Miért szeretem a Mesterségem

Közeleg a tanév kezdete. Ma voltam mesterségek utcájában, és nagyon jó élmény volt olyan árusokat látni, akik mesterek valójában, és úgy árulják a portékájukat. Nem ugyan azt a bóvli szemetet árulja minden harmadik ember. Feltöltődtem tőle, hogy lény embereket látok. Olyanokat akik szeretik csinálni amit csinálnak.

Behorgászott egy nagy bajszos bácsi magához aki fa faragásokat csinál, és mutatta, hogy hogy kell és csináltatta velem. Poén volt. Láttunk kovácsot is, többet is. Jellemzően mindegyiknek szakálla volt :D Volt egy olyan fickó is aki úgy nézett ki mint valami párbaj bajnok, mert nem csak csavaros bajsza volt, de ilyen formás és hegyben végződő díszes szakálla is. Nagyon kira volt.

Ami vicces (rossz értelemben), hogy egy perecet viszont meg 1500-ért árultak. Persze az ára nem volt kirakva, mert annyira pofátlan, hogy tudták és szégellték is (és nyilván arra utaznak, ha már kikéred és ott van a kezedben, és mondják az árát, akkor már nem mondasz nemet. Scumbag létező hustler stratégia ez btw). El se akartam hinni. Egy szaros sima sós semmi extra perecet. What the fucking hell. Na mind1.

Voltak nagyon király zenekarok is, meg volt aki csak úgy a mestersége mellett is játszott valami fura hangszeren (citera, tárogató, nyenyere (nem tudtam, hogy úgy hívják de a hangját felismertem egy játékból) ) és nem kértek pénzt se. Valszeg nem volt engedve se, és valszeg a belépőből is kapnak, ami miatt elfogadhatónak tudtam találni a 2500-as összeget. (de azért ... fizess, hogy megnézhesd, hogy van e valami ami tetszik, hogy aztán azért is fizess)

Aztán amikor hazaértem eszembe jutott, hogy jah mindjárt én is vissza térek. És pont valami hasonló kis vásárba megyek majd hirdetni a nem megnevezett iskolám igéjét, hogy toborozzunk embereket. És jó érzéssel töltődtem el.

Jó érzéssel affelé (én ezt is egy f-el mondom btw), hogy hát igen nem is rossz a sorsom. Nem utálom a munkámat. Értéket is ad, és értelmet is annak, hogy csinálom. Érdekes emberekkel találkozom közben. Egyik nap se olyan soha mint a másik, és összességében happy vagyok az egésszel. Fejlődni mindig lehet benne.

Bár igaz el se tudom képzelni, hogy valamit annyira is tudnék imádni mint amennyire a pókert imádtam anno. Felkeléstől lefekvésig az járt a fejemben, elemeztem, agyaltam, fejlesztettem magam, és toltam ezerrel az ipart. Marha jó volt, lehetett neten, verseny CG, vagy aztán élő nagy hely, vagy privi...minden ajtó nyitva volt kb. De ez az idő sajnos elmúlt. Nem csak azért mert abba hagytam, hanem azért is, mert rohadt szar lett a játék minősége és szenvedés lenne belőle rendesen megélni.

Viszont a mostani helyemen meg nem szenvedek. A nagy felismerésem az volt ma hogy "és az életenergiámat se szívja el" Habár tök keményen kell végig ütni a vasat amíg bent vagyok, és van, hogy WC-re menni is alig van időm, és a nap végére hulla gyár érzés telepszik rám, abból mindig felépülök egy másfél óra alatt, és közben az életemet is tudom élni. Nem kerülök mókuskerékbe miatta, van időm előtte és utána is, és közben pedig egy teljesség érzést nyújtó dolgot csinálok. Szóval all is good, és ezt a kis boldogság morzsát akartam elhinteni, hogy ne csak mindig a kritikát meg a kifogásolásokat írkáljam :D

Jah segített ebben az is, hogy végig nézegettem a nyári táboros képeket. Bár az a sejtésem, hogy mint a pókerben úgy itt is, csak a szépekre emlékszem, és mosollyal az arcomon nézem a vigyorgó képeket és látom mögötte az ördög szarvakat, de azért amikor benne vagy ez is kemény küzdés ám.

