Érdekes, hogy valahogy a különösebben lelkisebb filózásaimat, meg az életemet átható boldogságot annyira nem akarom leírni a blogba. Nem tom miert. De valamit mégis csak kéne rakni ide.
Miközben tűzzel vassal irtom a faszságot a FB oldalamról, hogy ne akarjak faszkalapok faszságaira feleslegesen reagálni, azért néha akad egy egy érdekesebb téma is talán. Erre kommentálnék most jobb híján.
Talán next time leírom a beszélgetést arról, hogy mi lenne ha milliomos lennék. Poén felfedezés volt.
Szóval van ez a videó
https://www.facebook.com/ItsGoneViralOfficial/videos/750244085382482/
Egy dwarfism-ben (törpe születésű? nem tom mi a hivatalos kifejezés rá) élő gyerek van benne.
Arról számol be, hogy milyen szar az élete, hogy meg akarja magát ölni mert állandóan csesztetik.
Van ez a kifejezés angolul, hogy "bully" meg "bullying". Ez az amikor basztatnak nótorius módon megállás nélkül.
Nagyon elítélendő és tűzzel vassal kellene írtani, de nem teszik. Leírom a saját élményeimet evvel kapcsolatban.
Szóval őt állandóan ez éri az iskolában és ezért teljesen meg van törve és baromi szomorú Az anyja arról beszél, hogy az anti bully kampányok a suliba rohadtul nem működnek de valaki tegyen valamit mert ez nem jó így. Ebben egyetértek. Rohadt szar lehet, elképzelhetetlen....illetve annyira nem is mert átéltem.
Amikor ált isk-ba jártam volt egy coup ellenem. Egyik napról a másikra az egész osztály ellenem fordult. Az első pillanata ennek az volt amikor megtaláltam a tornacuccomat vízben úszva (imádtam a tornaórákat)
Amikor kiderítettem ki volt a tettes annak megtapostam a táskáját és az osztályfőnök, aki az egyik fiú osztálytársam faterjának a testvére volt, engem vett elő, hogy ilyet nem lehet tenni.
Következő nap beérkezek a suliba és mindenki. Viccen kívül mindenki elfordult tőlem. Nem köszöntek nem szóltak hozzám semmi.
Volt egy srác aki (gyanítom) összedumált mindenkivel a hátam mögött és megbeszélte mindenkivel. Nem tudom, hogy érte el ilyen sikeresen, hogy vajon milyen kamu dolgokat terjesztett rólam de működött. Az osztályban volt pár riválisom akiknél általában jobb voltam, főleg fizikálisan, így ez lehet egy indíték, sokan meg teljesen nyáj szellemmel rendelkeztek és csak követték a trendet.
Bármit csináltam gúnyt űztek belőle, kinevettek.
Aztán jöttek a fenyegetőzések. Élőben, meg sms-ben is. Hogy kinyírnak, meg megvernek, meg jobb ha be se megyek ha jót akarok magamnak. (Erről majd még később)
Aztán utána jött a megszégyenítés. Amikor behoztak szerelmes levelet amit egykor írtam valamelyik osztálytársnőmnek, és azt hangosan felolvasva hahotáztak rajta osztály szinten a biosz teremben a szünetben. Egész jól belém égett a kép.
Ha órán ejelntkezni mertem, vagy felszólítottak, ha nem tudtam kinevettek, ha tudtam akkor azért nevettek ki. Mindig is furának tartottam, hogy egyik tanárnak se tűnik fel, vagy legalábbis nem csinálnak ellene semmit és totál magamra voltam hagyva általuk is.
Másik alkalommal tesiórán röplabdáztunk. Az alkesz tesitanár, aki az ofő is volt ott hagyott minket és egy csaj lett a bíró. Én voltam a legjobb röpis az osztályban messze. Jártam versenyekre is. Egyszer csak elkezdtek átállni az csapattársaim az ellenfélhez. Csak fogták magukat és átléptek a háló alatt. Nem röpi szakkörön volt hanem sima tornaórán tehát osztálytársak voltak. A végén egyedül maradtam és 13!-an voltak ellenem egyszerre a pályán. 26-24 re nyertem és magamban kurva büszke voltam, hogy a szemébe köptem a lázadásuknak és jól esett az érzés, hogy egyedül is több vagyok mint ők összesen.
