A tanár felelősségének határa

Elgondolkoztam azon, hogy hol húzódik a tanár felelősségének a határa a gyereknevelésben.

Megbeszéltem sokmindenkivel aztán el is ment a kedvem, hogy megírjam, mert ha megbeszélem a dolgokat, mindig ez történik, de akartam inputot kapni, hogy el tudjam magam helyezni a spektrumon.

Szóval, hol húzódik a határ amikor a tanárnak már igenis szólnia kell a gyereknek, vagy ha nem is közvetlenül szólni, mégis úgy cselekedni, hogy helyesebb útra terelje a dolgokat.

Folynak a nyári táborok és egy játszótéri beszélgetés alkalmával egy igen tapasztalt kollegával dumcsiztunk. A történet az volt, hogy van egy kis srác (6 év körül) aki jófej meg aktív, be nem áll a szája, viszont eléggé bossy is. És ha van valami játék akkor mindig úgy próbálja hajlítani a szabályokat, hogy az neki kedvező legyen, és nem veszi észre, hogy ezzel a többieket elidegeníti magától. A megtörtént eset (és aztán folytatom az előző mondatból fakadó kérdések bontogatását) az volt, hogy focizgattak a fiúk és a srác állandóan szövegelt, és meg akart mondani mindenkinek mindent, és a vége az lett, hogy 1 ember maradt vele focizni kb a 8-ból.

Kövi nap közbeavatkoztam olyan formán, hogy beálltam bírónak, hogy ne a srác diktáljon, hogy a többiek ne unják meg, és folyhasson a játék. Nade, ez így önmagában csak felszíni kezelés mert a csak a tünetet szünteti csak meg de a forrását nem. Persze ez a téma nem olyan nehéz, hogy aztán ne lehessen megpróbálni elmagyarázni neki, hogy jobb belátásra térjen és esetleg visszább vegyen a főnökösködésből.

Az első kérdés az, hogy kell e a tanárnak elmenni addig, hogy ne csak felszínesen kezelje a dolgot amíg nála vannak a gyerekek hanem érdemleges változást is próbáljon meg elérni, és effektív pozitív hatással lenni a gyerek életére. Szerintem ez no brainer és persze hogy ja, de mindjárt leírok egy másik helyzetet amire ugyan ezen logika alapján sokan mégse lépnének, vagy megvetnének azért ha lépnék...pedig ugyan az a fucking logika csak szerintem hülyék az emberek és "jajj az ilyet nem szabaaaad"-dal bélyegeznék meg a témát. Pedig ugyan az a cél: egy rossz és káros szokásra felhívni a figyelmet és esélyt adni a gyereknek, arra, hogy kijavítsa az életét aztán. FONTOS! hogy nem rákényszeríteni, hanem megadni neki a lehetőséget, a segítséget, az információt, a kezdő lökést arra, hogy módosítson ha akar. Szerintem itt zárul le a tanár szerepe. Nade:

Mi van akkor ha kövérségről van szó? (Disclaimer: innentől kezdve az egész csak hipotéziseken alapuló gondolat fejtegetés. Ez a filozofálásnak a lényege. Nem feltétlen jelenti azt, hogy vágynék erre, hogy megtenném, vagy bármi, főleg amíg valaki másnak dolgozom, de szerintem kurva érdekes kérdés és rámutat egy társadalmi kétszínűségre)

Szóval mi van akkor ha dagadt a gyerek? Nem kicsit hanem elég rendesen. Kitesz egyedül két másikat. Mi van ha látod rajta, hogy ez neki fel se tűnik? Mi van ha a családja is dagadt?
Mit teszel akkor, ha ez a gyerek mondjuk 2L kólával jön be minden nap vizes kulacs helyett, mert ő azt annyira szereti. vagy mi van akkor, ha állandóan repetát kér?