Písz

Rém és Lény álmok valamint fuck Éretségi

How tastes your fear? Mondja a big bad evil gonosz Diablo a játékban.

Amúgy tudom, hogy érettségi, de nem úgy mondod hogy éretttttségi, hanem totál rövid t-vel, ezért az élő nyelv alakítja a nyelvtan filozófiát alkalmazva 1 t-vel írom végig. Ahogy a szőlő is szöllő. van még pár ilyen.

Félelmek, és rémálmok következnek. ... írás közben rájöttem, hogy csak rémálmok inkább és az igazi félelmekről majd next time mert így is hosszú lett.

Először is fuck Éretségi. Ekkora egy szemét dolgot. És nem maga az éretségi, hanem az a non stop kula amit bele raknak mindenkibe éveken át, és amikor oda érsz akkor ... nem is tudom.

Mindenki olyan story-kat mesélt nekem a családba, hogy milyen rohadt mákosak voltak. Kihúzta azt az 1 tételt amit átnézett előtte, hogy segítették a tanárok stb.

Nekem volt pár emlékezetes pillanatom az éretségiből, és azt hiszem nem a szerencsének hanem a saját marha talpraesetségemnek köszönhetem hogy sikerült, és igen jelentős befolyása is volt az életemre, mert az egyik az emelt szintű angol volt, ami kellett a felsőfokúhoz.

Szóval először is az utolsó év a suliban semmi más nem volt csak ismétlése az összes előtte lévőnek. Ezért nagyon könnyű volt, és sokminden amit nem vágtam, vagy elfelejtettem ott volt.

Éretségiztem matekból töriből irodalomból nyelvtanból, angolból, és angol amerikai kultúra és történelemből (gyk UK és US history és irodalom)

Na a legsimább a magyar volt. A nyelvtanban tényleg segített a tancsi, mert megcinkelte a dolgot és 4 tétel közül kellett csak választanunk  gyk. Az irodalom része érdekes volt, post modern irodalmat húztam asszem, és élvezettel idéztem káromkodós részeket, mert az volt a jellemzője a dolognak, és a felügyelő aki az igazgató helyettes volt elsőre oda kapta a fejét, aztán elmondtam neki, hogy mi a szitu XD. Fiatalos seggfejkedés.....igazából még most is csinálom :D:D

A második a töri volt. Kihúztam egy olyan tételt ami benne se volt a tétel soromba. Kiderült, hogy a kiséretségi tételeiből készültem (a kiséretségi az a próba éretségi volt gyk) és a téma "Magyarország demográfiai változása a 13-14. században" ........ ya ... benne se volt a tételsoromba amiből készültem. Szép rémálom alap, most már jobban értem magam. Nah. Atlaszból összekaptam valamit, és a tatárjárás utáni betelepítésekről kellett szövegelnem. 4-es lett, szuper elégedett voltam vele. Nem úgy mint az írásbelivel, ahol úgy éreztem, hogy az esszémet totál jól megírtam és kb nulla pontos lett XD Az írásbelije 3as lett, de asszem összességében 4es lettem. Meg is nézem mindjárt. Ja: Töri 73% A magyar 72  lett btw, a matekot meg csak túlélésre játszottam és 3as lett 55%-al....hmm 55re hármast adtak ? XD Szal szolid kettes legalább. Rüheltem. Középsuli előtt imádtam utána megutáltam nagyon. Ált suliba még matek versenyt is nyertem, aztán kifutottam az inteligenciából úgy néz ki.
Mind1 gazdálkodok azzal ami van.

