Az élet elengedése

Elengedni, hogy megértsd, mi minden vagy!

Hogy honnan tudom, hogy így van? Mert átborzongtam tőle, és könybelábadt a szemem. Kifejtem csak most kicsit "sokk" hatásba vagyok.

Néztem Inception-t. Jó film és elgondolkodtatot mindarról amit tudok a világról. Hihetetlen volt belegondolni abba, hogy ami egy kívülállónak egy másodperc, az a másik félnek egy egész élet lehet. És miután leéled azt az egész életedet, kerülsz vissza oda ahol...ahonnan indultál... és minden annyira újnak fog tűnni, hisz úgy érzékelted egy egész életet éltél le máshol, és ez így is van. Mert az idő az teljesen attól függ, hogy milyenek a körülményeid. Ha leélsz egy életet egy másodperc alatt akkor az csak kintről lesz olyan rövid idő, az neked belülről, az egész, minden egyes napja valóságnak fog tűnni...mert az is!

Mire hasonlít ez? Az ÉLET-re. Élünk és legtöbben azt hisszük, hogy ez a mindenünk, és mindenki furcsának tűnik aki máskép gondolja. És amikor ott vagy BUMM felébredsz az "életedből" valahová máshová kerülsz, amiről semmi emléked nincs míg az "életedben" vagy. És akkor talán beugrik minden. Főleg ha készülsz rá. Majd ha meghalok megtudom. És hogy akkor hová kerülök, csak egy másik "életbe" ami ugyan olyan álom ki tudja? Én vagyok isten valószínűleg ahogy mindenki más is. Csak nem emlékezünk róla. És annyi mindent meg fogunk élni valóságnak. De számít hogy mennyi van? Nem. Csakis az, hogy teljességgel megéljük :)



És ezzel együtt kell megértenünk az életünkben az elengedést is, mert ez talán a legfontosabb. Ha megértjük azt, hogy minden relatív, semmi sem örök. Ha örülünk neki amíg van, de teljességgel lélekből át tudjuk élni azt az érzést, amikor el kell engedni. Amikor meghal a szerelmed, amikor elveszíted a vágyaidat, amikor elhagyod az életed. Mind mind elengedés, és annyira mély és örök érzelem...vag yérzés vagy nem tudom mi. Most annyira mélyen át éltem. Esküszöm, ilyenkor sose bánnám ha véget érne az "életem"