Diggy diggy hoo' !

Dokumentálom tovább a transzformációmat.

Egy bölcs embertől hallottam, hogy "akkor kapod meg a dolgokat amikor már nem is akarod azokat"

Habár nem 100%osan gondolom, hogy ez illik a helyzetemre azért elég jól megközelíti. Toltam ezt a pókert 10 éven át aktívan, volt jó része is de nagyon sok szar is főleg a második felében, aztán hatalmas küzdés és szenvedés árán lemondtam az egészről és tanár lettem. A 6. évemet fejeztem be idén tanárként. A póker csak mint hobbi lebegett körülöttem és akkor is csak időnként. Valami amit poénból meg a régi idők emlékére tolok az Atkával, vagy nyáron lemegyek kicsit élőzni mikor nincs suli.

Aztán jött ez a karantén és szembesültem avval, hogy kellene valamit kezdeni a pénzemmel nem csak üldögélni rajta, és olvasgattam és megkérdeztem egy ismerősömet a dologról és random feldobta ezt a pókeres témát. Viszakozott aztán de bennem már abban a pillanatban megindult valami mélyről érkező hívás. Eleinte ráhagytam de aztán pedzegettem a dolgot míg végül belevágtunk a coachingos szponzoros cuccba és milyen fucking jól tettük.

Én az elejétől kezdve úgy álltam hozzá, hogy bizonyítani akarom hogy nem vagyok nyomorék és rengeteg időt öltem bele, a tanítás mellett 2x annyit bele raktam még a pókerbe. Kurva szarul ment az elején de nem azért mert hülye lettem volna, csak nem tudtam dolgokról amit tökre máshogy kell tolni a jackpot SNGkbe. Szal végül is hülye voltam hozzá de nem azért mert low iq lettem volna.

Aztán elkezdett javulni a játékom minden coaching után látványos mértékbe (mondjuk nem volt túl sok eddig még, de nem is volt róla szó h sok lesz sőt...) és egyszer csak be került a zöld sávba a dolog....tudod amikor balanszolsz es van egy vékony zöld sáv középen amibe tartani kell az ingát és nem engedni hogy elmásszon nagyon jobbra v balra.

Azért merem ezt most már leírni mert már van 3 heti mintám ebből  meg 12k game ami végig ugyan azokat a mutatókat hozta és nagyon bíztató ez a helyzet. Persze sosem szabad lankadni és sok áldozattal jár. Most vasárnap pl reggel 7 ig toltam non-stop és kellett volna még egy minimálisat, hogy még jobb legyen a hónap de már így is túl sok volt. Egész nap és éjjel ...kiváncs voltam, hogy meg tudom e tenni, de asszem túl nagy áldozattal jár, hogy utána felborul a következő 2 nap teljesen.
Szal úgy néz ki, hogy jól néz ki és azt a tényt már elfogadtam, hogy megy, és hogy tolni kell és hogy egy héten 7 napot tolom és 7-8 órába, de azt még nem érzem át, hogy mennyivel felszabadultabb lesz az életem.

Most pl pont nem játszok mert beszart az oldal és offon volt 3 órán át és amikor vissza jött a jegyzetek és jelölések nincsenek meg így úgy döntöttem gémingelek helyette mert a jegyzetelés az nekem nagyon nagy előnyöm és vakon játszanék így az ellenfelek ellen félig...szal ők többet nyernek avval h nincsenek note-ok és különben is megérdemlem. Csak fél napnyi adagot toltam le, de a kövi 2 napba majd bepótolom.

Hogy a nehézségekről írjak még: Kurva szar volt amikor még nem ment jól és azt hittem csak pechem van non stop. Reménykedtem benne, hogy kiderül hogy nem és ki lehet javítani, és végül ez ki is derült a statokból. De nagyon frusztráló volt és tehetetlenség érzés volt bennem, hogy én mindent úgy csinálok mint amiről szó volt és mégse nyerek...mert nem volt még minden elmondva. Ez volt a legdarkosabb része az egésznek de a lendület és az akarat tovább vitt rajta, de nem volt easy mert mellette ott volt még a suli is. És pont a suli végével érett be teljesen a dolog. Cool véletlen egybeesés....or is it?!