Jött az angol töri és irodalom. Úgy volt, hogy van 60 tétel asszem 30-30 Us és Uk, és összesen 3 novella ebből. A novellákat nem olvastam, előttem kihúztak már két novellát. Mondom fasza 95%, hogy elkerülöm(két tételt kellett húzni) az utolsót......guess what.

Azt hittem, hogy újra húzok fele %-ért, mert fingom se volt az egészről. Ülök az üres papír fölött, és semmi. Aztán egyszer csak a semmiből fényt kaptam. És eszembe jutott minden. Az, hogy melyik terem melyik székében melyik tanárral vettük, hogy azt gondoltam amikor elolvastam, hogy "meh úgy is csak unatkoznék why the fuck not" és minden beugrott. 92%-os lett végül.

Na aztán jött a legjobb az angol emeltszintű (nem időrendben van btw) Az egyik feltétele a felsőfokú nyelvvizsgának az volt, hogy az angol emeltszintű(ü? ... komolyan, van amikor röviden van amikor hosszan mondom, fuck) ötös legyen. Nah a szóbelin asszem 3 vizsgáztató volt. 3 részből állt, az egyik egy véletlen téma mellett vagy ellen érvelése és az érvek megvédése a támadásokkal szemben amit az egyik vizsgáztató tolt.

Kihúzom a tételt, és 2 szót értettem belőle. Hungary és Military. Azt hittem elsírom magam. Szó szerint egy hajszálra voltam, hogy azt mondjam magyarul, hogy én ezt nem tudom. Kérdezik kész vagyok? Mondom kihasználnám az egy percem.

Rákérdeznek "do you agree, or disagree" .... és vettem levegőt és fogalmam se volt hogy mit fogok mondani, és azt nyögtem ki végül hogy agree. Elkeztem hadoválni arról, ha lennének katonák a rendőrök mellett akkor nem kötötték volna el a tankot (akkor volt hogy márc 15-i ünneplések alatt beröffentettek egy tankot és elkötötték).

Na és az ellenérvelésből jöttem rá, hogy a kötelező sorkatonaság mellett kellene érvelgetnem. Onnantól már ment és 90% felett lett a szóbeli része yay. De akkor még nem ismertem azt a szót, hogy "mandatory"

Utáltam mindenkit a végén, akik mondták, hogy milyen könnyű és milyen szerencsés volt mindenki. Bár tudtam, (mivel már pokereztem) hogy végül is kell a mérleg másik oldalára is valaki. Ha van aki szerencsés kell olyan is aki nem. Végül mint a pókerben skillből behúztam, és a szerencse faktorom ellen sikeresen diadalmaskodtam....mit se sejtettem akkor még :D És amúgy is mérleg vagyok.

Azóta amúgy megfogadtam, hogy nem sokkolom az éretségivel a gyerekeket akikkel foglalkozok, ha nagyobbak, mert a valóságban amúgy semmit nem számít. Úgy se buksz meg, az hogy 3-as vagy 5ös meg a szüleiden kívül senkit nem érdekel. Talán az egyetemen, de ott meg úgy is fizetős már minden szinte. Szal próbálom nem bele ültetni, sőt kinevelni mindenkiből, hogy nem olyan nagy show, nem a világ vége merthogy....


Na de nem úsztam meg teljesen szárazon a dolgot. A mai napig vannak érdekes "rém" álmaim, amik annyira nem rémek, de mégis totál azok, mert úgy kelek fel belőle mindig, hogy ki akarok szakadni, és amikor rájövök, hogy csak egy álom volt, olyan rohadt nagy megnyugvás lesz rajtam, hogy már reggel enyém az egész világ arra a napra :D

