Amikor én vagyok a Földön kívüli

Az utóbbi pár napban baromi érdekeseket álmodtam és a mai nap egy kifejezetten nagyon fura kalanban volt részem. Megpróbálom leírni amennyire csak lehet, de ez közel sem fogja tükrözni a mélységét sajnos.

Úgy kezdődött, hogy láttunk ufókat az égen, aztán ezek egyre közelebb jöttek. Ilyen hegyes dombos vidéki helyen voltunk. Aztán elkezdtek betámadni és megkezdődött a föld terraformálása. Nem emlékszem annyira sokmindenre, csak hogy láttam az egyik hajó ablakán át az egyik alien-t ilyen csúnya nagyszemű sárgás gonoszság volt. Aztán voltak még tripodok, mint a világok harcába, olyan lézert is lőttek, csak mielőtt elsütötte volna lehetett látni hová fog menni a sugár és volt esély kikerülni. Menekültem egy ember csoporttal.
  Mikor már javában ment az emberek írtása, egy pince szerű helyre menekültünk, hogy legalább ezek elől a lépegetők elől fedezékbe legyünk. Úgy sikerült belopakodnunk, hogy (azt hittük) nem lát senki minket de tévedtünk. Egy másik faj jött utánunk. Emberszabásúak voltak, gyerek méretű lények, a fejükön látszott hogy nem emberek mégse, kicsit furán néztek ki, és mielőtt be tudtuk volna zárni az sufniszerű ajtót magunk mögött, sajna odajöttek. Azt mondták, hogy segíteni akarnak, én mikor rájuk néztem ezt nagyon nehezen hittem el. Voltunk egy páran ott igazi emberek, hagytuk, hogy bejöjjenek, mert úgy könnyebben el tudtunk bánni velük, megragadtam egy konyha kést és jeleztem a többieknek is, hogy kapjanak valamit fel. Elég hamar kiderüt, hogy tényleg nem segíteni akarnak, és hogy az inváziós több fajból álló alien csapattal vannak....és itt ölnöm kellett. Öltem és nagyon is valódi volt. Ahogy belemártottam az elsőnek a melkasába a kést. Ott derült ki amúgy hogy nem segíteni akarnak amikor egy kicsit fenyegetőbben léptünk fel ellenük, azonnal kimutatták a foguk fehérjét. Beledöftem a melkasába, aztán, mivel elég vékony nyaka volt átsuhintottam azt is. Fájt nagyon az érzés, hogy ölnöm kell, de kristálytiszta volt, hogy ez az egyetlen mód. A másik futni kezdett, de az ő nyakát is sikerült átmetszenemhátulról. Emlékszem, hogy mivel csak félig értem el azt, a gerincébe hátul megakadt kicsit a kés. Ő kijebb ért már mint a mi rejtek helyünk és tudtuk, hogy csak idő kérdése, és jönni fognak újabbak. Újabb gyerek szerűek jöttek még, azt hiszem, őket vissza tudtuk verni, aztán elcsendesülés.

Egyszer csak búgás, és egy ilyen másfél méteres lebegő robot, szín fémből tört át az ajtón. Alakra, egy fém könycsepre hasonlított. Nagy kerek fémes alja 20 centire lebegett a föld felett. Elvékonyodó tetején, egy periszkóp szerű fém nyulván volt, aminek vörös retina volt a végén Tudtuk, hogy ez egy ilyen kivégző robot. Láttam ahogy becélozza az elhülő társaimat, nekem volt időm ez alatt beugrani a szomszédos legkisebb tök sötét szobába, és csak annyit láttam, hogy lángok lepik el a szobát teljesen, és a halál sikolyokat, amint természetellenesen gyorsan égtek el az emberek odabent. Ahogy enyhült el a tűz amit kilövelt, gyorsan kiugrottam a szobából, még nem tudott újra rám lőni. Átfutottam a kijáraton, de menekülés helyett, felmésztam a bejárat felé, mert széles volt az ajtófélfa fel tudtam rá állni, és gondoltam, hogy ott majd nem számít rám. A kezem ügyébe került egy jó másfél méteres fém cső is közben amit magamnál tartottam. Kiérkezett a robot, abban reménykedtem, hogy tovább indul majd keresni, de elkezdett lassan felfele nézni; azért lassan, mert ugye nem erre volt tervezve, és optimalizálva a külseje, és eltartott egy ideig, mire a szemt/plazma lángszóróját rám tudja vetni. Amint elkezdet felfele nézni próbálni ráugrottam és a vascsővel kiütöttem, ezt a látszólag egyetlen érzékeny "szervét" a csővel átdöftem, nem tudom, hogy a többi részébe is belefúródott-e, de legyőztem.

Egyedül maradtam. Úgy sejtettem, hogy még a kis gyerekek ugye vissza tudtak szólni, a bármi féle irányítójuknak, hogy ellenállásba ütköztek, ez a robot megölt mindenkit 1 emberen kívül és talán nem fog feltűnni nekik, és a hiányát csak elkönyvelik majd, csatában elveszettnek, emrt még mindig ment ugye az ellenállók irtása. Vártam. Sok idő telt el.