Érdekes, hogy mennyit jelenthet a 10 év gyakorlat a dologban. Szerintem fenomenális tempóba lettem semmiből kurva nagy nyerő és ez egyfelől a jó coaching miatt volt, meg azért mert azonnal mindent megértettem és implementálni tudtam. Felbecsülhetetlen ez az előny. Nem is hittem volna, hogy ennyit fog számítani. És a grinding, a székben ülés, a türelem meg már nagyon rég kialakultak bennem és adott volt. Bár az elején szenvedtem, de meglett a perfect position is meg mindent kialakítgattam, hogy lehessen ütni.

Előző hétre kitűztem magamnak 2 célt. Az egyik, hogy letolom a 8 órát naponta a másik, hogy anyázás és kitörések és köpködések nélkül. Aki tolt már pókert...vagy CS-t v bármilyen competitive gaminget az tudja milyen kurva nagy show ez. Úgy voltam vele, hogy akkora már két hét stat volt ögöttem, és a Z. néha kiborult amikor szar volt neki és én akkor azt mondtam magamnak...meg tán neki is, hogy mi a faszt kell kiborulni ha ez olyan szépen kihozza a hosszútávat 10-20k játék alatt gyakorlatilag a legbiztosabb műfaja a pókernek ez....és egyben a legnagyobb anti póker is btw, csak hogy legyen egy szép oximoron is az egészbe. Ha nekem ilyen jók lesznek a mutatóim akkor szent isten, hogy nem fogok anyázni meg kiborulni ha downswingelek.

És ez így is lett. Soha nem kiáltottam fel, vagy szitkozódtam igazán. Lehet ilyen tátogós mormogás elnyomtam amikor 2 óra alatt elment 50 beülő ami nagyon meredek volt, de utána vissza is jött és megerősített tényleg, hogy nagyon le kell szarni az egészet mert a végén ott lesznek a számok és az összes többi lelki megterhelés és önysanyargatás.

Egy másik érdekes perspektívázás. Vannak a jackpotok. 1 nagy meg két kisebb. Az alapján amennyit most játszok a kis jackpotnak ami 5$ on 600$ (400 to first place) átlagba 18-19 naponta kellene, hogy beadja 14000:1. És ez ilyen fasza masszív bónusz lehet ha behúzod. Na nekem amikor beadta tökre hányingerem volt, hogy kivert egy olyan hal akinek kb ez a 2. játéka életében (szó szerint) és kaptam 50$-t érte. És hányingerem volt de közbe gyorsan felismertem, hogy milyen fasz vagyok, hogy itt toporgok az aranybánya közepén, hogy nem enyém a legnagyobb aranyrög, közben meg rogyásig van a talicskám arannyal. Tiszta röhej, hogy az ember milyen könnyen megtalálja a misery-t
a nyomorúságot a legkirályabb helyzetekbe is. Úgyhogy ezt gyorsan le is ráztam magamról asszem.

Szerintem ezek tök fontos karakter fejlődések. Na a slusszpoén az, hogy eztán még bedobta 2x!!!!!!! és megint 3. és 2. lettem hogy baszná meg, de bakker bedobta 3x egy héten. Két hónapra kiütöttem a cuccot. Mondjuk nem bánom ha ebben pont ev felett fogok futni, bár amit a 3-al nyertem az meg kb annyi amit EV alapján hozni kell 1 ilyenben XD

Sajna nem tudok most több kicsit is érdekesebb dolgot írni mert egyelőre próbálom az életemet berendezni úgy, hogy a legoptimálisabb legyen ez, hogy mindenkire maradjon időm körülöttem de üssem a vasat is és markoljam a csákányt. Meg kell valljam nagyon kellemes teher ez :)