Az álmok visszatérőek, és hasonlóak. A lényeg, hogy az éretségi a ballagás után van valamikor. Sokszor a nyáriszünetbe csúsztatva. Csoportokra vannak osztva az emberek és mindenkinek más napokon kell bemennie. Általában az szokott lenni az álomban, hogy néha rájövök hogy "basszus még hátra van az éretségi" miközben már a nyári szünetet élvezem (mert asszem a valóságban úgy volt, hogy éretségi előtt nem kellett suliba menni talán egy v 2 hétig) Aztán mindig rájövök, hogy rohadtul át kéne néznem 2 év könyvét általában magyar irodalomból, mert nem vágom a neveket meg a helyeket meg a verseket meg semmit. És aztán egyszer csak megint rájövök később, hogy baaazzzz, két napja kellett volna mennem, vagy "omg nem ma kellett volna korán kelnem" ilyesmi. És rohadt nagy para és rémes, és az éretségi stresszt végig újra és újra átélem vele.

Mostanra már kezdtem ráeszmélni, és túljártam saját eszemen........ akkor most amúgy hülye vagyok, vagy nagyon okos?

Szal az álmomban felkeltem a valóságban (ahol most is élek meg minden) és ott jöttem rá, hogy bizony itt a nyári szünet vége mindját (mint a valóságban btw!!) és BASZKIIII beszoptam! Mennem kellett volna júni végén v júli első felébe éretségizni. És elkezdtem gondolkodni, hogy milyen munkákat tudnék így papír nélkül vállalni. Meg is beszéltem Lénnyel, aki ott ült pont úgy a gépnél, ahogy szokott.... és aztán felkeltem és bakker átvertem magam. Rájöttem, hogy csak álom és nagyon boldog lettem. De god damn it átvertem magam....


Egyszer volt egy hasonló önmagammal folytatott harcom fiatalabb koromban. Féltem a haláltól asszem, és mindig az volt álmomban, hogy jött az atombomba, és amikor a hullám elért mindig hátat fordítottam neki, és felkeltem amikor átment rajtam. Aztán egyszer nem. Egyszer sikerült átlendülni rajta, hagyni, hogy a hullám átsöpörjön rajtam. Emlékszem egy ilyen tanító jellegű álom volt és utána nem féltem már úgy a haláltól mint előtte.

(most akkor leírok párat abból)

Szal az álomban miután átment rajtam azt hiszem szellem lettem. És asszem miközben száltam (ezt is röviden ejtjük nem lll-nek) fel, rájöttem, hogy még nem akarok elmenni, és megkértem istent (nem egyházi), hogy mi lenne ha..., és meglepetésemre vissza engedett. Emlékszem, hogy szellemként újra össze raktam magam a maradványaimból meg az emlékeimből, és utána meg segítettem azoknak tovább lépni az életen akik el voltak szakadva a spirituális lényüktől. Határozottan emlékszem egy kis gyerekre aki nagyon sírt és megnyugtattam és utat mutattam neki is. Meg volt még pár érdekes dolog, amire most nem tudok vissza emlékezni.

Másik tanító álom. Amikor megkínoztak és széttörték a csontjaimat a nácik és csak úgy tudtam felül kerekedni rajta, hogy kiszáltam a testemből, hogy ne érezzem, hogy tudjam ez csak megtörténik, de nem kell túlságosan átélni.

Harmadik nagyon emlékezetes álom. (Sokszor a tanító álmok álom az álomba dologként jönnek, vagy csak úgy kelek fel, hogy alig telt el pár óra, de én úgy érzem, hogy totál kialudtam magam. Szóval még kettő van.

