Mostanában ez a téma elég sokat leng körülöttem. Sokat beszéltem erről emberekkel akik körülöttem vannak, hát megosztom most itt is a gondolataimat. Nem célzás vagy ilyesmi akar ez lenni, bár papagályosnak hangozhat, hanem megpróbálom ide is levetni mindazt amit eddig tudtam, és mostanában jövök rá evvel a dologgal kapcsolatban(Előre is sorry)
Szerelem, a nem létező dolog. Először is persze definiálni kéne a szerelem szó fogalmát. Valószínűleg mindenkinek mást jelent, ezért is nehéz ez a téma. Általában avval definiálják hogy a Nagy Ő, ami elég idillikus vagy avval az érzéssel, mikor se látsz se hallasz, csak azt az egy embert akarod, ami meg csak egy biológiai kémiai cucc. Hm megnéztem a szótárat:
"
szerelem
fn
1. ABST. [megváltozott tudatállapotként; testi vágyban is megnyilatkozó erős érzelemre] szerelemérzés; szerelembe esés; SZÉP. gyengéd érzelem; [erősre] belebolondulás; belehabarodás eleped a vágytól, a szerelemtől [ti. szerelmeskedés v. testiség] testi szerelem plátói szerelem [ti. gyengéd érzelmeket táplál] szerelmet érez szerelemmel szeret szerelmes; szeret szerelembe esik beleszeret (vkibe) ; BIZ. belehabarodik (vkibe) [megváltozott tudatállapotra] a szerelem "
Nemtudom elég pointless (értelmetlen) nek tűnik keresni a helyes definíciót. Megpróbálom a magamét leírni. Vagyis, hogy szerintem mi az amit mások szerelemnek hisznek, és mi az ami valójában a szó mögött van.
A szerelem a rózsaszín köd. Mikor se látsz se hallasz. MIkor közeledik feléd Ő akkor felgyorsul a lélegzeted. Nem is tudod, hol vagy, és csak a társaságát keresed. Megtennél érte mindnet, mindent ami értelmetlen és hülyeség. Túl vagy az érvelés és a józan ész határán. Csakis egy valamit látsz, és azt is csak a ködön keresztül, pont olyannak amilyennek el akarod képzelni. Égető a tűz mikor vele vagy, szinte fáj; és egyenesen halálos mikor nincs melletted. (első alkalom, hogy pontos vesszőt használtam!!)
Elég elvontnak tűnik. Általában ezt értik a legtöbben szerelem alatt. A baj evvel csak az, hogy mikor ez az érzés elmúlik, mikor már a kémiának vége, felszáll a rózsaszín köd és szembesülsz az igazi emberrel. Ez megtörténhet, egy bazi nagy kiábrándulásban is, és hirtelen minden ok és érvelés, amit a barátaid, rokonaid próbáltak eljuttatni hozzád értelmet nyer, de lehet úgy is, hogy összejöttök és eltelik pár hónap. Hirtelen más szemmel látod Őt. Mintha megváltozott volna. Jön a kétségbe esés hogy mivan, ha nem is ő a nagy Ő, hanem valaki más, hisz már nem érzem Azt az érzést. Ilyenkor általában az történik, hogy aki éppen "kiszeret" a másikból (elmúlik a rózsaszín köd előtte) elkezd a másik felé mutogatni, hogy mennyi mindenben megváltozott, már nem olyan mint régen, sokkal hidegebb/puhányabb/kevésbé férfias/tahó/lusta/akármi... Ez egy vízválasztó pont. Ilyenkor ha az ember nem realizálja, hogy mi is történik körülötte, akkor általában az történik, hogy otthagyja egyik a másikat a kiszeretés nevében, és soha többet nem is kerül szóba semmilyen ilyen kapcsolat mert már "nem ég a tűz" És a szerencsétlen elkezd tovább keresni hajkurászni, azt az illúziót, amit neki a szerelem jelent. Realizálni kéne, hogy ez nem egy normális állapot, mint ahogy az sem, mikor nem érzel fájdalmat az adrenalintól, pedig épp egy karó áll ki a tüdődből.