Jah btw a tematikája a cuccnak szó szerint Gold Mining és kommitálni kell magad órákra, hogy bizonyos aranyat kibányássz (games played) és azokért kapod a goldot a csílédbe és a végén beváltod cash bonusz-ra XD, és álmomban pedig igazi aranyat bányásztam és aggódnom kellett, hogy vissza érjek a suliba, hogy az óráimat meg tudjam tartani, és hogy vissza találok e a hatalmas lelőhelyre....Funny how this works.

I do this for our future!

Let's play some fucking cards!

Vége a sulinak.

Végre full focus-t kaphat a poker.

Kiváncsi vagyok mit tudok belőle kihozni. Egyelőre nagyon stabil és bíztató a helyzet.

Amíg a sulit toltam addig, iskola mellett toltam heti 40 órába, most hogy vége, tudom legalább ennyibe, de valszeg kicsit többe is, és szabadidőm is lesz végre.

Részleteket nagyon az adatokról nem akarok írni, mert van pár vipera rosszakaróm. De  a lényeg, hogy már most többszörösét! keresem a tanári fizumnak, és  nulla utazási idő van, vagy felkészülés és mellette, teljesen szabad munkaórák és literally akkor ülök le játszani amikor akarok, és jelenleg ennyi pénzért nagyon is szívesen játszok non-stop. Mindemellett élvezem is mint az állat és tudok podcasteket, role playing show-kat hallgatni meg minden. It's fucking amazing. Ráadásul most hogy nincs suli, tudom tolni a sokkal optimálisabb időzónákba amikor softabb a mezőny.
éééés ez még csak a 3$ os tét bakker. Ha felmegyek 6$ osra akkor a tanári fizum többszörösének a kétszeresét fogom keresni órabérbe! Szal nem a fizum a jobb simán hanem az órabérem jobb ezerszer, és több órát és kötetlenebbül tudok belerakni, és sokkal kevesebb energiámat emészti el és van hozzá több mint egy évtized tapasztalatom! Fan- fucking -tastic.

Van egy nagyon fasza pókeres film a Rounders. Abban a főhős pókeres arc, aztán abba hagyja a suli meg a csaja miatt, aztán beáll valami csicska melóba, aztán körbe táncolja a kártya az életét és az első alkalommal amikor ad a csábításnak (és azt teszi amihez ért és szeret és amibe sikeres) a nője ott hagyja. Ő pedig végül rájön, hogy nem neki való a jogi egyetem, mert pókeresnek született. Érzek egy erős párhuzamot.

Persze a para az, hogy a póker bármikor megszünhet, mert kibannolnak mondva csinált okból, vagy megszünik az a része amit csinálsz, de a tanárkodásba is pont ezt tapasztaltam, volt egy 365 napos szakaszom amikor kb 3-4x szembe néztem avval a fenyegetések után, hogy más munkát kell keresnem, és rohadtul hozzá szoktam a gondolathoz. Olyannyira, hogy a végén már aktívan vártam, hogy végre ne csak fenyegessenek, mert lehetőséget láttam benne. Sose következett be... még :D :D De erről majd írok részletesebben ha már nem lesz szerződésem a hellyel és olyan kedvembe leszek, hogy szennyest teregetek.

De avval, hogy lehetőséget kapok, hogy a peasant életet magam mögött hagyhassam jön egy érdekes pszihológiai helyzet is. Mivel 6 évet letanítottam, és előtte 1 éve már nem játszottam és 4 éven át meg kurva szarul ment elszoktam attól a szenáriótól amit a póker sikeres űzése magával hordoz.

