(Original title: "Meh :/")Ilyen hangulatom van.
Kicsit szét vagyok csúszva. Végül is csak megírom ezt az entry-t. Próbáltam nem meg írni, csak pár emberrel megosztani, de így hátha kapok valami választ, vagy csak a kiírás folyamatában megvilágosodok.
Szóval, mi is van most. Most elvileg pókerezek. Eléggé oda figyelek rá, fejlesztem magam, és elég komoly elhatározásban vagyok, hogy nagyon pro live player leszek. Emellett még kungfuzok is, ami talán az egyetlen olyan pontja az életemnek, ami nem jár semmi szomorúsággal, nincs semmi hátulütője, csak van és csinálom, és edzés után és közben mindig baromi jó.
Vannak még barátaim is és ismerőseim is, akikkel szeretek együtt lenni. Van pár spéci ember az életemben, akikkel nagyon szivesen találkozok. Van olyan is akivel nagyon szivesen találkoznék de nem lehet. Tulajdon képen ezekért a dolgokért élek. Emberek.
Már sokszor írtam, hogy mennyire utálok itthon lenni, hogy elegem van az online pókerből stb. Ez nem változott, és megint rámült, pedig nem is játszok neten. Most az jött elő, hogy elegem van az online-ságból. Én egy igazi hús vér ember vagyok, nem akarom magam digitalizálni (bár most is azt teszem...de ez most a hús vér előnyére lesz) elegem van az onlineságból. Nem akarok online örülni, cseten örömködni, fórumon megharagudni valakinek, buzi smiley-okkal kifejezni minden érzésemet, és azokat hülye karakterekkel körül írni. Ezeket úgy is csak az érti igazán aki ismer, mert eszükbe juttatja, hogy milyen vagyok akkor. Nem akarok digitálisan érzelmeket kelteni, mint valami nem létező fantázia vibrátor..a vibrátort legalább meg lehet fogni, de online csak a vibrátor emlékét tudom kelteni max. Azt akarom, hogy megtapasztalhassák velem, vagyis, hogy megtapasztalhassam velük, az örömöm, a bánatom, a haragom, a mosolyom, a mérgem. Keepin' it real. Elegem van az online sicknessből. Ez egy betegség, és úgy érzem most tapintok rá, hogy mennyire is beteg vagyok. Diagnosztizáltam magam.
Persze vannak előnyei is. Közel sem annyi mint amennyit reklámoznak, de mondjuk egy bónusz véletlen faktor, amit live is ugyan úgy megkapnánk, de mivel online vagyunk állandóan, ezért ott kapjuk meg és azt hisszük, hogy mennyire jó a net. Hát kelj fel bazdmeg, sétálj, járj el bulizni, találkozz a haverjaiddal, ismerkedj meg új emberekkel és pont ugyan azt kapod mint online, kivéve, hogy sokkal izgalmasabb lesz, és nem a klaviatúráddal vered ki a másik faszát.
Szóval elég volt az online-ségből. Megpróbálom magam fokozatosan kigyógyítani, és visszatérni az életbe.
A másik ami hatalmas dilemma bennem most, az iskola. Leírtam miket csinálok, és azok mind örömet okoznak. Azonban a suli nem. Itt vagyok 21-22 évesen. Életemet kéne (és fogom is) élni, nem kényszerűségből csinálni valamit, hogy aztán olyan rabigába hajtsam a fejem, ami annyira nem is érdekel, unom, segbe kurassam magam valami felsőbb hatalommal (főnök), és robotoljak azért, hogy kifizessem a szájbavert számláimat. BULLSHIT! Élni fogok és azt tenni amit szeretek. Ebben nincs benne a tanulás folyamatosan a következő vizsgára, egy fantázia jegyér ami még engem se érdekel, nem hogy mást. Belépőért a koncentrációs táborba. Anyád!
Ezen még sokat kel lgondolkoznom, és közben elkezdenem megélni. Na majd leírom a folyamatot, és hogy mennyire alakul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Na megint elkezdtem ide írni a reakciómat, de től hosszú lenne úgyhogy postot írok inkább.
