Régi pókeres barátom kedvenc handje a 9h7h. Remélem egészségben és boldogan él bármerre is jár a világban.
Vannak volt ismerőseim, akikkel az életem egy fontos periódusát tök nagy közelségben töltöttem, aztán különböző indokok miatt elválasztódtunk egymástól. Ezekről a kapcsolatokról szeretnék írni.
Ezek olyan kapcsolatok amik a mai napig rendszeresen eszembe jutnak, vajon mi van velük, de jó volna nekik írni, aztán mindig eszembe jut a legutolsó próbálkozásom ilyen téren és gyorsan rájövök, hogy valszeg lehetetlen lenne.
3 ilyen kapcsolatom volt. Kettő csajjal. Azért írom le ezeket, hátha így elmúlnak, hátha így lesz valami...nem is tudom.
A legfontosabbat hagynám a legvégére.
Az első ilyen egy csajszi a Julcsi volt akit álom lánynak hívtam egyetemen. Volt 1 közös óránk egy héten és álmodozgattam róla persze. Sose mentem oda megszólítani mert nem volt semmilyen indokom rá soha, és relatív ignorálva éreztem magam. De mint a jó pókeres tudom hogy ki kell várni a megfelelő alkalmat.
Egy évvel később legalább egy FB postot láttam ahol valaki táncpartnert kereset. Megláttam h az álomlány az egyetemről. Rárepültem a lehetőségre. Elmentünk teázni, hogy megnézzük van e közös hullámhossz, és a jelentkezők közül végül engem választott.
Mindeközben épp csaj nélkül voltam, de aktívan randizgattam. El is kezdtünk táncolni járni. Latin tánc volt. Poén, de most már annyira nem csinálnám. Robot voltam benne nagyon, kung-fu-s fejjel nem értettem miért nem mondja meg a tanár hogy mikor pontosan hova kell lépni és milyen tartásba, csak ilyen sejtelmes utasításokat adott. Robot voltam nagyon, de aztán tökre belejöttem. A csajszi ilyen latin bombázó feelingbe tolta, szal megtiszteltetés volt.
Ahogy összemelegedtünk volna nekem akkor elkezdett alakulni egy kapcsolatom az Erikával aki a volt barátnőm of 4-5 ? years. Nem volt sikeres a dolog lényegtelen, hogy miért de talán mindketten többek lettünk tőle. Szal álomlány elhívott lerészegedni és egy geci nagy konandrum előtt voltam. Most kezdtem el kavarni egy másik csajjal, de hát bakker ő meg az álomlány. Utáltam a helyzetet és azt, hogy lelkiismeretes balek vagyok, és visszautasítottam a közeledését mert hát kialakulóban volt valami valaki mással.
Nem azt mondom hogy bánom, de csávókba azért ott van mindig ez a "de megnéztem volna hogy milyen akközben" :D:D (Dont hate the player hate the game) Ez így van és ezt minden csávó tudja.
Segítettem neki költözködni, meg szüleimnek is bemutattam, olyan király egyetemi feeling volt, de mindig tartottam a távolságot a becsületesség nevében, és végül véget ért az év és közbe lett csávója.
Sajna a dolog relatív csűnyán ért véget, mert írtam neki egy hosszabb nem találkozás után egy levelet, hogy én tökre szeretem őt, de nem ilyen szerelem szeretetként, hanem ilyen transzcendensebb "szeretlek mert vagy" feelingbe és ezt ki is fejtettem, aztán mivel már volt fickója és ilyenkor sok (nem minden) csaj tökre megváltozik totál kikérte magának és majdhogynem elküldött a faszba.
Pedig ő volt az aki azt hitte, hogy le akarom smárolni egy forrób feelingü táncparty közepén. Na mind1. Sad story, de ott van benne a kis latinos paprika fűszer ami miatt mindig kellemes emlék marad.
A második is egy csajszival volt, a Kriszitvel, akit flute fairy-nek hívtam. Vele egyetemi gólyatáborba találkoztam és ilyen érezzük egymást vibe volt. Kurva jól eldumáltunk meg minden. Erről jut eszembe sose felejtem el gólyatáborba volt pár nagyon jófej és jól kinéző csajszi és szobaválasztásnál próbáltam feléjük orientálódni és valami random cucc miatt 1 embernek nem maradt ágy és guess who it was...Utána kiderült h persze mindegyikőjüknek van faszija, de egyetemi életem legjobb emlékei mégis hozzájuk fűződnek. Végre találtam értelmes embereket akikkel lehetett filózni órákon át. A Mári meg a Kati. God bless 'em. Kivi lennék mi van velük.
