2009. június 8., hétfő

How did all begin (p2: 2005)

Note: szerintem ez a pár rész arra jó lesz, hogy ha bárki olyan helyzetbe van, hogy ellenzik otthon, akkor végig olvassák, és rájönnek, hogy nem is olyan gáz ez a póker.

Áthajóztunk tehát a Sportingodds-ra, ami már egy pár éve meg is szűnt. Akkoriban még nem volt ez a freeroll dömping. Konkrétan egy verseny volt este nyolckor vagy 250 vagy 300 dolcsis. Az első kb 70et kapott. Jó verseny volt nagyon, mert 200 körül voltunk mindig, és nem volt multi accountolás, meg idiiótáskodás akkora mértékben. Olyan volt mint amit anyuék mesélnek az esti meséről. Este nyolckor elkezdődött és napjában volt összesen egy.

Először az Attilának sikerült pénzt húznia belőle. Aztán később nekem is. Egy kis két dolcsit, utána pedig már ITM voltam jó stack-kel és meghalt a verseny. Írtam a supportnak, hogy héhó, és adtak 5 dolcsit ami a 2$ os bankrollom mellé jelentős fejlemény volt. Bele is vetettem magam a cash game-be. NL10 volt a legalja. Főleg ha nem szinte csak short handed 5 fős asztalokon toltuk. Attilának már volt ilyenkorra legalább 50 dolcsija. Első körbe sikerült felmenni 21 re. Szépen alakult.

Volt egy megállapodásunk, hogy mindent amit nyerünk azt bedobjuk a közösbe és felezzük. Jól is ment. Játszottuk még a freerollokat. Neki sikerült egyet behúznia, én csak 2. meg 3. tudtam lenni. Jó volt azért. Szedtük a tapasztalatot és gyűlt a pénz.

Volt egy verseny, 1$os 1000es garis 300 fővel, ami délután 2kor startolt, és csomó német órát ellógtunk emiatt, hogy itthon a két gépen szimultán toljuk. Végül össze szedtünk ketten 400 dolcsit pont 200-200 arányba, és úgydöntöttük kivesszük, aminek szerencsére nem volt akadálya, mert faterom adataival regeltem be. Kikértük a csekket.

Persze nem volt minden felhőtlen és akadály mentes. Először is, a szülők folyamatosan ellenezték az egészet. Nem hitték volna, hogy tényleg lesz belőle pénz. Csakis akkor ha látják. Persze mikor bevitte fater a bankba a 400$-t és kapott érte egy vödör pénzt kicsit elgondolkozott, és onnantól már nem harcoltak tűzzel vassal ellene, csak simán ellenezték még egy kicsit.

A másik ami hibánk volt, hogy nem tudtuk mi az a bankroll management. Honnan tudtuk volna? Még a theflop.net messze volt a létre jöveteltől, újság semmi nem volt, magunk voltunk és a tapasztalat. (szerintem ez egy olyan adaléka a póker játékomnak ami nagyon hasznos, hogy nagyon sokáig saját magamra voltam utalva és úgy kellett nyereségesnek lenni. Aki most kezdi az mind fórumra fut könyveket olvas meg minden szar, és senki nem meri bevállalni, és nem érti meg, a saját tapasztalat erejét és annak fontosságát amit semmi sem helyettesíthet...na mind1 erről máskor) Volt, hogy magasabb tétre mentünk jóval, minden ami kell. Aztán volt egy nagyon mély pont.

Egy elég sors pecsételő napnak tűnt. Szó szerint átéltem a poklot a póker elvesztését és mindent. Volt összesen 120 dollárom. Beültünk 2/4 re asszem, shorthanded asztalra. AA-t kaptunk és a 77 ki is szetelt. Maradt 22 dollárom a bankrollomból. Attilánál voltunk. Beneveztem végső elkeseredésbe egy 20$os heads up-ra, ami akkor rengeteg pénznek számított. 1500 volt a kezdő stack és 10 20 a vak. Nem viccelek, van egy élő szemtanúm rá, hogy 2985-15 ről 15-30as vakoknál jöttem vissza 1 kisvaknyi stackből. Dobált is az ember olyanokat amiket nem kellett volna, meg be is húztunk párat. Én ezt a pontot tekintem annak, amikor elvesztettem a bankrollomat. (azt mondják, hogy mindenki elbukja legalább 1x a BR-jét) Innen sikerült megnyerni. Beültem a maradék pénzzel egy SH asztalra. Totál kész voltam. Annyira le voltam zsibbadva, hogy már csak modtam, hogy mit nyomjon az Atka. Fájdalmaim voltak bakker. És kaptunk egy AT-t és minden mindegy volt reraise all in-t toltunk amit QQ adott. Floppon ott volt az ász. Fel se fogtam, hogy mi történik, amíg ki nem tolták a pénzt elénk. Vissza kerültünk oda ahol nap elején elkezdtük és ennél a pontnál megértettem végleg, hogy nem szabad nagyobb tétre menni, hogy van bankroll management.

Ezt követően megvolt a 400 dolcsi és úgy döntöttünk közösen, hogy nagyon függők lettünk, és félre tesszük, mert a suli és a szociális életünk rovására megy az egész. Itt abba maradt a következő nyárig a játék. Még egy utolsó versenyem volt. CSak vissza néztem a boss-ra hogy mi a pálya, és volt egy Fpp-s verseny ahol 300 raked hand kellett 2 héten belül. Ráklikkeltem szinte biztosan, hogy nem lesz meg, hisz 2 hete már nem toltam. De meg volt. Be tudtam regelni. Az elején egyet mákoltam és onnantól komolyan vettem a versenyt mert a Zsolti (másik jóbarátom, Krecsmarik Zsolt, aki osztó) fegyelmezett msn-en keresztül. Behúztam és a 400 dolcsi mellé kijött még egy 300as csekk is. Ezt is megfeleztük persze.

Büszkén lobogtathattuk a suliba mindenkinek az Angliából érkezett csekket és az összes tanárnak és diáknak, akik egytől egyig mind a kedvünket akarták szegni és elbátortalanítani az egész felől megmutattuk, hogy igen is lehetséges. Erre van egy jó mondás és legyen ez a vége ennek a résznek (nem pont erről szól a mondás, de hasonló kaliberű): "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."

Folyt. köv.