Az első gondolatmenet alapján a helyes megoldás az, hogy egyrészt nem adsz neki repetát. Azt mondod neki, hogy nincsen. Meg elveszed tőle a kólát és max 2pohárral ihat belőle egész nap, és a többit meg vigye haza. De akkor mi van ha egyrészt nem akarsz hazudni, mert az elveiddel ütközik, de hogy könnyebb legyen, mi van akkor, hogy ha mások meg kapnak repetát vagy isznak egyéb lónyálat.

Lehet betegség is. Oké. Zárjuk ki, hogy betegség. Tudod, hogy csak simán szeret zabálni, mint ahogy az egész rokonsága és sejted, hogy valszeg fogalma sincs róla, hogy ez tré mert mindenkitől ezt látja otthon. What then?

Szerintem logikus lenne elmagyarázni neki aztán (főleg ha már iskolás), hogy figyu, nézz körül, látod a többiek és közted milyen nagy a különbség testalkatban. És aztán ha esetleg elkezdi látni, akkor már van egy lehetősége, hogy észrevegye önmagát és visszatáncoljon majd ebből a helyzetből a normális (és egészséges) felé, ha majd önállóbb döntéseket tud hozni, vagy ha elég menő akkor már kisiskolás korában szóvá tegye a kérdész otthon.

Csak azért hívod fel erre a figyelmét, hogy aztán tovább vezesd neki, hogy milyen marha egészségtelen és hogy ha ezt csinálja akkor sokkal hamarabb korházba fog kerülni, és szívbajai lesznek. (ha hathatósabban akarod mondani csak simán annyi, hogy 20 évvel korábban fog meghalni)

(most nem akarok külön oldalakat írni arról, hogy milyen kutatások és statisztikák bizonyítják ezt, hogy a megrövidült életnek a minősége is sokkal sokkal hamarabb deteriorálódik, mert nem ez a point)

Szóval elvileg felelősségem felvilágosítani erre nem? Hiszen azt elmondják neki, hogy a cigi öl. Meg azt is, hogy ha alkoholizál csöves lesz belőle az aluljáróban. Azt is ha nem tanul akkor is csöves lesz az aluljáróban. Miért pont a mértéktelen fogyasztásról kéne hallgatni?

Persze ha ezt csak úgy elmondanád neki akkor jönne a szőnyeg szélre állítás, mert vagy default elutasítaná az álláspontodat a felettesed, vagy a szülőnek nem tetszene (mindenki védi a saját hülye választásait, és próbálja igazolni, hogy ő nem döntött rosszul) és aztán nyomás alá raknák a felettesedet és azért szopnál. Szóval what do you do? Elfogadod, hogy hát "jaaaj ez vaaaan" és hátat fordítasz a tanári principiumoknak, vagy megpróbálod mindenkivel megbeszélni, lebeszélni és aztán reménykedni, hogy egyetértenek, hogy aztán megpróbálhasd elmondani a gyereknek, hogy aztán tovább reménykedhess, hogy hátha hatással lesz rá.....eléggé fucked up ez a helyzetés ilyen "akkor bazd meg" feelingem van és legyintek az egészre mert annyit szopnék egy ilyen nagy eséllyel hatástalan dologra, hogy saját életem rovására menne, ugyanakkor meg, ha ilyen fucked up az egész helyzet, akkor vagy ignorálod és vele magadat is, vagy megpróbálod megváltoztatni, vagy megpróbálsz kilépni belőle mert nem akarsz egy fucked up rendszert asszisztálni a működészben a bárányszerű bégetéseddel, amit a kórus is prédikál. Főleg mert tudod, és tudod, hogy mindenki más is tudja, hogy helytelen.... minnél többet agyalok ezen annál idegesebb leszek, hogy milyen fucked up helyzet ez, és az egész after all egy business, és az érdek ($$$) fölül írja a moralitást, és aztán mindenki meggyőzi magát, hogy ez így rendjén is van. Fucking hell!

Rövidre kell zárjam, mert most eszembe jutott, hogy holnapra még nem csináltam meg valamit, és 5 óra múlva kelnem kell, mert jön az utolsó heti tábor.