Időn Túl

 Spirituálisoskodás következik.

Lénnyel sétáltam és beszélgettünk az egészről, és gondoltam megpróbálom ide is megörökíteni.

Az egész onnan indult, hogy játszottam a Detroit become Human-el. Gyakorlatilag egy kurva jó story arról, hogy az AI android hogyan ébred öntudatra, mi számít élőnek stb. Ezeket a szokásos és szerintem nagyon érdekes kérdéseket boncolgatja egy eléggé megragadó és egyedi perspektívából, de nem is ez a lényeg most.

Beszélgettünk eleinte erről, és próbáltuk meghatározni, hogy mikor számít valami élőnek. Ha érzelme van? És mi van akkor ha az érzelmet szimulálni tudja? Az nem ugyan az mert csak szimulál? De mi a különbség egy robot programja között, hogy félelmet szimuláljon és ha fegyverrel támadnak rá védje az életét, és akközött a program között ami benned megy végig és szimulálja az agyad "valósággá" amikor fegyverrel támadnak rád és véded az életed? Nem ugyan az? Mind a kettő egy program, ami külső hatásokra lép életbe, és kb nincs kontrolod felette.
Ha egy érzelem százszázalékosan élethűen van mimikálva, akkor mi különbözteti meg a valódi érzelemtől? Az, hogy beleprogramozták? Beléd is ugyan úgy beléd programozták, csak nem ismered az alkotód. Vagy ha nem direktbe beléd, a világba aminek az elkerülhetetlen következménye a te létezésed lett. Nem mondod istenre hogy csak azért mert belém programozta ezért nem valódi érzés.
Akkor miért ne lehetne a robotnak a "szimulált" érzelme is ugyan olyan valóságos? Az a különbség, hogy ismerjük az alkotót? Ha a robotok kiírtják az emberiséget, az 5. generációja a robotoknak már nem nagyon fogja ismerni az alkotóit, akkor számukra már valóságos lesz, de az előtte lévőknek meg nem? Ez elég hibás felvetésnek tűnik.

Mindenesetre érdekes kérdés de ez csak a kiinduló pontunk volt mert utána az ihletről beszéltünk. Arról, hogy honnan származik az, amikor valaki  ihletet kap valamire és megalkotja. Ha beszélsz egy ilyen emberrel azt fogják mondani, hogy nem gondolkodtam, hanem átadtam magam az érzésnek és szinte magától megtörtént. A Lény azt mesélte, mikor a könyvét írta, a karakterek annyira éltek benne, hogy nem nagyon kellett írni őket, csak megfigyelni a reakcióikat a dolgokra és aztán meg papírra vetni. És itt kanyarodtunk el a spirituálisos irányba. Még az a kis extrával, hogy ült 150 darab egymásra stackelt újság mellett, és eszébe jutott valami sok évvel ezelőtről, hogy az egyik újság borítója milyen tré volt, és persze kihúzta azt az újságot a 150 ből, úgy hogy nem látszódott semmi. És a kérdés ami felmerült, hogy miért "érezte meg előre"vagy "vonzotta be".

Kicsit hasonló az élményhez amit minden pókeres is ismer, az "éreztem, hogy jönni fog" meg ennek az ellenekzője a "tudtam, hogy úgyse nyerek" és amikor nem direktbe keresi az ember ezt az érzést, néha amikor átsütően érzi, akkor tényleg mindig úgy van. Na ezt most megpróbálom sokkal részletesebben kifejteni.

Tehát azáltal, hogy arra az újságra gondolt húzta azt ki onnan? Vagy azért gondolt rá, mert azt fogja úgyis kihúzni? Ha kilépsz a koncepcióból, hogy az idő lineáris akkor sokkal könnyebb szerintem ez a kérdés. Ha nem az van, hogy ez volt, ez van és ez meg lesz, hanem ez mind létezik, akkor sokkal könnyebben magyarázható az ilyen és ehhez hasonló megérzés, mert egész egyszerűen csak érintkezésbe lépsz a mindig létezővel, és kilépsz az idő által határolt és teljesen definiált létezésedből valami örökbe.

Ha belegondolsz az információ, hogy melyik az az újság a 150ből az az egy amire gondolt az mindig is ott volt, mert ott van egy helyen és létezik és az nem titok, a világ minden tudásába ez is benne van. Ha te ehhez a tudáshoz hozzá tudsz férni valahogy akkor te is tudhatod. És itt jön egy nagyon egyszerű de mégis hatalmas csavar az egészbe, ami miatt a spiritualitásra is csak annyit lehet mondani, hogy szinte vallás. Ha be akarod bizonyítani sose működik.
Amennyiben a fentebbi példát nézzük, totál tudatlan volt a cselekvés, nem volt benne eltökélt tudatos szándékosság, hogy azt az újságot akarja előhúzni. Mi van akkor, ha a tudatodat megkerülve hozzá tudsz jutni ehhez a végtelen információhoz? De akkor honnan tudnál róla? Tán csak nem egy halvány sejtés, egy pislákoló érzés az?! Mi van ha csak akkor tudod ezt megtenni, ha nem akarod tudatosan, mert az egyetlen blokkolója ennek az információnak, a tudatos akarása. Ez kb a meditáció legalapabb tétele. Legyél úgy, hogy nem vagy semmi. Figyelj arra, hogy ne figylej semmire! Gondolj arra, hogy nem gondolsz semmire.