A totális függetlenséget, az irracionálisak sok pénzt az ország sztenderdjeihez képest, és kicsit furán érzem magam emiatt. Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, úgy is kell tennie. El kell tudja képzelni, hogy meg tudja valósítani, és ahhoz pedig el kell hinnie magáról, hogy meg tudja tenni, és hogy ő már igen is az. A zongora tanár aki ahhoz szokott, hogy 3k ért tanít óránként, de hirtelen felkapott lett, ha nem vállalja be, hogy 20k ért adja az óráit onnantól akkor ugyan ott marad (anyagilag) és nem lép előrébb, de ha elhiszi magáról, hogy az ő órái érnek 20k-t akkor sokkal előrébb lesz.

Na én ebben a folyamatban vagyok most. Kicsit hihetetlennek is érzem, de ugyanakkor ismerősnek is. Hihetetlen, mert normál emberként éltem most egyhuzamban nagyon sokáig, sztenderd munka sztenderd fizu ami szarra se elég ha életet akarsz építeni.
Van egy kidolgozott stratégiám, hogy mit akarok elérni. 2 lépése volt. A másik kis lakás felújítása (5 misi) és egy lakás vásárlása és albérletbe adása nyugdíjként, mert az államól úgy se kapok szart se. Ez a célom. Ezt átszámoltam és elérhetőnek tűnt 55-60 éves koromra. De sokminden közbejöhet ugye..és jön is. (és világot nem látsz, meg úgy kb semmit, csak meghúzod magad, spórolsz és élsz. Persze lehet és sikerült is ezt is nagyon boldogan, de ha lehetőséged van upgradelni, úgy hogy annak az upgrade-nek még a folyamatát is élvezed nem csak a végkimenetelét...win-win)

Pl ott van az autóm. 18 éves. Esik szét. Belegondoltam, hogy bazdmeg, ha "új" kocsit kell vennem és mondjuk rákölteni 1 gurigát (tehát veszek egy 12-14 éves kocsit) akkor egy nagyadagja a félre tett pénzemnek elég, de muszáj lesz. És depressziós feeling volt belegondolni, hogy milyen kurva sokat kell szopni azért, hogy annyit összespóroljak. Nem tetszett kurvára és kerestem egy jóideje a változtatásra a lehetőséget. Olvastam tőzsdéről, meg állampapírról, magántanárkodásról, Wldorf suliról, meg még franc se tudja mi mindenről. Kopogtatott ez a másik gond is. Ha elköltöm amim van akkor megint nem lesz semmim. Ha van 5-10 misim azt ha elköltöm az arra jó amire költöttem, de abból már esetleg el lehet kezdeni befektetgetni úgy, hogy gyártsa önmaga a pénzt (heil kapitalism) és az szép bónusz lenne a kis fizum mellé, és dilemmáztam, hogy elég lehetetlen konandrumba vagyok. A kutatgatásaim során jött randomra ez a pókeres lehetőség amúgy és úgy néz ki jól haladok, hogy felépítsem magam.

DE! Nem szabad se elbízni magam se megkönnyebbülni még. Amit írni akartam még az a pszihológiai váltás amin átesek éppen most amit említettem. A pitiánerből a Baller-be (Menő jenőség). Furcsa mert már nagyon régen voltam ebben a cipőben. Magam körül kb mindenki ilyen mert magán suli gazdagok járnak csak kb. De én is voltam ilyen amikor itthon pókereztem még, Bécs előtt és fasza volt és emlékszem hogy milyen és nem veszett ki belőlem. És ezt onnan tudom, hogy kicsit furán érzem magam, hogy most jelenleg ilyen sikeresen megy az egész és szinte nem kiérdemeltnek érzem a mennyiséget amit össze szedek vele, és rávilágít ez az enyhe érzés a rabszolga mentalitásra amibe lassan én is belekerültem, és valszeg a legtöbb ember is benne van. Annyira megtör a rendszer, hogy szinte el is felejted, sőt 99%-a az embereknek meg se tapasztalja milyen ez a Baller élet. Elszomorító valósága a szentséges kapitalizmusnak btw. A többség álltal megérdemelt és tisztességesnek hangoztatott kereset arra elég, hogy tudd szolgálni a rendszert, és hogy az álmaidat olyan karnyujtásnyinál csak egy picit távolabb tartsa, hogy gürizz értük mint a majom, de szinte soha, vagy kurva sokára érd el, míg egy kis rétegnek meg az a természetes, hogy havonta 7 számjegyet visz haza. Miközben ők azt hangoztatják, hogy az a tisztességes fizu amit te kapsz a kis nyomi munkádért legyél akár mennyire tehetséges, becsületes őszinte.