Mikor legközelebb kimerészkedtem egy teljesen új világ fogadott. A hosszú bejárati folyosójánál a pincémnek, egy nő szerű személy fogadott. Ember szerű volt a kinézete, de egyértelműen nem ember volt. Magasabb volt nálam minimum egy fejjel. Lilás arca volt, és a bőre nem teljesen sima mint az embereké, hanem olyan mintha rúna szerű dolgokkal lett volna borítva, amik kidomborodtak a bőrén, mint a beforrott sebhelyek az ember arcán. De ez volt atermészetes neki, és mintha zöld színbe ez világított volna is. Volt vele valaki, akinek ilyen furcsa (nem emberi szerszám) volt a kezébe egy ilyen kis kézi/zseb ostor szerű valami. Úg ytűnt, hogy ez egy ilyen kis szexuális cucc, és avval próbálja a nőnél lényegesen kisebb, és mentálisan is gyengébbnek tűnő csávó csigázni a csajt. Kikaptam a csávó kezéből ezt a cuccott, amire a nőcinek hirtelen imponálni kezdtem amin meglepődtem, és a csávó pont úgy viselkedett, mint amelyennek kinézett, és soványvágtában elhúzta a csíkot. Ketten maradtam a nővel, és láttam, hogy heves érdeklődést mutat irántam. Azt is érzékeltem, hogy tudja, hogy bajban vagyok, és reméltem hogy talán segíteni akar, de ez nem volt biztos. Ami már itt feltűnt sőt a csávónál is, hogy ennek a nőnek a gondolati dolgok imponálnak. Az, hogy fejben már lég legyőztem az előző csávót, és hogy mentálisan ott vagyok a szeren. Ez volt neki az ajzó szer. Ilyen félig telepátia szerű dolog. Onnantól kezdve együtt mentünk

Felvitt a városba. Addigra már teljesen átalakult minden, több féle faj létezett egyszerre az egykori földön. Az utcák nem a szabad ég alatt voltak, olyanok voltak mint egy hatalmas pláza, néha meg mint az ilyen több száz méteres külföldi metróalagutak. Modern, de eléggé elzért és kontrolálható. Láttam, illetve tudtam, mert hallottuk egymás gondolatait, hogy segíteni akar, eljuttatni, egy általa ismert biztos helyre, mert az hogy valaki ember, bűnnek számított és kb azonnali halállal járt. Mentünk ebben a fura városban, ami még mindig a Földön volt.Többször is furcsán néztek rám, aztán egyszer megszólítottak. Ez is egy nő volt, egy női társával, akik megint egy másik fajt reprezentáltak és azt kérték, hogy vegyem ki a kezem a zsebemből. A kezem a zsebembe volt és benne volt ez a fura ostor. Azért kérték, mert van egy olyan faj ami hasonlít az emberre, de azokat meg lehet különböztetni a kézfejükről, mert van rajta valami furcsa jelszerű valami. Eléggé sarokba voltunk szorítva, egy mozgalmasabb főtér sarkán, és bár azt gondoltam, hogy most megint harcolni kell, valamiért úgy döntöttem, hogy előtte megmutatom a kezem, hátha valami más történik, és közbe megpróbálok úgy viselkedni, mint ahogy az az ember csinát akitől az ostort elvettem.
  Ahogy kihúztam a kezem, megnézte és hümmögött. Valamiért nem talált semmi gyanúsat, és mielőtt még meggondolta volna magát úgy tettem ahogy az előző tulajdonostól láttam, és rácsaptam kicsit erre a nőre, a fura zöldesen foszforeszkáló fura korbács ostorommal, hogy "rossz" "huncut" és ezáltal próbáltam erősíteni, a helyzetemet, hogy én evvel a lila csajszival vagyok akik az ilyesminek élnek. Sikerült és szabadon tovább mehettünk. Volt ott még két fura igazi robot is akik akartak valamit, de otthagytuk őket még mielőtt leszólíthattak volna.

Aztán ránkesteledett és elkezdődött lezáródni az utca. Mint a plázába amikor lehúzzák a rácsokat a boltok előtt, úgy zárultak be előttünk is sorra az utcák. Próbáltunk eliszkolni a főtértől minél messzebb, de nem jutottunk túl sokáig. Féltem, mert tudtam, hogy északa jönnek a járőrök. Olyan volt ez, mint ha este kijárási tilalom lett volna. Kétségbe esetten ránéztem a társamra (mert innentől már tudtam hogy megbízhatok benne, és a társam tényleg) és arra kértem, hogy "nem mehetünk el hozzátok" (kicsit olyan feelingje volt ennek a kérésnek, mintha egy újonnan felszedett csajszitól kérdeznél ilyet; legalábbis a félelem hogy nemet mond, az olyan volt bennem) de nem volt időm megvárni, hogy ő ajánlja fől, mert szűkül a hurok. Elgondolkodott rajta, és azt hiszem azért, mert nem az agresszív lépést választottam a főtéren, úgy érezte, hogy ő is megbízhat bennem.
  Becsukta a szemét, és ekkor én is, egy fura másodperc telt el, ami olyan volt, mintha egy hullám futott volna át az egész téren. Éreztem a gyomromon, és mikor kinyitottam a szememet a szabad ég alatt voltam. De ez nem egy ismerős ég volt