Bizonyos szemszögből a szerelem nem más, mint egy szaporulat segítő fail safe mechanism (biztonsági szerkezet) hogy mindig legyen alapja a dugásnak. Képzeljétek el mekkora szarba lenne az emberiség nagyrésze, mind férfi mind női szemszögből, ha ez az egész, nem ezen a hirtelen fellángoló szarságon múlna, hanem az igazi, mélyen lakozó szereteten, az őszinteségen, minden ember igazi énjén (mármint földi ez életi igazi énjén) A sok köcsög paraszt, gyúrós, drogos (stb) mekkora szarba lenne és mennyire nem lenne soha senkiük. I think i made my point.
Realizálni kéne, hogy jó ez a szerelem dolog, arra, hogy össze hozzon két ismeretlen embert, minden különös ok nélkül, de aztán mikor együtt vannak már, és működik is a dolog és kedvelik egymást, és éppen leégő félben van az a füstölgő gomolygó vöröslángú pokoltűz (mert tényleg mekkora szenvedés a pure love), de mikor ez leég, nem eldobni kell az embert, a tűzön belül lakozót, hogy egy új, mégnagyobb máglyát rakjunk, hanem elkezdeni megismerni, és dolgozni, azt a szentséges kis fénypötyit ami mindvégig ott volt a közepén, ami a valódi énje mind a két félnek, csak sokszor nem látszott a nagy tűzben. (sorry félig lopott a hasonlat, de erre is tökre ráillik)
Elég hülye érzés tudom, hogy megszűnik idővel ez a feeling, de ez az élet, ezt ezért találta ki. Amúgy is, ha már idilli: hogy nézne ki az az élet, amikor a két fél minden egyes percet egymás karjában töltenének, nagyokat sóhajtozva azon, hogy milyen mennyei a másik karjában lenni, és bárcsak sose érne ez véget. És ide most illeszétek be az összes idilli szerelmes képeteket és nyújtsátok el egy életen át tartóra. Asszem irreális lesz.
Van együttélés. Mikor a kapcsolat tovább megy. Fogalmam sincs milyen lehet az pontosan, mert nem vagyok se házas se semmi, de azt hiszem sejtem. Mikor szereti egymást a két ember. És talán ezt kéne szerelemnek nevezni. Mikor szükségét érzik annak, hogy időről időre egymás társaságában legyenek. (ez az időről időre pedig elég sűrű) Aki így szereti a párját, az pont ugyan olyan mint egy szerelmes, csak nem ugrana le a szakadékba, ha amaz ledobná a fehér keszkenőjét és arra kérné hogy ugorjon, nem marja az elemésztő féltékenység, minden nem együtt töltött percben, mikor a másik valaki más társaságában van, mert megbízik benne. Szereti, és én mondom, ugyan úgy az életét adná a másikért, ha evvel megmenthetné, mert ez az igazi szeretet(nem csak ez, de könyvet lehetne írni róla, hogy mi).
Kicsit másabb szavakkal, vagy megközelítésből. A párkapcsolat, olyan mint egy jó barátság csak van benne testi kapcsolat is. Néha dugás, néha szex, néha pedig szeretkezés. Minden más ezen kívül, majdnem ugyan az. A feltétel nélküli segítség, az odaadás, az őszinteség, a jó társaság. Legalábbis az én szótáramban ilyesmi a barátság. És igen is kell olyan, hogy nincsenek együtt, mert az embernek magára is szentelnie kell időt, és az egyéb dolgainak is, de attól még élete legfontosabb része lehet az a valaki, csak lássuk be, nem lehet Ő mert akkor is nagy Ő ha nem is az az idilli nagy Ő aki nem is létezett soha, csak nem lehet az egész Élete. De élete boldogsága lehet :)
Köszi, hogy végig olvastál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
Hikaru mono no subete ga ougen to wa kagiranai
Csak fonetikusan tudom:
Bákádá! o_o'
Helyes, amiket mondasz, de ha eljön az a pillanat, amikor már nem akarsz a másikkal együtt lenni, mert már nem érzed, hogy vele kellene maradnod, rá van szükséged életed hátralévő részében, akkor vége. Ilyenkor már mindegy, hogy a szerelmek elmúlnak és utána dolgozni kell a kapcsolaton, ha már nem is akarja azt. Érzi, hogy nem azzal az emberrel kell együtt lennie. Nem a nagy Ő-t kell várni, aki nincs, csak egy olyat, akivel hajlandó vagy lehúzni 40 évet és mindig fel lehet frissíteni a kapcsolatot, mert megmarad a szikra. Elég sok példa van erre a világban. De ha már szikra sincs, nincs értelme a másik idejét húzni.
