Üzenet a Gear Head-eknek

 Van az, amikor nem te akarsz írni, hanem az írás akar megszületni.

Ez nem fog semmi újat mondani azoknak, akik ismernek igazán és nem is nekik szól.

A katalizátora ennek most az volt, hogy World Cup dalokat hallgattam, és átjárt az az érzés, ami ritkán és gyanítom, hogy sokakat meg sose.

Ez az írás a gear headeknek van címezve. A fogaskerék agy olyan ember, aki nem empátián, hanem logikán alapszik, általában ide tartozik mindenki, aki szerint csak az létezik, amit mérni lehet, ami miatt nekik a szeretet meg a harmónia egy elég nehezen érthető és megfejthető dolog.

Dolgok, amiken sírni tudok. Szó szerint. Most nem szomorú sírásra gondolok, hanem önfeledt kiszabadul a lelked a testedből, érzed, hogy szétfeszíti a mellkasod a torkod, és kijön és átadod magad neki és ebben a megsemmisítő, mindent felülíró, szó szerinti transzcendes állapotban lehet szerintem megérteni rengeteg olyan dolgot, amit aztán könyveken át lehet magyarázni, de 10 másodperc ebből többet adna.

A folyamat konkrétan most az volt nálam, hogy hallgatom a Shakira Africa-t meg a Ricky Martin Cup of Life-ot és egyszer csak átütött az érzés, az egységesített emberiség. Hogy van ez a dolog, ami az emberiség nagytöbbségét egységesen érinti, és egy olyan, alapjaiban mindent átható és egységesen mindenkit átjáró érzés, amilyenre hirtelen nem tudok ilyen univerzális példát mondani, ami ekkora tömegeket érint egyszerre. Talán valami Pápás tömeghisztizős vallási jelenség lehet ehhez mérhető, csak jóval árnyékosabb talán. Szal A Foci Világbajnokság.

Olyan sok embert köt össze, és az élményt sose az adja, amikor visszagondolsz, hogy ki nyert, ki vesztett, az élményt az esemény adja. És persze átjárja a kapzsiság, meg az összes emberi szar az egészet, de van egy érinthetetlen eszmei része, amit nem vehet el semmi... gondoltam. És eszembe jutott, hogy mennyire kibaszott szar a kurva világ most, mert a covid elvette az olimpiát, meg a World Cup-ot is, és mindenki csak vár, hogy megoldódjon (hogy megoldják olyan gear head-ségben is igen jártas emberek, akiknek meg erre van rálátásuk, amire legtöbben vakok/buták vagyunk) mert nem tehet mást, és milyen kurva disztópiában élünk bassza meg, mint egy full Black Mirror rész, és az emberek nagytöbbsége fullra közömbössé vált rá, mert nem tud mit tenni, ha el akarja viselni, és ez mélyen elszomorított.

Na de vissza a trandszcendens élményhez. Gyertek velem fogaskerekesek, hagyjátok ott csörgő-csattogó mivoltotokat, és repüljetek ki testetekből velem. Lássátok, hogy nem azok vagytok ti, hogy egészetek sokkal több mint a részeitek összessége. Ha látni nem is látjátok, érezzétek, feltételezzétek a felsőbb akaratot, amely létrehozott titeket, ami miatt léteztek, ami miatt ott van bennetek a szikra, amitől először beindult a szerkezetetek... a célotokat a létezésben...? Nem lehet mindent mindig a véletlenre fogni az idők végezetéig, bár ezt propagáljátok.

Érezzétek azt, hogy a boldogságnak nem kell forrása legyen, és valójában irreleváns is. Ha boldogság van, teljesen mindegy, hogy miért van az. Amikor az van, akkor nincs más. Számít, hogy mitől, meddig miért? Nem! Az számít, hogy átéld és átadd magad neki, mert egy olyan oldaladat fogja megmutatni, amit még sose láttál.

Ehhez az érzéshez azonban szerintem empátiára is szükség van, és ezért nem lehet a masinán belülről, az agybörtönből megérteni. Át kell érezni a tragédiáját annak, ha látsz egy elütött kis állatkát az úton, és remegnie kell a szádnak hozzá; meg kell élni a csodáját annak, hogy a vízcsap aljához ha hozzáérsz akkor a víz követi az ujjadat... persze-persze, felületi feszültség... követi az ujjadat, aztán lecsöppen és lefolyik, folyó lesz? Tenger? Felhő? Eső? Nem te vagy a lényeg, meg a szabályaid. Víz vagy te is, ugyanezt végigjárod, jártad, csak azért, mert most kattog a fejedben valami, nem vagy több vagy épp kevesebb semminél. Ezt érezzétek át.
Érezzétek át a napsütés szeretét, az életárasztó mivoltát, a természet serkenését, vagy éppen annak teljes visszahúzódását egy teljesen kopár jéghideg tajgai időben, amikor minden még mindig teljesen életszagú és szerű, és mégis látszóra mennyire ellentétes. És akkor felnézel, és ott az éjjeli csillagos ég, az egyész kurva univerzum, kifelé a végtelenbe, ahol a minden van, de te csak képzelni tudod azt a mindent és tudod, hogy mivel végtelen, minden benne is van, de te csak itt állsz az éjszakába bámulsz felfelé, és csak fényes pöttyöket látsz innen, de te csak itt vagy a két lábaddal a gravitáció által a földhöz ragadva... képzeld, ha el tudnál szállni oda is, meg mindenhová. Nem az vagy csak, ami megfigyeli ezt, az is vagy, amit megfigyelsz. Minden vagy!

Ennyi asszem. Nem kell mindig mindent megérteni, hogy azt élvezni tudd, sőt, sokszor az veszi el az élvezetét, más pedig garantáltan úgy van összerakva, hogy ne is lehessen megérteni a fogaskerék dimenzióból. Aztán papíron jól le lehet vezetni és mutogatni mindenkinek milyen hülye az, aki ezt érzékelni véli... hisz nincs rá se képlet, se materiális bizonyíték, és meg csak a 90 faktoriálisát se tudom levezetni normálisan... tehát biztos nincs igazam.

 

 (a kép az animátrixból van. Egy robotot kapnak el, amit azért küldtek, hogy megölje őket, és egy ilyen hallucinációs vízión keresztül ábrázolva van bemutatva, hogy hogyan "hekkelik" meg a robotot úgy, hogy az megértse az emberi létezés lényegét... legalábbis szerintem :D )
Ha meg akarjatok nézni, akkor youtube-ba: "Animatrix Matriculated" és ki fogja adni. 15perces cucc