Ezek a kérdések ha nem is ilyen tudatosan mindenkinek az életében előjönnek elég rendszeresen. "húúú az az ember furcsán nézett rám, mi a baj a kinézetemmel"
"azt mondta hogy fasz vagyok brühühü :'("
Rengeteget írhatnék még példának. Az általános megfigyelésem az, hogy azoknak a véleményére szoktak adni az emberek akikhez semmi közük nincsen, és sokszor azokéra meg tesznek magasról akik tényleg csak az érdekeit szeretnék segíteni.
Általános jellemző, hogy ha valaki elküld a faszba, egy random idióta, legyen az vezetés közben, vagy a buszon, akkor marhára magára veszi az ember. Én is eleinte, aztán megpróbálom nagyon gyorsan levetkőzni a következő lépésekben:
1. Igaza volt e?
2. Ha nem, valszeg szar napja van, keserű az élete etc etc nem rólam szól amit kommentel hanem magáról.
3. Ki ez az ember nekem?
Kicsit részletesebben. 1.es pont szuper egyértelmű. Van amikor én vagyok a fool és csinálok hülyeséget. Bárcsak lenne a kocsin egy jelzőfény ami azt szignálozza, hogy "sorry my bad"
2. az összes ilyen szitu kivétel nélkül mindig a kikiáltóját jellemzi. Ha olyan rohadt keseredett a hangulata, hogy úgy érzi az tud neki már csak erőt adni ha mástól elveszi azt azáltal, hogy beleköt akkor az mindent elmond arról az emberről amit tudnom kell ahhoz, hogy minél hamarabb az életemen kívül tudjam, hogy soha érintkeznem se kelljen vele.
Egyszer egy bölcs ember mondta hogy ez olyan ez a mérgesség mint ha utálnál valakit, meginnád a mérget és azt várnád, hogy a másik haljon bele. Very true.
Volt személyes tapasztalatom is ilyennel és a hülye megoldást választottam. Leírom mert fun story, amúgy túl rövid lenne a bejegyzés, és talán tanulságos is. Vezettem melóhelyemre tanárként már. 70 es úton, kikanyarodik elém a buzi ignorálja a táblát. Vállat vonva megelőzni készülöm miközben pöfög a szarjával, mert éppen még csak 30 al megy, erre mikor mellé érek rámrántja a kormányt.
Itt követtem el a hibát. Nem azt mondtam, hogy menj a boldogságba, többet ne is lássalak és hagyom elmenni. Neeeem. Az ego túl nagy volt. Úgy értelmeztem ezt (és szerintem logikusan...nem egyenlő a helyessel btw) hogy az életemre tört. Mert ha 70 nél leszorítanak az útról elég könnyen megmurdelsz az első villanyoszlopon.
Az első gondolatom az volt, hogy tudom pontosan hogyan kell valakit kipördíteni kocsival, az enyémnek baja se lenne...áhh de nem akarom hogy baja legyen. Az ürge elkezdett integetni a kocsijából, hogy kapjam be meg mi a faszt akarok. Kurvára felszaladt a szar az agyamba. Elkezdtünk száguldozni.
Semmi más nem forgott a fejemben csak az, hogy ez az ember engem meg akart ölni, és nem fogom ezt hagyni. Ő is elég pipa lehetett mert konkrétan úgy ment 110+al hogy leszarta a szembejövőket és azoknak ki kellett térniük az út szélére hacsak nem akartak frontálisan ütközni vele. Én azért ennyire nem voltam retardált. Viszont utolértem egy piros lámpánál és itt jött a true adrenalin köd mert a következő pár dologra nem emlékszem tisztán.
Az rémlik, hogy kiszállt és kiszálltam én is. Nem vagyok benne biztos, hogy ő kezdett el kiszállni előbb és én erre viszonoztam azt, vagy egyszerre történt, de a kövi kép, hogy a kocsi mellett állunk. Kb azt se tudtam, hogy mit mondjak az idegességtől. A következő emlékképem az, hogy meglököm. A homály az, hogy nem tudom, hogy ő jött e rám, bökdösött, vagy anyázott, vagy mi volt. Aztán felém ütött és elkezdődött.
