Szoktatom magam vissza az írásra. Mert kell, és talán van aki olvassa is :).
Ez ami most jön, egy fórumos kérdésre volt a válasz, hogy ki hogyan kezeli a tiltet. Úgy írtam alapból, hogy éreztem az ihletet és tudtam, hogy a végén úgy is bemásolom ide.
Ez semmi más csak az ember idiótaságának olyan megnyilvánulása ami pénzbe is kerül. A hétköznapi életben simán csak idegességnek hívjuk. Amikor bénázol valamivel, és nem sikerül az istennek se, és egyre idegesebb leszel, vagy amikor, nem találsz meg valamit és már őrjöngesz, ordítasz és tombolsz...
...pedig a megoldás, csak egy kis ügyes mozdulat, vagy a keresendő dolog után való kicsit élesebb gondolkodás, vagy alternatív visszaemlékezés, hogy hol is van. De amikor örjöngesz, tilten vagy, akkor nem veszed magad észre és simán egy nagy adag faszfej vagy, és a körülmények változatlanok, te csak magad alatt vágod a fát. Hogy ezt miért tudom ennyire? Mert bennem is megvan néha, de ha észreveszem kiröhögöm magam és kijavítom a hibát. Ez pókerben persze szinte már soha nem történik meg, mert jó felé haladok, de erről majd máskor. Itt egy példa:
Másfél nap pihi után újult erővel vágok bele a kis 6 órás sessiönömbe. Egy óra eltelt, és elég vesztőbe voltam, ami nem gáz mert SnG-ben ez így emgy, és akkor leáll a pokerstars. ELőször azt hittem a netem, majd megbizonyosodtam, hogy nem. Próbálkoztam, dobtam nekik egy mail-t de nem játszhattam tovább minden elhatározásom ellenére. Hát belenyugodtam, hogy akkor ma már nem tolom, mert a legutóbbi ilyet másfél napig javították. Átállítottam az agyam ismét arra, hogy akkor ma elemzés, és szórakozás. Erre írnak egy mail, hogy küldjem el nekik a versenyeket amelyekbe érintett voltam ID szerint és akkor meglátjuk, hogy vissza kapom-e. Na mondom Anyád...majd később, most kimegyek enni:
Kimentem, eszembe jutott, hogy van egy jó kis sonkás pizzám a fagyasztóba. Kiszedem, kibontom, közbe elindul a pokerstars megint, kissé idegesít, hogy miután átáltam, hogy akkor mégse, játszok most mégis játszhatnék. Kibontom a pizzát fenem a fogam rá, előveszem a kukoricát a hűtőből, hogy szórjak rá (konzerv) belekanalazok, megkóstolom...Anyád de szar az íze. Megnézem penészes. Na bazmeg. Imádom kukoricával. Sír a szám, felemelem a pizzát, hogy berakjam a sütőbe, közbe sírok a barátomnak, hogy mennyire ki vagyok borulva, erre leejtem a fagyott pizzát. Anyád. Megnézem nem tört el. Mondom faszom az egészbe, megfogtam a pizzás dobozt, és a falhoz vágtam, ami rápattant arra az egy szál rózsára amit a barátnőm kapott 14-én, és kiborította a tartóból az összes vizet, az asztalra és a földre. Ekkor bementem, már röhögtem magamon, mert láttam mekkora tirpák vagyok és csakis magamnak köszönhetem ezt, beleordítottam egyet a párnába, kimentem összeszedtem a pizzát a földről és a széthullot sonkákat vissza tettem rá, be a sütőbe, feltöröltem a vizet. Utána a feladatom, hogy elindítsak egy mosást, betettem a ruhákat és elindítottam.....Mosószer és öblítő nélkül :D Szólt a barátom korrigáltam, és minden oké lett.
Ennyi. Funny story, és ha látod magad kívülről és nem adod át magad az örjöngésnek akkor semmi hatása nincs rád. Mert rájössz amire rá kell jönnöd. ha meg beleloholod magad, elborul az agyad, és mindent indokolsz a körülményeket a másikat, bármit, csak arra nem vagy képes, hogy belásd, hogy 1. vagy a te hibád 2. vagy nem tehetsz semmit ellene, mert rajtad kívül álló dolgok és nem lázadni kell ellene őrjöngéssel és agyfasszal, hanem elfogadással közelíteni felé, és békés lesz az életed :)
Písz,
G
