Nem tudom, hogy papírra tudom-e vetni az érzéseimet a dologgal kapcsolatban, de megpróbálom.
Lehet, hogy az öregedéssel jár ez, de már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy halálom után, ha isten színe elé állítódnék és megkérdezné tőlem: Akkor megnyomjuk a gombot és vessünk véget az emberiségnek, vagy van benne megmentendő erény, ami túl tudja szárnyalni az egészet? Nem tudom, mit választanék. Sajnos úgy érzem, hogy egyre inkább tolódok el abba az irányba, hogy menthetetlennek érezzem a helyzetet. Az a szar (vagy pont nem szar?) az egészben, hogy ritka, amikor egy-egy konkrét egyénre rá tudnám vetíteni azt a mélységes megvetést, amit érzek, és amit a megnyilvánulásaikban általánosan érzékelni vélek, az egyetemes emberi mentalitásra (legalábbis ami kisugárzik a Földön), bár sajnos kijutott az elmúlt évben több mint elég ilyen egyedből is, legyen az csak egy pókeres rivális, vagy valaki, akit igazi megértő háborús testvérnek hittem, aki meggajdult, és utána az összes gyűlöletét rádönti teljesen indokolatlanul.
Rendben, hogy elszomorít az egyéni tapasztalásom (és nyilván más tapasztalásom nem is lehet), de attól függetlenül azt érzem, hogy sokkal több általános utálat, gyűlölet, irigység és kapzsiság van a világban, mint amennyi jó. Mert a jók azok megbújnak a gonoszság repedései közt, és ha valaki figyelmesen fürkészi a világot, megtalálja ezeket a pillanatokat: A gyengédséget, az önfeláldozást, az áradó szeretetet. De amiből szinte soha nem fogsz találni példát, az az az (ismét haha) egyén, aki ezeket folyamatosan képviseli, és nem az van, hogy a fél kezét feláldozná mondjuk a kutyájáért, vagy a családjáért, de közben valamennyi pénzért, vagy még rosszabb esetben simán csak egy vélt vagy valós sérelem miatt aztán megtesz elég sok mindent, hogy megbassza a másikat.
És itt jön fel a kérdés, hogy melyik vagy te? Melyik a valódi éned? Amikor a híradóban látod a gyilkos / erőszak elkövető hozzátartozóját nyilatkozni "xy nagyon jó ember volt, csak amikor "z" dolgot csinált, akkor előjött belőle az állat, ez a kifordult önmaga". Ekkor én feltenném a kérdést, hogy nem-e az történik ilyenkor, hogy csak lehullik a maszk? Nem-e az van, hogy a társadalomban való tündöklés kedvéért felöltött álruha mögül sejlik-e ki a valódi énje az adott személynek?! Nem az vagy valójában, aki a szűretlen, nyers valós önmagad? Nem az alapján kellene megítélni valakit, ahogyan rendszeresen!! és ez egy fontos kitétel, mert hibázni mindenki fog, de ha valaki rendszeresen lecsúszik az alantasba, a gonoszba, az önzőbe, akkor az lesz a valódi énje?
Nagyon könnyű piedesztálról prédikálni és fényárban úszva belovagolni valami olyan dologért hősiesen, amely érték mellett könnyű kiállni. Nem ettől lesz valaki morálisan vagy erkölcsileg hős. Inkább attól, ha kiáll az ellenfelei vagy akár ellenségei mellett is, ha úgy gondolja, hogy a saját önnön értékrendje szerint nem tehetne meg valamit az adott személy ellen, mert az az erkölcsösségével szembemenne?!
Ahogy egy politikai kommentátor egyszer megfogalmazta: Nem akkor kell kiállni a szólásszabadság mellett, amikor kiscicákról és almáspitékről beszélgetnek, hanem akkor kell kiállni mellette, amikor éppen olyat mondanak, ami mi magunknak sem tetszik! Az elveink nem eldobható, kedv szerint változtatgatható dolgok. Az elvek próbája pontosan az, hogy amikor az elveink az érdekeinkkel ellentétben állnak, akkor mit fogunk választani! Úgy vélem, hogy rettentő, túlnyomó többsége az embereknek ilyenkor valami önhazugsággal megpróbálja elaltatni a lelkiismeretét és kimagyarázni, hogy "most azért megyek az elveimmel szembe, mert ez egy paraszt köcsög és megérdemli"...de akkor az sosem volt az elved! Akkor csak úgy tettél, mintha az elved volna mindaddig, amíg a jó oldalán álltál, és amint oda kerültél, hogy próbára tettettél, megmérettettél, azonnal el is buktál, mert csak addig tartott az elved, amíg az a saját érdekeidet szolgálta, és amint úgy érezted, hogy sérelem ért és csorbult a hasznod/bevételed/egód! azonnal eldobtad a nagy morális önképet, és leszálltál az alattomos bosszuállóba, amit aztán saját magad elől megpróbálsz elmaszkírozni és egy teljesen hamis "igazságszolgáltatás" szerű önbíráskodó hazugságba bugyolálod. (ez az utolsó 2 mondat egy üzenet volt, és tudja az, akinek szólt, de amúgy biztos sokan találkoztatok már a jelenséggel, akár elkövetőként is. Én legalább is tudom, hogy estem ebbe a hibába már.)
