ÉletRE

Egy kicsit könyebb dologról. Light hearted annyival jobb kifejezés.

Játékvilágok és búcsú. Játékokból van 2 féle. Multiplayer meg single player. Általában a multi amikor több ember tolja az ilyen örök harc általában vagy egymás ellen, vagy eggyütt egy eternális konfliktusban mint az MMO-k. A single playerekről szeretnék most beszélni, mert azoknak lelkük van sokkal inkább. Írom miért.

A single player játékokat azért készítik, hogy elő vedd, végig vidd és utána letedd. Olyan mint egy könyv. Amíg olvasod benne élsz, amikor vége ki kell belőle lépned. Egy kis halál. De tényleg. A filmeket lehetne hasonlítani hozzá, de az nagyon nem megfelelő szerintem, mert abba sosem invesztálódsz bele olyan mértékbe. Én egy könyvbe bele tudok mert marha lassan olvasok és nagyon sokáig tart 1-1 könyv elolvasása. A jobb hasonlat akkor inkább a sorozat lenne.

Számomra a legmaradandób (és ehhez hasonló) élmény amikor a Jó barátokat (Friends) néztem végig. Egyszer eldöntöttem, hogy elejétől a végéig megnézem. És amikor végeztem vele, úgy éreztem, hogy az életem egy részétől kell búcsút mondanom. Ott éltem velük nap mint nap, és véget ért és nincs tovább. Tényleg mint egy kis gyász.

De ezeknek a gyászoknak engedjük azt, amit azt hiszem kéne az összes többi gyásznak is. Hogy mosollyal tudsz elbúcsuzni tőle. Szó szerint most fejeztem be egy ilyen történetet egy hónapig a világába éltem (nem kell szószerint érteni, csak játszogattam vele eleinte minden nap 1-2 órát)
És amikor vége van, egy ilyen single player játéknak elfogadod minden féle tiltakozás nélkül, hogy remek volt, azért csináltad, hogy a végére érj, de az élményt az út adta, és ami miatt mosolyogtam, és tapsoltam a monitor előtt az ez az érzés. Egy ilyen boldog búcsú, hogy örülsz, hogy az életed része volt és elengeded. Mert csak játék.

Egy bölcs ember mondta nekem ezt egyszer a Gábor Mester: "ne vegyétek túl komolyan az életet, még senki sem élte túl" és próbálom így élni az életemet én is.. .. mondom ezt úgy, hogy ma épp azon aggódtam miközbe mentem már megint a balesetibe, hogy összevarják a számat és milyen heg marad majd az én gyönyörű ajkamon emiatt.... mert squash közben pofán vágott a partner az ütővel véletlen, hogy most megint kapok egy permanens jelet magamra. (nyár óta 3. alkalommal varnak, volt bölcsesség fog 4 öltéssel, meg ujjamból egy darab kinyírbált egy giga napernyő amikor össze csuktam...és mák, hogy nem az ujjam vágta le ffs)

Szóval próbálom ezt is úgy nézni, hogy csak egy jelentéktelen dolog amin túlteszem magam. És tudom, hogy amiről fentebb írtam olyan amit nagyon nagyon nehéz, megcsinálni, de én próbálom úgy csinálni, hogy ez legyen. Ha nekem lesz temetésem (inkább megemlékezés mert nem akarom, hogy pénzt költsön bárki arra, hogy föld alá raknak méreg drága áron követ vegyenek, aztán béreljenek egy föld részt ahonnan majd zombiként felkelhetek) szal a vágyam az volna azt hiszem, hogy akik megemlékeznek rólam (ha lesz olyan aki meg akarna, vagy ha nem a világ vége van...ami sajna egy reális eshetőség) akkor ha könnyes szemmel is de mosolyogva tegyék azt. És ne azt lássák, hogy meghalt, hanem azt hogy volt és mennyi mindent adott, vagy jelentett. És ezt talán bárkire érthető. Én ha valaha is temetésre fogok menni (eddig direkt elkerültem az esküvőket meg a temetéseket (majd 1x elmegyek ha én leszek a főszereplő XD) akkor megpróbálok az az ember lenni aki mosolyog, és nem rimánkodik. És tudom azt is, hogy ezért rögtön megvetne az ott lévők egy része, meg a társadalomnak egy nagyon jelentős túlnyomó része, de szerintem így kéne. Nem feketébe, hanem fehérbe öltözni. Éltetni a lelket és a szellemet. Emlékezni a jóra ami volt, és ami még mindig mindenkiben ott van belőle és a világban, és nem azt siratni, hogy végig ért a játékon, hanem ünnepelni, hogy velünk játszotta :)

.....


Utána úgy is jön a következő rész :D Reincarnation.