Miért szeretem a Mesterségem

Közeleg a tanév kezdete. Ma voltam mesterségek utcájában, és nagyon jó élmény volt olyan árusokat látni, akik mesterek valójában, és úgy árulják a portékájukat. Nem ugyan azt a bóvli szemetet árulja minden harmadik ember. Feltöltődtem tőle, hogy lény embereket látok. Olyanokat akik szeretik csinálni amit csinálnak.

Behorgászott egy nagy bajszos bácsi magához aki fa faragásokat csinál, és mutatta, hogy hogy kell és csináltatta velem. Poén volt. Láttunk kovácsot is, többet is. Jellemzően mindegyiknek szakálla volt :D Volt egy olyan fickó is aki úgy nézett ki mint valami párbaj bajnok, mert nem csak csavaros bajsza volt, de ilyen formás és hegyben végződő díszes szakálla is. Nagyon kira volt.

Ami vicces (rossz értelemben), hogy egy perecet viszont meg 1500-ért árultak. Persze az ára nem volt kirakva, mert annyira pofátlan, hogy tudták és szégellték is (és nyilván arra utaznak, ha már kikéred és ott van a kezedben, és mondják az árát, akkor már nem mondasz nemet. Scumbag létező hustler stratégia ez btw). El se akartam hinni. Egy szaros sima sós semmi extra perecet. What the fucking hell. Na mind1.

Voltak nagyon király zenekarok is, meg volt aki csak úgy a mestersége mellett is játszott valami fura hangszeren (citera, tárogató, nyenyere (nem tudtam, hogy úgy hívják de a hangját felismertem egy játékból) ) és nem kértek pénzt se. Valszeg nem volt engedve se, és valszeg a belépőből is kapnak, ami miatt elfogadhatónak tudtam találni a 2500-as összeget. (de azért ... fizess, hogy megnézhesd, hogy van e valami ami tetszik, hogy aztán azért is fizess)

Aztán amikor hazaértem eszembe jutott, hogy jah mindjárt én is vissza térek. És pont valami hasonló kis vásárba megyek majd hirdetni a nem megnevezett iskolám igéjét, hogy toborozzunk embereket. És jó érzéssel töltődtem el.

Jó érzéssel affelé (én ezt is egy f-el mondom btw), hogy hát igen nem is rossz a sorsom. Nem utálom a munkámat. Értéket is ad, és értelmet is annak, hogy csinálom. Érdekes emberekkel találkozom közben. Egyik nap se olyan soha mint a másik, és összességében happy vagyok az egésszel. Fejlődni mindig lehet benne.

Bár igaz el se tudom képzelni, hogy valamit annyira is tudnék imádni mint amennyire a pókert imádtam anno. Felkeléstől lefekvésig az járt a fejemben, elemeztem, agyaltam, fejlesztettem magam, és toltam ezerrel az ipart. Marha jó volt, lehetett neten, verseny CG, vagy aztán élő nagy hely, vagy privi...minden ajtó nyitva volt kb. De ez az idő sajnos elmúlt. Nem csak azért mert abba hagytam, hanem azért is, mert rohadt szar lett a játék minősége és szenvedés lenne belőle rendesen megélni.

Viszont a mostani helyemen meg nem szenvedek. A nagy felismerésem az volt ma hogy "és az életenergiámat se szívja el" Habár tök keményen kell végig ütni a vasat amíg bent vagyok, és van, hogy WC-re menni is alig van időm, és a nap végére hulla gyár érzés telepszik rám, abból mindig felépülök egy másfél óra alatt, és közben az életemet is tudom élni. Nem kerülök mókuskerékbe miatta, van időm előtte és utána is, és közben pedig egy teljesség érzést nyújtó dolgot csinálok. Szóval all is good, és ezt a kis boldogság morzsát akartam elhinteni, hogy ne csak mindig a kritikát meg a kifogásolásokat írkáljam :D

Jah segített ebben az is, hogy végig nézegettem a nyári táboros képeket. Bár az a sejtésem, hogy mint a pókerben úgy itt is, csak a szépekre emlékszem, és mosollyal az arcomon nézem a vigyorgó képeket és látom mögötte az ördög szarvakat, de azért amikor benne vagy ez is kemény küzdés ám.

Písz