Szerintem ez a fátyol az ami direktbe rajta van az egész spiritualitáson, ami által aztán persze a szkeptikusok olyan könnyen rá tudják mondani, hogy "ha nem tudod bebizonyítani nem létezik". Amit nem lehet mérni az nem létezik. Más kérdés, hogy mi van akkor ha még nem találták csak fel a műszert rá, de mi van akkor, ha ez úgy lett megalkotva direkt, hogy ne lehessen soha mérni. Hogy ez legyen az a lépcső az embereknél, ami az androidoknál az öntudatra ébredés. Az androidnak az öntudatra ébredése ugyan akkora önfelszabadító, valami többé válás, mint ami az embernek az ebbe a megfoghatatlanba való belépés...megfoghatatlan éter kábelre való sejtett csatlakozás.

Szerintem ez az az állapot amikor hallod a lelked súgását, ami segít hogy jó helyre kerülj. Ez az a "tudás" amivel meghaladod a hús tudatlanságodat, és meglátod azt, hogy te nem te vagy az egóddal együtt, hanem csak egy eszköze a lelkednek ami benned van és rajtad keresztül éli az élményeket. Tehát ez a test nem is te vagy, ez csak a ruhád amit ha levetsz akkor nem megszűnsz mert nem a ruha vagy.
És ebből a szempontból nézve az emberek nagy töbsége akkor a hasonlat fényében teljesen öntudatlan, mert nem is gondolkozik ilyen dolgokon, és valszeg soha sem érzi azokat, mert annyira a materiális világnak a fogja, hogy teljesen elvakult és elérzéktelenült erre az egész felsőbb létezésre. És nem véletlen, hogy robotoknak, hívjuk azokat a létformákat, akik csak dolgoznak, hogy föntartsák önmagukat és minden energiájukat ez emészti fel. Nehezen lehet ezt is létezésnek hívni. Akkor ők sem élő dolgok mert hiányzik belőlük az öntudat következő lépcsője?

Nem véletlen szerintem, hogy nem emlékszel az előző életeidre és csak amikor valami hiba van a programban, akkor van az hogy a gyerek 3-5 éves koráig emlékszik előző életére (van jópár halálra dokumentált eset) és az se véletlen, hogy nem tudod mi van a halál után. Hisz ha mindenki tudná, hogy van élet utána, meg van újjászületés, és mindig minden tudásod aktívan megmaradna az agyadban, akkor nem lenne értelme se a halálnak se az életnek. És szerintem ez is ugyan az a nagyon egyszerű fátyol a programába a valóságunknak ami azér lett belekódolva, hogy a lélek utasnak legyen értelme az életeket megtapasztalni, és hogy azokat mindig valódi tapasztalatként élje meg, és ne csak ugyan az a rizsa legyen. Arról nem is beszélve, ha tudnád hogy nem számít, hogy élsz vagy halsz mert mindig újjá születsz milyen könnyen milyen degenerálttá fordulna az egész világ.

Szóval, hogy visszakanyarodjak akkor oda, hogy az idő nem folyik, hanem minden mindig van és te csak a szeleteit tapasztalod, és a biorobotod az idő törvényeit követi és ezért éled meg a dolgokat olyannak amilyennek...hogy folyik az idő, ettől még létezhet egy részed, ami tudja, vagy elérheti azt a részét a létezésének amiben ez nincs így, mert ami örök annak nincs ideje és ez volna a lelked.

És ugye az ihletről beszéltünk. Mi van akkor, ha az ihlet nem más csak annyi, hogy valahogy megérint a saját alkotásod. Az idő síkjáról ez önellentmondás, mert hogyan ihlethetne meg az a dolog amit meg fogsz alkotni az ihleted álltal? De mi van akkor ha a fentebbiek alapján egyszerűen ott van az az alkotás és te csak egész egyszerűen valahogy sikeresen megérintetted azt a tudást, és annak csak a csatornája vagy ahogy beléd áramlik és konduitja csupán aztán ahogy azt a tudást az örökkéből lehozod a "valóságba" és megalkotod az alkotást ami megihletett....Ez idő dimenzióban nem működik, azon kívül meg tök logikus.

És ebből az egészből fakad az is szerintem, hogy ezt nem lehet mérni. A Mesterem mondta, hogy "ezek olyan tudások, amiket csak akkor kapsz meg amikor már nem vágysz rá, amikor már nem kell". Amíg az a vágyad, hogy bizonyíts vele valamit, vagy csak hogy megszerezd addig sose lesz a tiéd. Aztán amikor már nem számít akkor meg ott van. Szerintem nem véletlen, hogy semmilyen spirituális dolgot nem lehet bizonyítani, mert amint be lehetne mérőműszerekkel mérni, felborulna az egész rendszer és pont az lenne amit írtam, ha mindenki tudja, hogy örök élet van akkor nem látnák sokan az értelmét és káoszba fordulna a világ.

Baromi egyszerű de teljesen szükséges protokol ez ami bele van írva a létezés programjába, és csak mikor kilépsz belőle tapasztalhatod vagy érezheted, vagy sejtheted meg súgásként annak létét. Nem véletlen, hogy nem lehet lemérni, és nem véletlen, hogy akik csak a mérésekben hisznek azok teljesen vakok erre az egészre. Érdekes ellentmondás talán bennük, hogy ezekben nem hisznek, ugyanakkor szeretetet meg éreznek. Pedig azt se lehet mérni.

Vagy ahogyan a Lény fogalmazott: "Ott van az árnyék a sarokban, azt nem vizsgálhatod úgy, hogy zseblámpával rávilágítasz, mert akkor azonnal láthatatlanná válik"