Ez jól mintázza azt az egész nyolcadikos évemet. Szembeszállni és erősebbnek lenni.
Miután megnyertük a kerületi röpi versenyt (az osztályból csak én voltam benne a válogatott csapatba) jött a budapesti. Amiben ott kiemelkedtem, hogy relatív jó volt a felső szervám, meg vetődtem mindenért és nem hagytam labdát elúszni. Ha menthető volt megpróbáltam menteni minden áron általában magamat nem kímélve.
Na ezen a bp-i versenyen játszottam az első pár meccsen és utána indok nélkül kiültetett az edző....aki ugyan az az alkesz faszkalap volt aki az ofőm. A csapat elkezdett veszteni. Nem mondom, hogy ha bent lettem volna akkor nyertünk volna, de a csapattársaim is elkezdték kérlelni az iszákos kurvát, hogy tegyen már vissza, fent kéne legyek. Dacolt az akarattal, majd egyszer úgy döntött visszatesz. Ezt úgy tette, hogy a lehető legnagyobb nyomás alá rakjon, ahol ha hibázok akkor az egész csapat azonnal veszít, és erre több lehetőséget is adott egyszerre. Felküldött szerválni 24:25 az ellenfél javára!!
A röpiben 25 ig ment a játék akkor, és 2 pont különbség kellett. Minden pont ér, tehát ha hibázol a másik csapat kapja a pontot. Felküldött szerválni úgy, hogy ha elrontom a szervát akkor vesztünk azonnal. Felküldött figyelmeztetés nélkül úgy, hogy az előző 3-4 játékot (2-3 óra) végig!! a kispadon töltöttem. Felküldött, hogy veszítsek és mindenki engem okoljon!!! (edit: most látom h nem írtam le, nem vesztettem el, hanem zsinórban 3x kiszerváltam a szemüket és 27:25-re hoztuk azt a meccset, és a csapattársaim is értetlenül álltak afelett, hogy nemengedett játszani az Eeeerzsikenéééni és szimpátiájukat fejezték ki.)
Most, hogy leírom egészen egyértelműnek tűnik nekem, hogy vagy ő is benne volt ebben a puccsban ellenem és segítette a terjesztését vagy ő szervezte meg a hátam mögött.....hmmm. Hiszen túl hihetetlen, hogy egyik napról a másikra szó szerint mindenki hátat fordított nekem minden féle indoklás nélkül. Na ennek utána járok felkeresek régi osztálytársakat :D
Mi lehet az inditéka rá?
Volt egy jó story. Az ofó állandóan késett tesi órákról, de nem kicsit 10-15 percet minden alkalommal ami az óra 33% volt, és nekünk az öltözőbe kellett várni állandóan és nem lehetett semmit csinálni pedig én baromira imádtam ugye. Na egyetlen egyszer elkéstem én a tesióráról és a tornasornál az osztály előtt elővett, hogy mit képzelek. Mondtam neki, hogy mértem és számoltam ő mennyit késet idén és a rengeteg 10-15 perc sokkal többre adódik össze mint amennyit én késtem most. Persze azonnal kiküldött a teremből.
Hmm érdekes, hogy eddig ennyire nem raktam össze, de ez elég reális indoknak tűnik, hogy megpróbált megfingatni nyilvánosan és a nyilvánosság előtt az arcába toltam a realitást és ő érezte valszeg magát megszégyenülve az egész oyltály előtt.
Tudni kell, hogy nem volt jó a viszonyunk és minden szarért beírást kaptam. Az ellenörzőm szó szerint betelt a beírásokkal b+! Az durva. Egyszer elérte, hogy igazgatóit is kapjak 6. ban mert rohangáltunk lökdösődtünk ahogy mindig, csak az egyik csaj beütötte magát és ezért igazgatói járt nyilván. Imádta a csajokat btw. Bármi volt mindig én meg egy másik srác (aki 8. ban már nem volt ott .... vajon miért?) voltunk a hibások.