A cselekedetek sokkal hangosabban szólnak bármilyen üres szövegelésnél! (Actions speak louder than words) Nézzétek meg, hogy ki mit prédikál, és utána hogyan cselekszik. Engem ez szomorít el igazán. Szerencsére ez nem tántorít el attól, hogy bármilyen egyednek esélyt adjak. Nem válok tőle (azt hiszem) megkeseredett, fanyar emberutálóvá, és inkább úgy vagyok vele, hogy megér bármennyi bukást, ha aztán sikerül igaz lélekre találnom! De ettől függetlenül összességében az a szomorú meglátásom, hogy az emberiségről úgy zusammen folyamatosan csökken a véleményem, és egyre elhalványulni látom a fényét az egésznek. A fényt, ami bennem úgy vélem, kiolthatatlanul izzik, és úgy vélem, számos másik emberben is ott lobog és hordozza a tüzét, de mégis úgy látom, hogy a végtelen önzés, áljófejkedés, kapzsiság és gonoszság végtelen és egyre duzzadó tengerében, ezek csak üstökösök a leszálló éj fekete vásznán.
Ami ezt a bejegyzést megindította amúgy, és inkább csak a felszínt súrolja, vagy közepesen érinti, mintsem hogy mélyen értekezne róla, egy olyan videó volt, ahol egy konduktőr faszi a nézőket bevonja a koncertbe, és belőlük csinál kórust. A videó legeslegvégén hallatszik csak, ahogy befejezik az emberek, hogy valójában egy ricsaj, de amíg az ember, aki kiáll, hogy irányítson, irányít, és a többiek követik, addig az egész egy az emberiséget meghaladó transzcendes hangorgiába borítja az egész csarnokot. Nincsen irigység, hogy a köcsög geci, aki kint van, övé a nagy büszkeség és dicsőség, és aki kint áll, azt sem érdekli, hogy ő áll kint, hanem mindenki azzal foglalkozik csak, hogy kivegye a részét abból, hogy megteremtsék, és átmenetileg a Földre hozzák ezt az isteni jelenséget...
... és hát sajnos én azt látom, hogy ha valaki kiáll, hogy ilyesmit csináljon, azt vagy megpróbálják lehúzni, amíg fel nem adja, vagy azért áll ki, hogy aztán a végén lerántódjon a lepel az egészről, és ő maga jól megszedje magát, és az egész csak egy létrafok legyen ahhoz, hogy elérje saját önző célját. Ezt is látom, ez is tökre hasonló ahhoz, amiről fentebb írtam, és ez is végtelenül elszomorít. Illetve még olyat is látok, hogy azért marják és tapossák egymást a törekvő emberek, hogy lerántsák a konduktőrt, mert ők akarnak ott tetszelegni, és ez egy véget nem érő örök harcolós ciklus, és aki alkalmas konduktőr lenne, az ezt látván inkább meg se próbálja, és elmegy inkább énektanárnak, hogy ne kelljen feláldoznia a lelkét azért, hogy kiállhasson a színpadra, ahová csak taposás és tiprás árán juthatna el.