Egyébként meg a szerelem, a kapcsolatok és minden egyéb csak arra való, hogy tanulj és fejlődj általa, és ha már megtanultad a leckét, akkor egyedül is boldogan élhetsz a maradék időben. A duál párunkkal úgysem a földi létben fogunk egyesülni... az élet csak felkészít rá.
True. Főleg, hogy ha az ideálpár, azonos nembe született le és 30 évvel idősebbnek.
"Egyébként meg a szerelem, a kapcsolatok és minden egyéb csak arra való, hogy tanulj és fejlődj általa, és ha már megtanultad a leckét, akkor egyedül is boldogan élhetsz a maradék időben." ez nekem túl egoista
a
Sorry nem fogtam fel teljesen ami írva lett mert mind raped lettem.
Nekifutok megint.
Szóval a lehúzni negyven évet nekem túl börtönös. Én boldogan szeretném végig élni az életemet vele és nem kényszerből lepörgetni. Vidáman mosolyogva. És ha már éppe nnincs mit tanulni magadról a másikon át, ami szerintem szinte sosincs így, akkor is ott van még a fact, hogy jó vele lenni és senki mással se. Persze ha ez hiányzik akkor tök mindegy az egész :/
Én csak azt tudom, h nekem mit jelent a szerelem. És mondhatom, hogy 8 évi együttélés után is szerelmes vagyok Edinába. Én leugranék érte bárhonnan, de pl nem tudok leszokni a bagóról érte :). De a féltékenység nem szerelem, a testi vonzalom nem szerelem az én szótáramban. Sajna volt, hogy azt hittem az, de kiderült mégsem. Ha elhagy akit szeretek, az fáj. De jól vagyunk megcsinálva, és elmúlik. És ha elmult, nem érdemes vele törődni :). Sok szerelemnek kell elmulnia, mire az ember rájön, számára mi is a szerelem. Sokszor definiálja helytelenül. Sokak soha nem érzik meg. Nem tudom leírni, és szerintem nem is lehet. Érzem és kész. Nem tudom meddig fog tartani, de ez benne a szép. Áldás a tudatlanságunk, mert ettől irigylésre méltó az életünk. Bármelyik pillanatban meghallhatunk, bármikor szakíthatunk, és összejöhetünk. Bármelyik pillanatban történhet velünk vmi csodálatos, vagy valami végzetes, szörnyű dolog. És szerintem a szerelem is ettől szép. A mának szól, két ember egy lélekké, és két testté lesz. Nincs én gondom, vagy te gondod, nekünk vannak gondjaink, amiket megoldunk, nekünk vannak örömeink, aminek örülünk. És ha a lélek meghasad, az fáj, de begyógyul, és újra párt talál. Én a szakítást mindig vereségnek fogtam fel. De igyekeztem nem el elkövetni ugyanazt a hibát egy másik kapcsolatomban. Mindig tanultam az előzőből. AZért, hogy a következő még jobb legyen. Engem nem érdekel a kémia, nem hiszem, h erről lenne szó. Egyszerűen megismertem Edit, és tudtam bármi is lesz, mi eggyé fogunk tartozni. És bármilyen akadály is gördül elénk megoldjuk. Én odaadom mindenemet, vagy legalább is igyexem, és ő is így tesz. Amíg ez így marad, addig szerelmesek vagyunk :D Ámen
Azt hiszem magyarázatra szorul néhány dolog, mert legfeljebb csak az ért meg, akinek eredetileg szólt, akié a blog. Ő ismer, ti nem...
Fori: Szerinted egoista az, aki képes egyedül is élni, úgy hogy teljesnek érzi magát és nincs rá szüksége, hogy valaki mindig vele legyen?! Szerintem nem... ha egyedül nem tudsz egész lenni, akkor mindig lesz kapcsolatod, mert megöl a magány és nem tudod elviselni. Na itt jön be az ego... Ha 50 évesen elvesztem a társamat, akkor is képes leszek leélni a maradékot. Nélküle, de boldogan, amennyire csak lehet. Ha pedig nem foglalkoztál spiritualitással, akkor számodra ez lehetetlennek vagy szemétségnek tűnik. Nem fogom részletezni.
"akivel hajlandó vagy lehúzni 40 évet": kicsit szarkasztikus, de én is ilyen vagyok. Bocs a megfogalmazásért, ha durvának hatott.