Szóval ott voltam a totál ellenséges osztályomba ragadva még egy egész évig. Meg kellett tanulnom együtt élni evvel a ténnyel és szerencsére keményebb lettem tőle nem megtört! Ebben hatalmas része volt apukámnak, aki ösztönzött arra, hogy kiálljak magamért. Hallgattam a tanácsaira. Azt mondta, hogy ezek féreg emberek és gerinctelen mind, győződjek meg róla magam, kapjam el őket egyesével és látni fogom, hogy szarháziak. Így is tettem, egyesével izoláltam az általam felbújtónak hitt három főalakot (ofő rokonát is) és a valóság komikusan követte az apám által felvázoltakat.
Volt, hogy mosdóban, volt hogy suli után az utcát mentem oda, hogy "na mi van mi a bajod. Most mondhatod itt vagyok" Az összes kihátrált belőle cincogott és semmit nem mondott, vagy barátságot színlelt. Aztán az egyik ilyen alkalommal több sem kellett, mint hogy biztonságos távolságba legyen tőlem, ahonnan úgy érezte, hogy el tud majd futni (én voltam a leggyorsabb futó is az osztályba...kivéve 5-6. ban amikor volt egy srác aki gyorsabb volt nálam) és abból a távolságból anyázott meg fenyegetőzött újból. Szánalmasnak éreztem már akkor is és hagytam elmenekülni, utána se mentem, mert bebizonyította amiért jöttem.
Így győződtem meg arról, hogy fateromnak mennyire igaza van. De volt még egy kulcsfontosságú mozzanata apámnak azon felül, hogy megtanított megvédeni magamat, és szembeszállni. Amikor sms-ben fenyegetőztek túllőttek kicsit rajta, mert a muteromat is fenyegették és ez volt a határ amit nem kellett volna átlépni. Ez még a legelején volt. Mikor fater meglátta, azonnal felhívta a szüleit, és a gyerekkel beszélt magával.
Apám régi vágású ember. A munkáját hiánytalanul és teljes lelkiismeretességgel végzi, a becsületesség számára is a legfontosabb a világon, ezért rengetegen meggazdagodtak a munkájából csak a gyutacsa ami a türelmét jelzi sokkal rövidebb mint az enyém. Bár sosem verekedett életében, készen állt nagyon is hangosan megvédeni magát vagy aki ellen az igazságtalanság történik és ha kellett volna bármikör ölre is ment volna ezért, de ezt mindig sikerült elkerülnie és ez nagy szó. Ebben én nem értem fel őt ugye a kocsis incidensben sajnos.
Egyszer láttam verekedni, amikor hétvégén a szüleinél épített nekik valamit és az állandóan részeg apja (egész gyerekkorát megkeserítő) nekitámadt hátulról egy kalapáccsal....de ez talán másik story.
Szal felhívta a gyereket meg a szüleit aki az anyámat fenyegette, hogy elmondja neki, hogy baromi gyorsan fejezze ezt be mert a szülei helyett fogja leszedni az arcát.
És igenis kurvára kellett ez a hozzáállása, hogy lássam mit jelent az, kiállni önmagadért, és ezért tudtam én is megtenni mindig ezután, és nem összetörtem a nyomás alatt, hanem megerősödtem.
Új ismerősöket kellett keressek, és megnyílt a suli a számomra. Jóba lettem a másik két évfolyammal. Egy részüket ismertem már a különböző közös versenyekre járások miatt (Partizán, röpi, kézilabda, kosár, atlétika) de eztán méginkább ismerkedtem velük. Az alattunk lévő évfolyammal is jobban a röpi szakkörön át, és a hirhedt "C"-sekkel is akikkel elkezdtem focizni és befogadtak amikor látták, hogy nem a sztereotipikus "A"-s vagyok a nyüzöge pálcika, hanem fel tudom velük venni a harcot a pályán és befogadtak. Együtt vártuk a technika teremben amíg a technika tanár már tanítás után, kitölti a totó szelvényeit, hogy aztán kinyissa nekünk a már bekulcsolt udvart, hogy focizni tudjunk. Ez marha jó lecke volt középsulira is meg az életre is úgy általában.
