgradelni, úgy hogy annak az upgrade-nek még a folyamatát is élvezed nem csak a végkimenetelét...win-win)

Pl ott van az autóm. 18 éves. Esik szét. Belegondoltam, hogy bazdmeg, ha "új" kocsit kell vennem és mondjuk rákölteni 1 gurigát (tehát veszek egy 12-14 éves kocsit) akkor egy nagyadagja a félre tett pénzemnek elég, de muszáj lesz. És depressziós feeling volt belegondolni, hogy milyen kurva sokat kell szopni azért, hogy annyit összespóroljak. Nem tetszett kurvára és kerestem egy jóideje a változtatásra a lehetőséget. Olvastam tőzsdéről, meg állampapírról, magántanárkodásról, Wldorf suliról, meg még franc se tudja mi mindenről. Kopogtatott ez a másik gond is. Ha elköltöm amim van akkor megint nem lesz semmim. Ha van 5-10 misim azt ha elköltöm az arra jó amire költöttem, de abból már esetleg el lehet kezdeni befektetgetni úgy, hogy gyártsa önmaga a pénzt (heil kapitalism) és az szép bónusz lenne a kis fizum mellé, és dilemmáztam, hogy elég lehetetlen konandrumba vagyok. A kutatgatásaim során jött randomra ez a pókeres lehetőség amúgy és úgy néz ki jól haladok, hogy felépítsem magam.

DE! Nem szabad se elbízni magam se megkönnyebbülni még. Amit írni akartam még az a pszihológiai váltás amin átesek éppen most amit említettem. A pitiánerből a Baller-be (Menő jenőség). Furcsa mert már nagyon régen voltam ebben a cipőben. Magam körül kb mindenki ilyen mert magán suli gazdagok járnak csak kb. De én is voltam ilyen amikor itthon pókereztem még, Bécs előtt és fasza volt és emlékszem hogy milyen és nem veszett ki belőlem. És ezt onnan tudom, hogy kicsit furán érzem magam, hogy most jelenleg ilyen sikeresen megy az egész és szinte nem kiérdemeltnek érzem a mennyiséget amit össze szedek vele, és rávilágít ez az enyhe érzés a rabszolga mentalitásra amibe lassan én is belekerültem, és valszeg a legtöbb ember is benne van. Annyira megtör a rendszer, hogy szinte el is felejted, sőt 99%-a az embereknek meg se tapasztalja milyen ez a Baller élet. Elszomorító valósága a szentséges kapitalizmusnak btw. A többség álltal megérdemelt és tisztességesnek hangoztatott kereset arra elég, hogy tudd szolgálni a rendszert, és hogy az álmaidat olyan karnyujtásnyinál csak egy picit távolabb tartsa, hogy gürizz értük mint a majom, de szinte soha, vagy kurva sokára érd el, míg egy kis rétegnek meg az a természetes, hogy havonta 7 számjegyet visz haza. Miközben ők azt hangoztatják, hogy az a tisztességes fizu amit te kapsz a kis nyomi munkádért legyél akár mennyire tehetséges, becsületes őszinte.

Furának és meglepónek találom, hogy ez rám is így rámült az évek során és ezt észre se vettem. Sejtettem valahol, de nem nagyon érzékeltem igazán és már-már beletörődtem. A korona vírusos cucc rugdosott arra, hogy nekiálljak keresni alternatívákat, mert egyedül hoztam haza a pénzt és meg kellett 100%osan húzni a gatyót. De sikerült amúgy abból ami volt így is és boldog voltam, de tudtam, hogy többet akarok, több van ebben, több van bennem.

És ahogy lassan lebomlik rólam ez a rablánc érzékelem, hogy hol is voltam eddig, és mint egy alternatív élet, régi képként elkezd újra halványlani előttem a cél, és rászegeztem a tekintetemet, megindultam felé és most már teljes gőzzel hajtok, hogy ezt a képet tisztán lássam, elérjem és hogy tovább fessem!








(ez akkor van amikor haza ér, a csaja ott hagyta, kipakolta a lakást és lelécelt, és meghozta azt a döntést, ami nem is döntés, mert máshogy nem is lehetett volna)