Az egyikben egy középkori helyen voltam. Volt egy gonosz uralkodó is, és voltam én az ember, meg volt velem egy lélek, vagy az én lelkem. És egyszer elkapták a lelkemet, és meg kellett mentenem a gonosz királytól. És miután a vár legaljához oda értem, időutazás volt és egy mezőn voltunk, vagy voltam, és egy ovoda felett álltam egy dombon, és ott voltak az ovis meg kis iskolás társaim éppen déli csendes pihenőn, de éjszaka, és a gonosz király meg akarta semmisíteni őket...engem, mert én is közöttük voltam, és valamiért ez akkora erőt adott, hogy szembe tudtam vele szállni, a hatalmas szörnyeteggel, akinek örök élete van, és legyőzhetetlen, és győzni tudtam, és megmentettem a gyerekkori önmagamat. És emlékszem arra is, hogy valami nagyon határozott és életemet befolyásoló egy mondatos csatakiáltással tettem ezt, és ez a gondolat ez után az álom után az életem esszenciájának a része lett, úgy érzem több lettem tőle, de most már nem tudnám felidézni, h"ogy szó szerint mi volt az. Fura. ... gondolkozgatok még rajta "ezt nem engedem" "ezt nem teheted" Nem söpörnek el" valami hasonló mondanivalójú, de lényegét sokkal jobban megragadó felkiáltás volt, ami azt hiszem átjárja egész életemet a mai napig, és kapom az ívet érte, hogy igazság bajnokoskodok.

Az uccsó ilyen álom, ami asszem a legelső tanító álmom volt, amikor úgy éreztem, hogy a lelkem szintet lépet, hogy a világot és az életet jobban érzem és átlátom. Kicsit megfoghatatlan és leírhatatlan, de gyakorlatilag álmon át történő lélek szintlépés.

Szóval nagy villa. Menekülök valami elől befutok a villába. Van egy terem. Nagy fehér csempés fürdőszoba. Beurok a teli kádba mert üldöz egy fekete kobra. A kádba ül egy nő. Nagyon szép, tudom, hogy rámászhatnék, mert olyan áradóan befogadó, de nem teszem. Hozzám szól de nem szavakkal hanem telepátival (általában a tanító álmokban telepátia van). Elmesél és megmutat valamit. A kígyó egyre gyorsabban megy körbe körbe a szobában, mert a kádba nem tud beszálni. A nyő válláról, vagy mellőle felszál egy fehér galamb és a nyakára landol a kígónak, és enyhén végig pötyögteti a kígyó csukjája mögött a csőrével. Aztán felszál és a vállamra (ezt is egy L-el mondom btw) ül. A kígyó egyre gyorsabb és gyorsabb, és a kis pötyögtetés hely lassan elkezd úgy kinézni mint egy perforálás, aztán ahogy gyorsul a kígyó egyre jobban nyílik meg, míg végül lefejezi saját magát a kígyó.

Ez az álom is olyan volt amin napokat gondolkoztam és a végén úgy éreztem valahogy mélyebben értem a világot. Szavakba is lehet ezt az utolsót önteni.A méreg megmérgez, és csak saját veszteded leled benne. Így igyekszem élni az életemet.

Sokszor azt hiszik mérges vagyok, vagy "meg vagyok sértve" amikor csinálok valamit, de összekeverik vagy avval, hogy azért csinálom mert móresre akarok tanítani ,vagy csak épp kiállok magamért, hogy ne vegyenek semmibe, vagy mert nem tenne nekem jót, hogy ha kigurigáznának valahonnan (mondjuk egy munkahelyről. ..Khmm hmhm khmm) De mindig meg kell tartanom az egyensúlyt, hogy ne menjen a saját életem rovására. Állandóan az az áldott arany közép út keresése....végül is mérleg vagyok.

Volt még érdekes nagyon valóságos álom, de azt már nem részletezném csak címszavak. Idegen invázió. "embert" (alient) kellett ölnöm puszta kéézzel. Föld elfoglalása. Új totál más alien élet emberek alig, csak menekülve. Galaktikus világba csöppenés, a Földön túl járás egy idegen bolygón az első és egyetlen emberként (sose felejtem el a lila napfelkeltét amit láttam a fura jungeles indás erdő felett egy erkélyen, amikor levegőt vettem ott életemben először az egyetlen emberként)
Aztán az ottani civilizációba beilleszkedés, riválisok majd szerelem és megnyugvás találása :D Jó story volt, cool h emlékszem még rá.

Túl hosszú lett. Most offolok asszem.