Szal a K. a táborban poén volt, utána lógtunk egyetemen is egy csomót, mentünk partyba is aztán smároltunk és utána mint ha hibázott volna elhúzott a faszba és 2 hétig nem is jelentkezett. Ezt a táncot eljártuk még párszor, de sosem jutottunk semmire. Aztán elfogadtam, hogy nem lesz soha semmi és barátként próbáltam tekinteni rá. Volt egy egyezségünk azonban ha úgy alakul h 1x mindketten pár nélkül maradunk akkor majd lesz actiön. Amikor nekem volt csajom mindig adta alám a lovat, hogy rajta nem múlna, de ahogy fentebb iírtam már, nem ilyen muki vagyok.
Aztán amikor az E.-vel szakítottam és haza jöttem Bécsből úgy, hogy a barátaim kint maradtak úgy éreztem nincs kihez forduljak csak hozzá, és találkozgattam vele vigaszért, aztán megunta és lepattintott. A végén feldobtam neki a megállapodásunkat amit kikért magának.
Mindig is éreztem, hogy csak hülyít valami fura mentál cucc miatt. Én ettől függetlenül barátomként tekintettem rá idáig, bár itt úgy éreztem, hogy cserben hagyott és többé nem így néztem rá, csak azt láttam, hogy hülyíteni akart meg talán ön egó tuning, hogy van egy fasz akit megkaphatna ha akar...vagy vmi ilyesmi.
A lényeg h én sokáig agyaltam, hogy írok neki évekkel később, hogy mizu, de sose tettem meg, aztán egy nap rámírt, aminek tökre megörültem, és válaszoltam a kérdésére, meg leírtam, hogy megtaláltam életem párját és erre aztán sose reagált már. Nagyjából egybecsengően a fentebbi kifejtésre talán, de ki tudja. Minden esetre érdekelne az is, hogy vele mi lett. Bár úgy sejtem ezt sose fogom megtudni, de el tudom ezt engedni.
Jó lett volna tőle tanácsokat kérni a magán tanárkodáshoz, mert ő azt tolta. Mondjuk neki könnyebb volt klienseket találni mert flirty fresh girl sells. Bearded asshole guy probably doesnt XD
No és a legjelentősebb kapcsolatom Andris barátommal. the_fAce. Róla már írtam ebben a blogban, azt nem ismételném meg. Általános sulink közös volt. Alsóba játszótéren toltuk együtt, felső végén meg röplabda csapatba.
Utána 18-19 évesen összefutottunk, én inspiráltam őt h belevágjon a pókerbe, aztán később újbol találkoztunk mert tényleg belevágott a pókerbe, és olyan érzés volt, mint ha elvesztett barátot találtam volna.
Éveken át lógtunk.
Jártuk a várost teremről teremre. Átforgattuk az autón a kilóméter számlálót 99999-ről, aztán az enyémbe is. Állandóan együtt lógtunk. Éjjelenként póker, aztán volt h napközbe...volt hogy...szinte rendszeresen mentem vele fuvarozni és csak dumáltunk a kocsiba. Tök király volt.
Aztán neki abba kellett hagynia a pókert, és elkezdtünk szétcsúszni. Itt realizáltam, hogy mivel az egész barátságunk a pókerre van alapozva, ezért aztán avval, hogy ő kilépett belőle kilépett a barátságból is. Rengeteg küzdelme volt neki emlékszem. Rengeteg dolgon mentünk át, segítettem őt, és ő is rengeteget segített nekem. :D Egyszer limuzin szolgálatott nyújtott a csajozásomhoz. De versenyeztünk is az éjszakában a két kék suzukinkkal :D 1x majdnem össze is törtük egymást. Még mindig érzem azokat a nyári éjszakékat kocsiban süvöltve, reménnyel meg lóvéval megpakolva, vagy anélkül de egymásba lelket öntögetve. Bőrkabát ha hűvösebb volt. Ő volt az egyetlen akinek megengedtem, hogy dohányozzon a kocsimban. Még a csajomnak se, vagy a szüleimnek :)
Egy különösen hosszú nemtalálkozás után próbálkoztam avval, hogy összefussunk, de sose volt neki jó, végül felcsöngettem hozzá, akkor dumáltunk. Azt hiszem ő akkor igen mély pontján volt az életének én meg relatív magason (azóta is :P (a Lénnyel való öröklét miatt :). ) )
Akkor mesélte, hogy megy ki angliába, ez kb 5-6 éve volt. Lelkére kötöttem, hogy ha kiér felhív, mert éreztem, hogy úgy nem fog ez menni ha csak én akarom, és ha nem fog hívni akkor ő nem akarja valszeg. Hát így is lett sajnos, sose hívott fel. Nem neheztelek rá, belátta ő is azt hiszem a valóságát a dolognak, DE: Azért dumálnék veled egy jót Andris ha mégis összefutnánk egyszer, a régi idők emlékére meg, hogy elmeséld mi van veled.
