Szeretős bejegyzés

Ennek a bejegyzésnek nagyon sok címe lehetne, még nem találtam ki mi legyen.

Egyrészt eldöntöttem, hogy mostantól nem csak a pókerről fogok írni. Eddig se csak arról írtam és eztán is fogok arról is írni, de nem csak arról.

Azt hiszem amúgy szeretet túlcsordulásom van (de nem olyan, hogy túl sok, szal lehet szeretet áradásom)

Több felől is éreztem. Menjünk sorba:

Ma volt ugye az év végi nagy floppos verseny. Ott voltunk kb20-25 en. Nagyszerű társaság. Látszik rajta, hogy már nincsenek meg benne ezek a hülye előítéletek, lebomlottak nagyjából ezek a belénk nevelt, vagy magunktól felépült védő burkok vagy mitom én mik amik távol tartják az embereket. Egyszerűen lehet érezni a szeretetet a társaságban, hogy bár a Trex kimákolt mint a disznó ma pár szerencsétlen ifjoncot (BeniFülöp meg én) de a hirtelen harag a kártyára majd felé, hogy mi a francnak kell hülyén játszani mákra egy ilyen szabású (főleg presztizs és szellem) versenyen.... de mikor eljöttünk már rég nem tudtam rá haragudni sőt...és ezen bevallom egy kicsit még én is (vagyis csak én :D) meglepődtem.
 A funny, hogy egyébként elég sok emberrel lehetne így mindenki, sőt talán mindenkivel, csak sajnos nem elég perfect a világ meg mink sem vunk azok noh.

Nagyon jól esett megtudni, hogy a ZsugaBubus nagy olvasója a blognak, azt megtudni, hogy az Annamariah néha nem érti amiket írok, mert összevissza. Kaptam visszajelzéseket, és rájöttem, hogy nekem erre szükségem van. Szeretném hallani a véleményeteket, és főleg nem a pókerről (de azért arról is), mert szeretek emberekkel kommunikálni, és így ismerem meg magamat is, meg titeket is valamennyire. Persze akikkel sokat találkozok, azokkal sokkal szivesebben beszélem meg, mert a fórumos vagy kommentes kommunikálás elég görönygyös de jobb mint a semmi. Ha esetleg gáznak érzitek, hogy megtudjam hogy ti (te) is olvasod és van véleményed akkor nyugodtan postolj név nélkül. Rájöttem, hogy ez nekem nagyon fontos dolog. Mindent mondjatok meg kerek perec, én se szoktam kímélni :P

Aztán jöttem hazafelé a Kópéékkel. A Kópé jóbarát(nő)je nyerte meg, aki csak floppos versenyekre járt és én ejtettem ki véletlen az élete első versenyéről, pár hónapja, és tökre rosszul esett, és most volt 4. versenye ever kb. és tök jó volt így kiválasztani, hogy neki drukkoljak, meg nagyon minimálisat segíteni is (jó csak akkor mondtam meg mikor vége volt a handnek és főleg azt, hogy ezt én is így csináltam volna (megkért hogy mondjak dolgokat), hogy ne legyen unfair a többiekkel) Ezalatt rájöttem, hogy én ezt milyen szívesen tanítanám. De erre később. visszatérek. Szal tök jó volt drukkolni neki, meg örülni az örömének és a végén mikor megnyerte mindenki örült neki még a Trex is aki második let. Grat nekik mind. Szal áthatotta az egész scsapatot egy ilyen általános szeretés és nem csak nekem tűnt fel. Jóó :P

Aztán jöttem haza énekeltem eleven holdat az éjszakába. Ez az egyik lélek zeném. Aztán a buszon láttam egy feketébe öltözött lányt. Észre vettem, hogy szomorú. Arra gondoltam milyen lenne, ha csak úgy oda mennék és megölelném. Olyan volt mintha a könnyeivel küzködött volna. Szóval csak úgy megölelni mondjuk ha ott száll le ahol én minden hátsó szándék nélkül, csak azért, hogy jobb legyen neki, hogy rájöjjön saját értékére, meg arra, hogy van szeretet. Eh. Persze lehet hogy "ki a fene vagy te haggyá" lett volna, de érdekes gondolat volt, és ha leszáll akkor talán megszólítom ezért, hátha barátságos. Leszállásnál néztem direkt közelről mert ajtónál ült de nagyon befele volt fordulva. Eh. Remélem segít a gondolat is. Vagy a kis +++ energy amit küldtem neki (asszem)

Szóval tök jó. Sétáltam haza még, énekeltem, örültem hogy vagyok és gondoltam arra is aki nagyon spéci a számomra csak most épp téli sportol külföldön :) Kriszit :P Szóval tökre happy vagyok most és ez olyan jó feeling.

Hát ennyi. Jah és egyszer tök szivesen megtudnám már, hogy kik olvassák ezt, mert mindig kiwi vagyok (zöld és szőrős XD )