Keepin' it Real!

(Original title: "Meh :/")Ilyen hangulatom van.

Kicsit szét vagyok csúszva. Végül is csak megírom ezt az entry-t. Próbáltam nem meg írni, csak pár emberrel megosztani, de így hátha kapok valami választ, vagy csak a kiírás folyamatában megvilágosodok.

Szóval, mi is van most. Most elvileg pókerezek. Eléggé oda figyelek rá, fejlesztem magam, és elég komoly elhatározásban vagyok, hogy nagyon pro live player leszek. Emellett még kungfuzok is, ami talán az egyetlen olyan pontja az életemnek, ami nem jár semmi szomorúsággal, nincs semmi hátulütője, csak van és csinálom, és edzés után és közben mindig baromi jó.

Vannak még barátaim is és ismerőseim is, akikkel szeretek együtt lenni. Van pár spéci ember az életemben, akikkel nagyon szivesen találkozok. Van olyan is akivel nagyon szivesen találkoznék de nem lehet. Tulajdon képen ezekért a dolgokért élek. Emberek.

Már sokszor írtam, hogy mennyire utálok itthon lenni, hogy elegem van az online pókerből stb. Ez nem változott, és megint rámült, pedig nem is játszok neten. Most az jött elő, hogy elegem van az online-ságból. Én egy igazi hús vér ember vagyok, nem akarom magam digitalizálni (bár most is azt teszem...de ez most a hús vér előnyére lesz) elegem van az onlineságból. Nem akarok online örülni, cseten örömködni, fórumon megharagudni valakinek, buzi smiley-okkal kifejezni minden érzésemet, és azokat hülye karakterekkel körül írni. Ezeket úgy is csak az érti igazán aki ismer, mert eszükbe juttatja, hogy milyen vagyok akkor. Nem akarok digitálisan érzelmeket kelteni, mint valami nem létező fantázia vibrátor..a vibrátort legalább meg lehet fogni, de online csak a vibrátor emlékét tudom kelteni max. Azt akarom, hogy megtapasztalhassák velem, vagyis, hogy megtapasztalhassam velük, az örömöm, a bánatom, a haragom, a mosolyom, a mérgem. Keepin' it real. Elegem van az online sicknessből. Ez egy betegség, és úgy érzem most tapintok rá, hogy mennyire is beteg vagyok. Diagnosztizáltam magam.

Persze vannak előnyei is. Közel sem annyi mint amennyit reklámoznak, de mondjuk egy bónusz véletlen faktor, amit live is ugyan úgy megkapnánk, de mivel online vagyunk állandóan, ezért ott kapjuk meg és azt hisszük, hogy mennyire jó a net. Hát kelj fel bazdmeg, sétálj, járj el bulizni, találkozz a haverjaiddal, ismerkedj meg új emberekkel és pont ugyan azt kapod mint online, kivéve, hogy sokkal izgalmasabb lesz, és nem a klaviatúráddal vered ki a másik faszát.

Szóval elég volt az online-ségből. Megpróbálom magam fokozatosan kigyógyítani, és visszatérni az életbe.

A másik ami hatalmas dilemma bennem most, az iskola. Leírtam miket csinálok, és azok mind örömet okoznak. Azonban a suli nem. Itt vagyok 21-22 évesen. Életemet kéne (és fogom is) élni, nem kényszerűségből csinálni valamit, hogy aztán olyan rabigába hajtsam a fejem, ami annyira nem is érdekel, unom, segbe kurassam magam valami felsőbb hatalommal (főnök), és robotoljak azért, hogy kifizessem a szájbavert számláimat. BULLSHIT! Élni fogok és azt tenni amit szeretek. Ebben nincs benne a tanulás folyamatosan a következő vizsgára, egy fantázia jegyér ami még engem se érdekel, nem hogy mást. Belépőért a koncentrációs táborba. Anyád!

Ezen még sokat kel lgondolkoznom, és közben elkezdenem megélni. Na majd leírom a folyamatot, és hogy mennyire alakul.