Furának és meglepónek találom, hogy ez rám is így rámült az évek során és ezt észre se vettem. Sejtettem valahol, de nem nagyon érzékeltem igazán és már-már beletörődtem. A korona vírusos cucc rugdosott arra, hogy nekiálljak keresni alternatívákat, mert egyedül hoztam haza a pénzt és meg kellett 100%osan húzni a gatyót. De sikerült amúgy abból ami volt így is és boldog voltam, de tudtam, hogy többet akarok, több van ebben, több van bennem.

És ahogy lassan lebomlik rólam ez a rablánc érzékelem, hogy hol is voltam eddig, és mint egy alternatív élet, régi képként elkezd újra halványlani előttem a cél, és rászegeztem a tekintetemet, megindultam felé és most már teljes gőzzel hajtok, hogy ezt a képet tisztán lássam, elérjem és hogy tovább fessem!








(ez akkor van amikor haza ér, a csaja ott hagyta, kipakolta a lakást és lelécelt, és meghozta azt a döntést, ami nem is döntés, mert máshogy nem is lehetett volna)

the_fAce és a volt barátok tiszteletére

Grindolok mint egy hülye, és volt egy hand ami ihlette ezt a bejegyzést. 2x annyit foglalkozok pókerrel egy héten mint tanítással, azért nem írkálok. De most ezen a héten break-en van félig a kártya.

 

Régi pókeres barátom kedvenc handje a 9h7h. Remélem egészségben és boldogan él bármerre is jár a világban.

Vannak volt ismerőseim, akikkel az életem egy fontos periódusát tök nagy közelségben töltöttem, aztán különböző indokok miatt elválasztódtunk egymástól. Ezekről a kapcsolatokról szeretnék írni.
Ezek olyan kapcsolatok amik a mai napig rendszeresen eszembe jutnak, vajon mi van velük, de jó volna nekik írni, aztán mindig eszembe jut a legutolsó próbálkozásom ilyen téren és gyorsan rájövök, hogy valszeg lehetetlen lenne.

3 ilyen kapcsolatom volt. Kettő csajjal. Azért írom le ezeket, hátha így elmúlnak, hátha így lesz valami...nem is tudom.

A legfontosabbat hagynám a legvégére.

Az első ilyen egy csajszi a Julcsi volt akit álom lánynak hívtam egyetemen. Volt 1 közös óránk egy héten és álmodozgattam róla persze. Sose mentem oda megszólítani mert nem volt semmilyen indokom rá soha, és relatív ignorálva éreztem magam. De mint a jó pókeres tudom hogy ki kell várni a megfelelő alkalmat.
Egy évvel később legalább egy FB postot láttam ahol valaki táncpartnert kereset. Megláttam h az álomlány az egyetemről. Rárepültem a lehetőségre. Elmentünk teázni, hogy megnézzük van e közös hullámhossz, és a jelentkezők közül végül engem választott.

Mindeközben épp csaj nélkül voltam, de aktívan randizgattam. El is kezdtünk táncolni járni. Latin tánc volt. Poén, de most már annyira nem csinálnám. Robot voltam benne nagyon, kung-fu-s fejjel nem értettem miért nem mondja meg a tanár hogy mikor pontosan hova kell lépni és milyen tartásba, csak ilyen sejtelmes utasításokat adott. Robot voltam nagyon, de aztán tökre belejöttem. A csajszi ilyen latin bombázó feelingbe tolta, szal megtiszteltetés volt.