Igen, van benne párhuzam egy kicsit abban, amit én tapasztalok. Most akkor kicsit visszahozom a földre a dolgot, meg az egóba, és magamról írnék. Érdekes és (legalább félig) valid kritikának találom, amikor azt mondják nekem, hogy tök jó, amiket mondok/írok, és amiket csinálni próbálok, de miért nem adom úgy elő, hogy az "szalonképes" legyen, mert ha úgy lenne, akkor bizony beállnának az ügy mögé, és támogatnák azt. Sajnos azonban a gyakorlat az, hogy ez is csak egy hülye önhitegető, magukat morális magaslatra helyező önhazugság, mert amikor olyan stílusban írok, amit elvárnak, és teljesen közszolgálati (pl csalós oknyomozás, vagy új pókertermes interjú beharangozó (hogy csak a két legfrissebbet említsem)), akkor nem jön elő senki, hogy azt mondja, hogy "na tessék, így kell! Így már a nevemet tudom adni a szándékaidhoz". Lófasz van meg tücsökciripelés, és lelepleződik, hogy csak üres szövegelés volt megint, mert a tettek mezejére lépni mindenki féreg, de pofázni meg okoskodni tud! Felhívnám a figyelmet, hogy nem értelmes párbeszédről beszélek! Mert megkérdezni, és aztán megbeszélni a dolgok legitimitását az egy valid dolog volna. Csak az üres, 1 alkalommal beszólós, aztán soha nem reagálós dolgokra gondolok. Az ilyen nesze semmi, fogd meg jól, és ha véletlen aztán mégis reagálna bármilyen ilyen "kritikus", akkor az a vége nagyon hamar, ahogy elindítom a visszakérdezgetést és a konkretizálást, és akkor hirtelen egyoldalúan lezártnak tekinti a témát, mert "erre nekem nincs időm" jellegű finghajtogatás.
És ugye a végén akkor fel kell tennem a kérdést, hogy mi a fasznak próbálok jófejkedni az ilyen kisujj eltartós pojácáskodóknak, meg a troll kommentelőknek, ha egyszer sokkal jobban esik simán "Gizdalordkodni" a faszba, hozni az online perszónát és leírni feketén-fehéren a véleményemet valakiről. A válasz amúgy az, hogy talán saját szememben emelem a minőségét az írásomnak, de nem biztos, hogy az a jó irány... fasz se tudja. Még keresgetem.
Furcsának tartom, hogy megkérdőjelezik, hogy ki vagyok én, hogy megpróbálok a magyar pókeréletbe valamilyen fényt, elvárást, rendszert, következetességet és tisztességességet belevinni. Furának vélem, mert 20 éve ebben élek, és 15 éve erről prédikálok ebben a blogban, de nyilván a felkérdező elolvasott pár bejegyzést max, és hát ki a fasz vagyok én. Abból a szempontból igaza van, hogy mi a faszért nekem kell erőlködni rajta, amikor én csak simán a szürke háttérben ellevő része voltam ennek a közösségnek, és semmi más, és tele vagyunk felszopkodott "hírességekkel", akiknek a szavaikra sokkal többen felfigyelnének (főleg azért, mert birka együgyű barmok az emberek, és nem a mondanivaló a lényeg számukra, hanem, hogy milyen brandinggel ellátott emberke mondogatja), de a valóság az, hogy mindenki, aki tehetne bármit, szarik az egészbe magasról, vagy csak olyan szinten foglalkozik vele, amíg saját magának haszna van belőle a reklámokon, meg affiliate rendszereken keresztül, és amúgy fosik rá telibe... én meg azért állok ki, mert szeretnék egy olyan retkes kurva országban játszani bazdmeg (csak, hogy teleköpködjem a végére), ahol van nívója ennek a kibaszott játéknak, és nem egy retkes rohadvány az egész, és úgy látom, hogy kurvára mindenki leszarja. Én viszont nem fogok karbatett kézzel álldogálni és végignézni, ahogy kiszipolyozzák az utolsó csepp életnedvet is, a már amúgy is elrohadt és elszáradt hullájából a magyar pókeréletnek, hanem megpróbálok valamit tenni érte. A kritikákat továbbra is várom, és ha visszakérdezek, akkor legyetek szívesek válaszolni, ha valóban kritikát akartok megfogalmazni vagy változást elérni, és nem csak beszólogatni. Akinek meg nem tetszik, az elmehet a halál faszára, és megkérdezném, hogy mi az anyja picsájáért olvasta akkor végig, és ha annyira drága az ideje, akkor hogyan lehet, hogy még mindig itt baszakodik! (nyilván azért mert ekkora király vagyok).
Ezt a postot dedikálnám, és felszólítanám vele a Majkát, Tóth Ricsit meg Kamarás Pétert, vagy bárki mást, aki ha csak elfingja magát, jönnek rá az emberek, mint legyek a frissen telepített kukoricás bélkenőcsre!
Ez meg a karmesteres youtube short videó linkje. Erősen ajánlom mindenkinek a megtekintését, mert azonnal tisztázza, hogy hogy értem ezt az egészet, és rövidebb mint egy perc! Ide kattinccsá