http://walkman-theflop.blogspot.com/2009/03/re-keepin-it-real.html
Ha a saját életed akarod élni, azt csak támogatni lehet. Az iskolát azért kell csinálni, mert tanít. Nem csak az amit elmondanak, hanem a suli úgy, ahogy van. Én sajnálom hogy a fősulit abbahagytam. Jött egy ilyen nem akarom tovább csinálni érzés, és kiszálltam. Tudom nálad nem ez van, de a végeredmény ugyanaz lehet. Mivel te küzdősportolsz (ez egy új szó) tudod, milyen az, amikor valamit végigcsinálsz. Fáj, megaláznak, néha simán kellemetlen, de az a célod, hogy végigcsinálod. És milyen tuti érzés, amikor a végére érsz. Tudod én hívő vagyok, és hiszem, hogy Isten nem véletlenül tesz elénk dolgokat. Lehetőségeket, és akadályokat is egyaránt. Az a dolgunk, hogy használjuk fel mindet arra, hogy jobb emberek legyünk. Az internet tuti dolog, de megfelelő felnőttséggel kell vele bánni. Ez a felnőttség nem korral jár. Ha tudod hol a határ, és csak az előnyeit használod, áldás, ha nem akkor átok. Pont mint a poker. Ott is van olyan fax, aki nem tudja abbahagyni, és elveszíti mindenét, meg a családja mindenét. Ettől még nem a póker rossz, csak a hülye nem volt elég érett hozzá. zárójelben, én nem hiszek a szenvedélybetegségben, szerintem ez ugyanolyan civilizációs rizsa, mint a hiperaktivitás.
Zavar az online móka? Eleged van a szmájlikból, meg a fórumos Barátok Köztözésből? Hát akkor ne csináld. Ennyire egyszerű, mert ad1, nem vagy az onlány sickness "áldozata", bármennyire is be akarod beszélni magadnak ad2, tele vagy alternatívákkal. Járj edzésre. Járj ismerkedni. Járj live pókerre. Legyél együtt a barátaiddal. Molesztálj egy fát. You name it, a lehetőségek száma végtelen, és egyikkel sincs különösebb problémád, nem kell hipp-hopp, "tapasztalat nélkül" fejest ugranod beléjük.
Viszont ha komolyan gondolod hogy elég volt az onlányságból, akkor egy valamit felejts el: a fokozatos leszokást. Húzd meg magadban a határvonalat, ennyi volt, eddig és ne tovább. Rövid távon biztos nehezebb, mint az apránként történő visszahúzódás, hosszú távon viszont jóval hatékonyabb. Meg így legalább kiderül mennyire powerful az a mind :P Kivéve hogy nem fog, ugyanis messze nem akkora a gond, mint ahogy azt így "Meh :/" hangulatban leírtad.
Suli: Gratulálok, felülmúltad a várakozásaimat: egészen pontosan 1 hónappal, 4 nappal és 14 órával hamarabb rájöttél, mint amikorra számítottam :P
Ha úgy érzed, nem jó neked, ha nem érzel késztetést az elvégzésére, akkor ne csináld. Ennek az anglisztikának amúgy is csak annyi volt a feladata, hogy kiszakítson a régi közegből és átrakjon egy újba, ahol remélhetőleg ismét magadra találsz. Ezt el is végezte. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Ennyi.
Őszintén szólva nem látom mi ebben a fene nagy dilemma.
Csajbi: nem küzdősport, hanem harcművészet. Nem szobafestő, hanem, festő művész :) Vmi ilyesmi a különbség.
Sanyi:Az online poker full stopba van. Olyanokra gondoltam hogy néha csézek egy kicsit for fun.
De pontosan azt teszem amit monc. No online poker, amennyit tudok nem vagyok itthon. Live játszom és találkozgatok akivel csak tudok.
Tudom, hogy nem vagyok annyira sick csak sokan meg de és kezdtem picit bele dőlni.
A dilemma csak a szülők meggyőzése, a belém vert dogmák kigyomlálása, hogy tisztán tudjam követni saját path-emet.
Na látod, pár óra alatt eljutottunk odáig hogy nem vagy annyira sick, holnapra meg kialszod az egészet ;) A kis cs fun bőven belefér, az onlány pókert meg már leraktad egy párszor és csak akkor mentél vissza ha már nem volt más. Most van és lesz is.
Hát igen, a szülők meggyőzése az nem lesz egy könnyű menet (tapasztalat :P ), a többi viszont csak akaraterő kérdése, abból meg van neked éppen elég.
Szülők meggyőzve :D
Először is GL mindezekhez, másodszor a többiekkel egyetértve te amennyire én látom kicsit sem vagy "online-sick", az meg nem gond, hogyha heti 1-2szer CSzel kicsit neten, vagy fórumba/blogba postolsz...ha nem von el időt számodra jobb és fontosabb dolgoktól, örömet okoz, és nincs komolyabb hatással az életedre, akkor ez nem sickness, hanem hobbi...ha boldogságot hoz, és tudod kontrollálni, akkor sztem nem gond, ha kicsit netezgetsz is. Ha ki tudsz szedni jelenleg annyit pókerből, hogy el tudd magad tartani, a saját elvárt életszínvonalodnak megfelelően, később pedig akár úgy is, hogy a családod el tudd tartani (be tudj mondjuk fektetni), szal ha megvan mondjuk havi sztem 150-300, és szereted csinálni, akkor hagyd a francba az egyetemet...én 3 éve gürcölök 1 olyan szakon, amit gyűlölök, és semmi értelme...na ennyi jutott eszembe:-)
Megjegyzés küldése