Ahogy összemelegedtünk volna nekem akkor elkezdett alakulni egy kapcsolatom az Erikával aki a volt barátnőm of 4-5 ? years. Nem volt sikeres a dolog lényegtelen, hogy miért de talán mindketten többek lettünk tőle. Szal álomlány elhívott lerészegedni és egy geci nagy konandrum előtt voltam. Most kezdtem el kavarni egy másik csajjal, de hát bakker ő meg az álomlány. Utáltam a helyzetet és azt, hogy lelkiismeretes balek vagyok, és visszautasítottam a közeledését mert hát kialakulóban volt valami valaki mással.
Nem azt mondom hogy bánom, de csávókba azért ott van mindig ez a "de megnéztem volna hogy milyen akközben" :D:D (Dont hate the player hate the game) Ez így van és ezt minden csávó tudja.

Segítettem neki költözködni, meg szüleimnek is bemutattam, olyan király egyetemi feeling volt, de mindig tartottam a távolságot a becsületesség nevében, és végül véget ért az év és közbe lett csávója.
Sajna a dolog relatív csűnyán ért véget, mert írtam neki egy hosszabb nem találkozás után egy levelet, hogy én tökre szeretem őt, de nem ilyen szerelem szeretetként, hanem ilyen transzcendensebb "szeretlek mert vagy" feelingbe és ezt ki is fejtettem, aztán mivel már volt fickója és ilyenkor sok (nem minden) csaj tökre megváltozik totál kikérte magának és majdhogynem elküldött a faszba.
Pedig ő volt az aki azt hitte, hogy le akarom smárolni egy forrób feelingü táncparty közepén. Na mind1. Sad story, de ott van benne a kis latinos paprika fűszer ami miatt mindig kellemes emlék marad.

A második is egy csajszival volt, a Kriszitvel, akit flute fairy-nek hívtam. Vele egyetemi gólyatáborba találkoztam és ilyen érezzük egymást vibe volt. Kurva jól eldumáltunk meg minden. Erről jut eszembe sose felejtem el gólyatáborba volt pár nagyon jófej és jól kinéző csajszi és szobaválasztásnál próbáltam feléjük orientálódni és valami random cucc miatt 1 embernek nem maradt ágy és guess who it was...Utána kiderült h persze mindegyikőjüknek van faszija, de egyetemi életem legjobb emlékei mégis hozzájuk fűződnek. Végre találtam értelmes embereket akikkel lehetett filózni órákon át. A Mári meg a Kati. God bless 'em. Kivi lennék mi van velük.

Szal a K. a táborban poén volt, utána lógtunk egyetemen is egy csomót, mentünk partyba is aztán smároltunk és utána mint ha hibázott volna elhúzott a faszba és 2 hétig nem is jelentkezett. Ezt a táncot eljártuk még párszor, de sosem jutottunk semmire. Aztán elfogadtam, hogy nem lesz soha semmi és barátként próbáltam tekinteni rá. Volt egy egyezségünk azonban ha úgy alakul h 1x mindketten pár nélkül maradunk akkor majd lesz actiön. Amikor nekem volt csajom mindig adta alám a lovat, hogy rajta nem múlna, de ahogy fentebb iírtam már, nem ilyen muki vagyok.
Aztán amikor az E.-vel szakítottam és haza jöttem Bécsből úgy, hogy a barátaim kint maradtak úgy éreztem nincs kihez forduljak csak hozzá, és találkozgattam vele vigaszért, aztán megunta és lepattintott. A végén feldobtam neki a megállapodásunkat amit kikért magának.