Azonnal tudtam, hogy ez nem a Föld. Rettenetesen izgatott lettem, hogy én lehetek az első ember aki átlép egy másik világba. Habár az utazás közbe volt egy elillanó aggodalmam, hogy mi van, ha más atmoszférát lélegeznek, ezt elhesegettem, hiszen tudtam, hogy tisztába van velem ez a nő, és tudja, hogy ember vagyok. Az ég lila színű volt. Ekkor épp sötét lila, mert talán este felé járt. Láttam a távolba furcsa alakú növényeket. Fák helyett olyanok voltak, mint a futó növények végei, csak nem tenyér méretbe hanem fa méretű, hatalmas dolgokba. Nagy kanyarosan kunkorodók, a színüket nem láttam, csak a körvonalukat, a kissé még fénylő ég hátterénél.
  Egy új világba voltam, és éreztem, hogy minden feszültségem elszáll. Elindultunk valahová. Út közbe találkoztunk fura lényekkel, és sok ilyen fajtájuval is. A férfiak itt, sokkal inkább az emberekre hasonlítottak, viszont mindenkiben ott volt ez a gondolatis/telepátiás cucc, amit én is teljesen jól érzékeltem. Utunk során, volt egy három tagból álló férfi csapat akik szemet vetettek az én páromra (mert eddigre már tudtam, hogy nem csak a biztonság miatt mennénk az ő lakásába, ha érted mire gondolok :D...mert igen ennek a fajnak ez a dolog, valamiért domináns volt nagyon, talán még jobban is mint az embereknél, de valahogy egy furább szinten, emiatt a mentális dolog miatt, és a nőket valamiért sokkal ösztönösebben vonzották, azok akik nagyokat tudtak kitalálni a gondolataikkal, ilyen ellenálhatatlan szinten, talán ezért is tartott ki mellettem, mikor elhesegettem az előzőt, és...) és ez a három férfi érdeklődéssel fordult utánunk, és arra gondotlak, mint ha három veloci raptor lettek volna, akik a prédájukra vetik magukat, és sajnos ez dominált az én társamnak is és elkezdett elfordulni a feje. Szembe néztem a kihívókkal és küzdöttünk.
  Nem sima küzdelem volt ez, hanem egy mentális játék. Ők se voltak dinoszauruszok, és én se voltam, kalapos, shotgun-os vadász, de a gondolati csatába amit lejátszottunk azok voltunk és ott volt a nő is nézőnek. Sikerült legyőznöm a három dinoszauruszt, egy eléggé személyes face-to face csatában, így ők tovább álltak, és a nő vissza nyerte a bizalmát felém. Elment mellettünk még egy másik pasi, aki egyedül volt, és sokkal nagyobb kihívásnak tűnt mint az előző három, de nem álltam le a kihívásának, és nem is kellett mert jött velem a csajszi.
  Közeledtünk a célunk felé, megláttam egy számozott ajtót amin be akartam lépni, de mondta, hogy az nem az, az a többieké. A miénk a szembe lévő ajtó volt. Ebben a pillanatba úgy éreztem, mint ha nem is lenne otthonuk. Ennek a fajnak az otthon nem ugyan az mint nekünk és csak a szabad lakásokat foglalják el az ilyen párocskák, bizonyos együtt élési célokból (ha érted hogy hogy értem ;P) de amúgy mindenki egy nagy közösségi életet él az utcán, meg ennek a világnak a fura parkjaiba, ugyanis;

Ugyanis a szoba is amibe beléptünk egy ilye fura valami volt. Az üveg kupolán keresztül lehetet látni a sötét lila egyet, ami mégis elég fényt adott, hogy ellássa a szobát, furcsa, más világi lilás fénnyel. Hatalmas vot a tér odabent, kerteket megszégyenítő nagyságú belső kert a fura növényekkel. Egy széles enyhe lépcsősor vezetett a közepébe, és tudtam, hogy sínen vagyunk, most kezdődik majd meg az amikor egymáséi leszünk valami nagyon fura, más, földön kívüli, de mégis sokkal mélyebb módon mint a szex...És itt felébredtem


Azt hiszem ez volt az első alkalom amikor álmomban én voltam a Földön kívüli, és nem is egyszer, egyszer a Földön, és egyszer azon kívül tényleg. A dolog az egészel az, hogy iszonyatosan eleven élmény volt, főleg a második fele, ami miatt erősen megkérdőjelezem az álom szerű mibenvoltát a dolognak, de az egy teljesen másik beszélgetés lenne. A lényeg, hogy fantasztikus élmény volt, és őszintén vissza vágyom :)