You gotta have soul!

Egy ilyen pillanatom volt tegnap.

Nagy game volt 1/2 avg stack 1k. A party:
1 emelés 5 ig, adom 88 al, reraise 25 ig BB ből, adja, adom. Flop Q22. Hív 50-et egy dob, én adom, turn 4 hív 100 at adom, river 7 hív 200 at adom. Mutat AJ.

És mindeközben ugye 2.5k minusz a hónap és végre egy olyan sessiönbe ültem ahol volt 500 plusszom, de a party előtt bemondtam hogy ez lesz az a leosztás amikor végig kell herocallolnom. A ficko amúgy is szeretett emelgetni, és blöffölni is szokott. A riveren regeteget agyaltam, hogy tényleg meglő-e 3 barrelt, és hogy mennyire utálni fogom magam ha elbukom eg yilyen mega deep asztalon, mert akkor kiszállnék kis 150-200 plusszal mert nem tudnám folytatni, és milyen jó lenne elrakni csak a kis 500 at pluszba végre egy nyerő sessiön, de a pokeres bennem sose lesz atom feszes szar csak azért mert vesztőbe van, egyszerűen tudom, hogy mi a helyes játék, hogy mit kell tennem, és semmi sem tántoríthat el ettől. Iszonyat nehéz megtanulni az érzéseidre hallgatni, és még nehezebb aztán mögé rakni több száz eurót minden alkalommal. Nem tudok más példát az életbe ahol ilyen rendszerességgel kell hallgatnod egyszerre az agyadra, de a hatodik érzékedre is, és a tudatalatti memóriádra is egyszerre, és összerakni a dolgokat, és használni mindent, de néha mikor ütközésbe vannak eldönteni hogy melyiknek van igaza. Semmi hasonlót nem tudok. Ezért szeretem a poekrt asszem.

Szal: Ha bele adod a lelked is akkor lehetsz majd egyszer igazán jó :)