2019. június 6., csütörtök

Személyi kultusz

Na írok még egy ilyet, amit aki hülye köpködésnek vesz, aki meg átlát ezen a szűrőn felismeri a kérdés lényegét.

Minek tekintem én a személyi kultuszt? (leírom, aztán megkukkolom a neten, hogy mi is az aszerint)
Szerintem a személyi kultusz egy olyan negatív dolog amikor valaki valaki mást megszokott normákon felüli szinten "tisztel" követ, vagy imád. Általában valami vélt vagy valós elért eredményéért a személynek. Mindezek mellett pedig, képtelen kritikát elfogadni az adott személyről, és a végsőkig elmegy, hogy megvédje. Ez lehet önálló helyzet, vagy kényszerített például egy diktátor által.

Wiki definíciója A személyhez fűződő kultuszost részre gondolok én most itt. Egész jó volt a definítcióm.

Egészen nagy kölök voltam mikor rájöttem, hogy nem nekem való ez. Mikor építgetten a póker karrieremet, voltak példaképeim. A nagy sikeres emberek akik előttünk voltak, és sokat értek el. Azt, hogy hogyan általában, homály fedi btw. Doyle Brunson volt az egyik ilyen. "The father of poker"....vagy grandfather, nem is tudom már.


Imádtam nézni, nem csak őt, de sokakat a különböző awesome poker show-kban. Aztán egyszer adódott egy alkalom, hogy személyesen is lássam, mert Magyarországon volt, Bp-n egy kis póker klubban amit róla neveztek el. Hypeolva voltam tökre rá, de ahogy közeledett a dolog egyre kevésbé volt kedvem elmenni, és felötlött a realizáció, hogy "meh...nem jelentene semmit".

Úgy éreztem nem adna semmit, ha látnám. Megismerni úgy se tudnám, mert a média arcát mutatná, amit meg tudok róla az már így is terjedelmes, és mellette igazából ez mind fedi is azt ami engem belőle érdekelne. Így nem mentem el, és jöttem rá, hogy nem nekem való ez a celebek után való futkosás.

Ez a következő mondat miatt jutott eszembe, amit nekem mondott valaki az elmúlt konferencia körül. "Azért akartam az első sorban ülni, hogy közelebb legyek Hozzá" (Our Holy Mother in Grace)

Ugye, hogy a fényében ússzak. Mert egy molylepke vagyok aki megy a fényre. És ha csak esetleg egy kicsit még közelebb ülök hozzá, és meg is érintem talán még ragad is rám valami a szent fényéből.

Félreértés ne essék. Mindenki oda ül, és azt imád amit és akit akar. Én most megfigyelek és kifejtem a gondolataimat és tapasztalataimat evvel kapcsolatban.

És persze fényképezkedni is kell vele. Hiszen ott a lehetőség. Omg közös fénykép. Csak arra tudtam gondolni miközben néztem az embereket akik ott álltak a végtelen sorban, hogy vajon ezt most Our Holy Mother in Grace élvezetesnek éli meg, mint egy sztár akit körberajonganak, vagy ilyen fuck this shit again....fiinneee i know i have to do it-nak.

Mindenesetre az ultimate fake feelinget hozta az egész bizarr jelenet, mert mindenki akart vele váltani pár szót meg minden és teljesen obvious, hogy senkiről nem fog megjegyezni semmit....képes volt Hungary-t Poland-nek mondani a nyitóbeszédében for fucks sake!

I mean ha ettől boldogabb leszel nyugodtan tedd, az viszont általános, hogy ha a személyi kultusz tárgyát valaki objektív obszervációval illeti, vagy esetleg kérdőre vonja bizonyos dolgok legitimitását, vagy működését, vagy ologikáját és az nem emeli színvonalát az imádott személynek, akkor arcátlan szemtelen, hálátlan pofátlanság ugye. Mert valakinek default nem szimpi a botox....vagy ez az egész kultúra ami körül lengi. Tiszteljük azért amit összerakott. Vagy tiszteljük mert milyen gazdag, de közben legyünk kérem receptívek másra is, és ne csináljunk úgy mint az inkvizítorok, hogy ha egy rossz szót szólsz istenről akkor pokolra kívánunk, és máglyára hányunk Főleg ha csak megjegyzed, hogy szerinted láma a botox, faszság a vegán álláspont, és még azt se tudod, hogy melyik országban vagy XD