Kell a szerelem, hogyne kellene, de ha már elmúlt, és inkább hívjuk csak fellángolásnak vagy kémiának, akkor el kell engedni a másikat.
Csak ma jöttem rá igazán, hogy még sosem voltam szerelmes, mert akkor kb azt kellett volna éreznem, mint Csajbinak. De nem tudom milyen. És az emberek nagy része sem tudja! Ahol a féltékenység egy apró szikrája is megjelenik, az már nem szerelem, hanem önzés. A legtöbb kapcsolat csak játsszmák sorozata, tiszta érzelmek nélkül. Ilyenekben éltem és szinte csak ilyeneket látok magam körül. Ha meg megjegyzem, akkor szerintük rosszul látom. Nem számít.
Azért születünk, hogy szellemileg fejlődjünk, tanuljunk. A szerelmet(és a szexet) is tanulni kell, hogy amikor eljön a megfelelő társ, akkor ne amiatt legyen vége, mint az előzőeknek.
Ezek után gondolhattok szemétnek(főleg Géza közeli barátai), egoistának, hülyének vagy bármi másnak, nem érdekel.
Szeretem Gézát, mint embert, azért amilyen, és továbbra is jó viszonyban szeretnék vele lenni...
i dont wanna discuss it like this. Majd live.
Sajnos, v szerencsére minden kapcsolat játszmák sorozata. Azt amit sokan szerelemnek gondolnak pénzért (is) meg lehet venni gond nélkül. A szerelem az melós dolog, és ha kiveszed belőle a munkát, akkor meghal. Éretlenek vagyunk a szerelemre, szerintem sosem érünk meg rá, de mindig probálkozunk, és jobbítjuk. Hogy ezt egy emberrel, vagy egymás után többel, már társadalmi kérdés. 100 éve egy férjed volt, aki elvette a szüzességed, és kész. Nem volt válás, meg ilyenek, az emberek dolgoztak a kapcsolaton, és működött, vagy nem és beletörődtek. Sehol nem tanítanak meg együtt élni mással, nekünk kell megtanulni. A szerelem magától nem múlik el. Ez nem kémia, szerintem ez faxság. Ha kémia lenne, akkor be lehetne fecskendezni egy guminőt a szerrel, és ugyanúgy beleszeretnék, mint egy élő emberbe. A féltékenység meg nem mindig vagy szinte sosem önzés. A féltékenység sokkal összetettebb dolog, pláne egy ffi esetében. Egy férfi azért féltékeny, amiért egy 3 éves kisgyerek is az, amikor rájön, mi is az az enyém. Aztán van aki megérti, hogy attól még az enyém, ha másik is " játszik vele" nem jó hasonlat, mert félreérthető, nem a sexre gondolok. Hanem ha találkozik mással, pl egy baráttal, attól még engem szeret. Ha meg nem azért találkozik vele, akkor nem engem szeret, csak talán azt hiszi, szal mehet amerre akar. Aztán van az önbizalom hiánya. Sok fiatal ember úgy érzi, többet ér a szerelme tárgya, mint saját maga. (mellesleg ez az egyik szakitó ok, mert a csajok nem így működnek, egy lány ha nem is ismeri be szeretne felnézni a férfira, erőt akar érezni, és azt a magabiztosságot, amit a legtöbb szerelmes elveszít). Szal féltékeny, mert úgy érzi nem érdemli meg, mert úgy érzi, ez annyira jó, hogy biztos el fog múlni. Pénzzel is így van sok ember, ha sok van félti, hogy elveszti, ettől elvész a magabiztosság, és rossz döntéseket, vagy legrosszabb esetben semmilyen döntést nem hoz.