Mindig is éreztem, hogy csak hülyít valami fura mentál cucc miatt. Én ettől függetlenül barátomként tekintettem rá idáig, bár itt úgy éreztem, hogy cserben hagyott és többé nem így néztem rá, csak azt láttam, hogy hülyíteni akart meg talán ön egó tuning, hogy van egy fasz akit megkaphatna ha akar...vagy vmi ilyesmi.

A lényeg h én sokáig agyaltam, hogy írok neki évekkel később, hogy mizu, de sose tettem meg, aztán egy nap rámírt, aminek tökre megörültem, és válaszoltam a kérdésére, meg leírtam, hogy megtaláltam életem párját és erre aztán sose reagált már. Nagyjából egybecsengően a fentebbi kifejtésre talán, de ki tudja. Minden esetre érdekelne az is, hogy vele mi lett. Bár úgy sejtem ezt sose fogom megtudni, de el tudom ezt engedni.
Jó lett volna tőle tanácsokat kérni a magán tanárkodáshoz, mert ő azt tolta. Mondjuk neki könnyebb volt klienseket találni mert flirty fresh girl sells. Bearded asshole guy probably doesnt XD

No és a legjelentősebb kapcsolatom Andris barátommal. the_fAce. Róla már írtam ebben a blogban, azt nem ismételném meg. Általános sulink közös volt. Alsóba játszótéren toltuk együtt, felső végén meg röplabda csapatba.
Utána 18-19 évesen összefutottunk, én inspiráltam őt h belevágjon a pókerbe, aztán később újbol találkoztunk mert tényleg belevágott a pókerbe, és olyan érzés volt, mint ha elvesztett barátot találtam volna.

Éveken át lógtunk.

Jártuk a várost teremről teremre. Átforgattuk az autón a kilóméter számlálót 99999-ről, aztán az enyémbe is. Állandóan együtt lógtunk. Éjjelenként póker, aztán volt h napközbe...volt hogy...szinte rendszeresen mentem vele fuvarozni és csak dumáltunk a kocsiba. Tök király volt.

Aztán neki abba kellett hagynia a pókert, és elkezdtünk szétcsúszni. Itt realizáltam, hogy mivel az egész barátságunk a pókerre van alapozva, ezért aztán avval, hogy ő kilépett belőle kilépett a barátságból is. Rengeteg küzdelme volt neki emlékszem. Rengeteg dolgon mentünk át, segítettem őt, és ő is rengeteget segített nekem. :D Egyszer limuzin szolgálatott nyújtott a csajozásomhoz. De versenyeztünk is az éjszakában a két kék suzukinkkal :D 1x majdnem össze is törtük egymást. Még mindig érzem azokat a nyári éjszakékat kocsiban süvöltve, reménnyel meg lóvéval megpakolva, vagy anélkül de egymásba lelket öntögetve. Bőrkabát ha hűvösebb volt. Ő volt az egyetlen akinek megengedtem, hogy dohányozzon a kocsimban. Még a csajomnak se, vagy a szüleimnek :)
Egy különösen hosszú nemtalálkozás után próbálkoztam avval, hogy összefussunk, de sose volt neki jó, végül felcsöngettem hozzá, akkor dumáltunk. Azt hiszem ő akkor igen mély pontján volt az életének én meg relatív magason (azóta is :P (a Lénnyel való öröklét miatt :). ) )
Akkor mesélte, hogy megy ki angliába, ez kb 5-6 éve volt. Lelkére kötöttem, hogy ha kiér felhív, mert éreztem, hogy úgy nem fog ez menni ha csak én akarom, és ha nem fog hívni akkor ő nem akarja valszeg. Hát így is lett sajnos, sose hívott fel. Nem neheztelek rá, belátta ő is azt hiszem a valóságát a dolognak, DE: Azért dumálnék veled egy jót Andris ha mégis összefutnánk egyszer, a régi idők emlékére meg, hogy elmeséld mi van veled.