2020. július 11., szombat

Emlékezz!

Inception-t néztem. Mikor először láttam nem voltam jó agy állapotba és lehúztam a filmet, de Lény sok jót mondott róla így megnéztem megint újraértékelni.

Sok dologban rímel dolgokra amiket gondolok. Nem fogom leírni a filmet, akit érdekel olvasson utána ha esetleg nem látta. A gondolataimat fejtegetném amiket tuti írtam már valamikor.

Emlékezni kell. Mint ahogy a filmben a karaktereknek, hogy csak álmodnak, talán nekünk is ugyan úgy a "valóságban" hogy ami van a hús és vér az csak az álom szövet része, és nem adhatjuk el az elveinket a lelkünket az itteni létezésért.

Emlékeznünk kell, hogy többek vagyunk annál mint amit magunk körül a testbe zárt érzékszerveinken keresztül felfogunk a világból. Érezni kell! Erre sokan vakok. Pedig ez az az érzés ami átvezet, ami megmutatja a kisajtót, ami a lepel mögé enged tekinteni, mint a Truman Show-ban is. Amit ha érzel tapasztalod az elmagyarázhatatlant, és megérted azonnal ahogyan átüti a valóságodat ez a lélekérzés, az hogy nem csak ez vagyok, hanem sokkal több és nem csak most vagyok.

Persze az álom szereplői, akiket az álom magával ragadott teljes valójában ezt tagadni fogják. A műszereik nem fogják tudni soha kimutatni, hogy az általuk definiált valóság az nem az...hisz hogyan is tudná. Minden eszköz és érzékszer ezen belül működik és ez definiálja, így nem lépheti az át. 

Mint amikor az álmodban vagy, ha egyáltalán emlékszer rá. Ott se kérdőjelezi meg senki, hogy ez nem a valóság. Tényként van kezelve minden bizar helyzet benne, hisz neked is és mindenkinek ott az a valós. Mindent valósnak érzel, de amikor felkelsz azonnal tudod, hogy hol vagy, hogy mit kell tenned a mai napon, hogy mik a vágyaid és a céljaid és haladsz tovább! És tudod, hogy az álom csak egy álom volt. De csak mikor már kívül vagy rajta. Hacsak....

Hacsak nem jössz rá álmodban, hogy álmodsz, és érted meg, hogy ez nem a valóság és felszabadulsz. Emlékezni tudsz rá, és mikor benne vagy irányítani (vagy az én esetembe segítségét kérni a fejlődéshez) Ha ez megy azon a szinten, akkor miért ne mehetne egggggyel feljebb is. Miért ne érthetnéd meg a "valóságban" a létezés lényegét és miért ne emelkedhetnél felül rajta. Miért ne tűnhetnél örök boldognak? Mint aki megfejtette az élet értelmét, és mosollyal fogadni mindenestül akár mit hoz, mert tudod, mert átüti a realitásodat az a nyársaló valóság, hogy ez nem mind az egész valóság, ez csak egy része, és ha jól tolod olyannak tűnsz a helyiek számára mint aki csal....mint aki maga irányítja álmát...a sorsát!

A filmben a truman-ban is meg az inception-ben is tenger volt a határ, amit nem tudtak átlépni. Az jutott közbe eszembe, hogy mennyire utálom a tengert, én magamnak tuti nem azt találnám ki. Aztán vége lett a filmnek, vágyat éreeztem, hogy kilépjek a szabadba, felnéztem az égre és elvigyorodtam:
Nolám, ott az én átléphetetlen "világ szélém" a csillagos ég az űr. Amit innen fel se tudunk fogni, mert végtelen és lehetetlen. Amin annyit ábrándozok, ahová annyira ki és elvágyok, ami mezmerizál, és örök rejtéjt sejlően mindent elterír. Milyen véletlen egybeesés :)