Amire én rájöttem, de ez csak az én életemre vonatkozik:
Egy nőnek, ha nagyon általánosan kéne megfogalmaznom, kell a titokzatosság. Az az érzés, hogy nem tudja megfejteni a férfit. Kell a változatosság, persze ezt sokan nem vallják be, de kell hogy nagyon szeressék, és kell, hogy neki kelljen küzdeni a szerelemért. Kell, hogy mindig olyan legyen a kapcsolat, mintha most kezdődne. Kell, hogy izgalmas legyen egy érintés, mintha az első lenne. Kell, hogy ruhában aludj mellette, hogy ne legyen megszokott a másik meztelen látványa. Kell hogy csábítsd el szeretkezés előtt, alatt, után, mintha az első lenne. A dugás csak a pasiknak kell :). A nőknek a gyors szexben is az izgalom, a változatosság a lényeg, nem az orgazmus. Mint a hülye anekdótában: A nő mindig meg akarja változtatni a férfit, de az nem változik, ellenben a férfi azt akarja, hogy a nő ne változzon, de az mindig megváltozik :D
A lényeg, ha valakiről úgy gondolod érdemes arra, hogy veled éljen, és érdemesnek tart arra, hogy vele élj, ha szereted, ha jó vele lenni mindenhol (az ágyban is) akkor az nem múlhat el. Csak akkor múlik el, ha nem is éreztél így, csak nem, vagy félreismerted az embert. Vagy akkor múlik el, ha már nem DOLGOZTOK azon, amiket pl az én esetemben nagyvonalakban fent leírtam. És még egy nagyon fontos dolog: mindig, mindent meg kell beszélni. MINDENT!!!
Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!
Petőfi Sándor
(Koltó, 1847. október)
Sokat lehetne vitázni ezeken, de úgyis mindenki másképp gondolja és úgyis mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza.
Azt azért tegyük hozzá, hogy 100-200 éve vagy férjhez mentél korán vagy egyedül maradtál. És ugyebár ki volt aki hazavitte a fizetést? A férj. Ha nincs férj, éhen halsz, mert nőként csak annyi dolgod volt, hogy neveld a gyerekeket. Nem engedték, hogy máshoz is érts. A nők persze hogy nem akartak válni, mert akkor nem tudtak volna mihez kezdeni. Itt csak gyűlölet volt, nem szerelem. Nem volt min dolgozni. Tűrnöd kellett.
Kémia: a puszta nemi vágyat (és az újdonságot) jelenti. Ez el tud múlni. A guminőkről meg annyit, hogy sokan járkálnának vele kézenfogva az utcán, ha nem lenne ciki:D
Onnantól kezdve, hogy megjelenik nálad az "enyém" szó, te már birtokolni akarsz! Hol van itt a szabadság?? Épp elég féltékeny barátom volt ahhoz, hogy tudjam, nem szerettek igazán! És mivel én is sokszor voltam féltékeny, tudom hogy az nem volt szerelem. Egyik sem. Mert csak birtokolni akartam a másikat. Önbizalomhiányról: ha mindenki elfogadná magát olyannak, amilyen, jó és rossz tulajdonságokkal együtt, akkor ezt is ki lehetne ikszelni. De jobb másokkal összehasonlítgatni magunkat és szenvedni miatta, hogy nem úgy nézek ki, mint Brad Pitt, és nincs annyi pénzem, mint Bill Gates-nek. Hülyeség. Mindenki úgy jó ahogy van, csak adja önmagát. De ez már megint a rossz felfogás kérdése. Sosem azért voltam egy pasival, mert volt neki pénze(sőt legtöbbször még én adtam neki kölcsön), hanem a kisugárzása miatt, és amellett még a külső is eltörpül... aki rendbe teszi a lelkét, annak nem lesznek féltékenységi és kisebbrendűségi problémái.
Helyes amit a nőkről írtál. Kár, hogy a férfiak nem ilyenek. Akkor az előjáték is lehetne egy órás és nem 2 perc... tisztelet annak a pár kivételnek:)
A költőkről annyit, hogy egyikük sem volt együtt a nőkkel túl sokáig(pár év), mert akkor kifogytak volna az ihletből. Az új szerelemtől lettek mindig "termékenyek".
Nahat, milyen erdekes eszmecsere alakult itt ki :)
Ildi: sok dolgot en is hasonloan gondolok, de az iros-muveszes peldad igencsak santit... Jonehany ellenpeldat lehetne hozni, bar az teny, h altalanossagban van benne vmi... Igaz, pont az a lenyeg, h ebben a temaban nincs ertelme, ill folos altalannosagokat osszehordani...
Gizdalord: Fel a fejjel, lesz ez jobb is!
Hagyjuk az egészet, nincs értelme ezekről vitázni. Úgyis mindenki mást gondol és így van jól...
I am really surprised by the quality of your constant posts.You really are a genius, I feel blessed to be a regular reader of such a blog Thanks so much..অনলাইন ইনকাম���� font copy and paste
Love quotes in hindi
very sad dp whatsapp
Sad status in hindi for sad line
Megjegyzés küldése