Ha nyomást gyakorolnak rám emiatt nem összeomlok, hanem gondolkodok, ha fenyegetnek felkészülök a védekezésre és ha kell ellentámadásra is képes vagyok. Egymillió százalék, hogy emiatt a mentalitás miatt vagyok még mindig angol tanár, és nem hagytam, hogy az előző szarrágó főnökeim kirakjanak az egész rendszerből (pedig gecire próbálkoztak (-nak?), és annak ellenére hogy baromi hasonló módon az általános iskolai kiközösítésemhez hasonló módon közösítettek ki jelenleg is maguk közül, és terjesztenek rólam rengeteg fantazmagóriát, pontosan a gyermekkoromban átélt és túlélt bullying miatt ezekre a hatásokra nem meghátrálok, hanem felszívom magam és ellenállok, és ellentartok és küzdök. Ezért nem tudtak ellehetetleníteni, és valszeg az általános iskolai élményeim miatt érzem baromi fontosnak azt, hogy sose hagyjam szónélkül az igazságtalanságot, meg azt a fajta totálisan az iskolás kiközösítésre való hajazós módszert szó nélkük amit 35-40 éves felnőttek csoportja próbál(t) alkalmazni, hogy én rosszul érezzem magam. De ettől csak elszántabb és erősebb lettem mindig is!
Wow! Ezért szeretek írni. Fasz se gondolta mikor belekezdtem, hogy ennyi mindenre fogok rájönni.
De a lényeg a tanulság amit eredetileg le akartam írni amikor belekezdtem az az, hogy ha sírsz és rimánkodsz mint az anyuka a videón, hogy valaki segítsen akkor áldozat leszel. Kell hogy ki tudj állni magadért, és sajnos az én tapasztalatom a bully-kkal, meg az idióta ösztönlény, véglény egyszejtű faszkalapokkal, hogy azok bizony mint amennyire állatok, csak az állatvilág tanításából értenek. És az nem a megértés, meg elfogadás meg könyörületesség, hanem az izzadság és vér szagú húsos valóság. A fizikalitás. Ezek abból értenek ha pofán vered őket, ha leordítod a haját, ha a saját fegyverét rá fogod, mert az az egyetlen egy dimenzió amin belül értelmezik a világot, ezért azon át kell velük kommunikálni.
A másik egy idézet egy hasonló törpe szindrómás embertől. "Never forget what you are. The rest of the world will not. Wear it like armor, and it can never be used to hurt you" "Sose feledd mi vagy, mert a világ se fogja. Viseld mint páncélt és akkor soha senki nem fog tudni bántani vele."
Én biztosra veszem, ha velem ilyen kis koromban így kikezdtek volna az apám felkerekedett volna és anyukám rohant volna utána nyugtatgatva és erős diplomáciai úton megoldotta volna a problémát a problémás gyerek szüleivel, és ha az nem segített volna akkor biztosan a tettek mezejére lépett volna, hogy vagy megtanítsa a szülőket a magyarok istenére, vagy megtanítsa azokat a gyerekeket akik öngyilkosságba próbálnak hajszolni, hogy a dolgoknak vannak következményei és csattant volna a magyaros ostor!
Dekurva jó volt ezt mind leírni. Szeretném megköszönni itt is a szüleimnek az áldozatokat amiket értem hoztak. Anyukám szelíd megértő tanításait az egyensúlyról türelemről és szeretetről és apukám leckéit az őszinteség értékéről a becsületességről, a kiállásról a család és a barátok fontosságáról és összetartó erejéről.
Fuck bullying and fuck the bullies!
Ps.: Nem csak suliban van ez. Minden olyan helyen ahol hatalommal visszaélnek (meló, család akármi), ahol nem mondják ki csak implikálják a dolgokat amolyan. "jaaaa hát nem kell vállalni a választható hétvégi munkát" (Implikáció: de majd amikor a féléves értékelésed készül lehet nem te leszelkedvező helyen és strigulaként felrjuk a rovásodra, hogy hivatkozhassunk rá ha bármikor szükségünk van rá)