Szeretném leírni, hogy retkes bénán csináltam mindent mint egy igazi idióta, mert olyan ideges voltam, hogy nem volt tiszta gondolat a fejemben csak egy: nem akarom széttörni. Ez totálisan meglátszott az impotens mozgásomon és ütéseimen is. Egyszerűen nem akartam vért...pedig valahol meg igen. ... hm lehet hálás lehetnék magamnak azért mert végül talán nem vesztettem el a fejem teljesen.
Anyways, a következő kép amire emlékszem, hogy elesek. Utólag elemezgettem és az volt, hogy a nadrágom se volt rendesen rajtam, mint a hülye deszkás akinek a seggén van a nadrágja úgy nézhettem ki, ráadásul pufi kabátba is voltam. Szal elestem, és jött a rugás a fejre. ... igen fejbe rugott full erővel miközben a földön voltam. Ez jellemez nagyon sok embert, mostani rosszakaróim nagyrészét is hasonlónak képzelem el azok alapján amiket terjesztenek rólam meg mondogatnak...anyways
Megpróbáltam blokkolni amennyire csak tudtam, java részt sikerrel, de azért eltalálta az orromat valamennyire. Felpattantam, és akkor végre eszembe jutott, hogy hogyan is kell harcolni. Felvettem a megfelelő küzdőállást meg minden, és rendben voltak a gondolataim (csak egy fejberugás kellett)
Megjelent előttem ebben a pillanatban egy választási lehetőség, mert a fickó is észrevette, hogy megváltoztam, és elkezdett hátrálni (eddigre már a szembe sávba voltunk, és btw egy ember nem szállt ki a kocsikból amik sorban álltak....cant help but feel an analogy there with my current situation...)
Szal a választás az volt, hogy vagy most úgy nekiugrok, hogy addig fogjuk egymást ütni, amíg az egyikünk teljesen harcképtelen lesz, vagy megpróbálom befejezni a szitut.
Hogy segítse a helyzetemet a fickó miközben hátrált telibe pofán köpött Kajakra, de addigra már megszületett bennem a döntés, hogy az életet választom a megsemmisülés helyett. Ha nem ezt teszem a kimenetel az hogy az egyik mentőbe a másik rendőr autó hátuljába viszik el és ezt nem akartam. Egyikkel se nyerek sőt rengeteget vesztek. (btw tipikus pókeres és real life helyzet amikor tudod, hogy a másik olyan hülye, h az opcióid az vagy az, hogy mindkettőtöknek szar, vagy csak neked szar (talán kicsit kevésbé) és gyakorlatilag csak ez a két választásod van...most ez a helyzet nem teljesen pont ilyen csak ez így eszembe jutott)
Így ráparancsoltam, hogy takarodjon vissza a kocsijába. Félt hogy hátba fogom majd támadni (kkhmm szal érzed, hogy pontosan azoktól fél, amiket ő nyugodt szívvel elkövetne) Mondtam neki, hogy nem így lesz, és abba hagytam a felé tartó aggresszív közeledésemet egy hátralépéssel. Beszállt és én is és továbbmentünk.
Ekkor észrevettem, hogy szét van kúrva az orrom és éppen dől a vér. Besiettem a suliba ahol akkor tanítottam, hogy megmossam a képemet, mert nem akartam az óráimat emiatt lemondani. Para volt, hogy eltört az orrom. Kattogott is, és görbe is volt fájt is mint az állat zaklatott is voltam de mégis elvégeztem a munkámat.
Háh. Megtaláltam a képet. Első és kb egyetlen selfie amit készítettem, csak hogy megnézzem magamat normálisabban a szitu után mikor leparkoltam(igen van a kocsiba tükör de éppen nem voltam a helyzet magaslatán)
Kiteszem ezt a képet mint örök emlékeztető magamnak is és másoknak is.
...tényleg kurva görbe az orrom, nem tom, hogy nem tört el mert alapból közel sem ilyen. Majdnem cartoon szerű a görbület benne...hmm. Jópár zsepit eddigre már megtöltöttem aranyat érő véremmel XD
Aztán mikor már nem ott dolgoztam ahol, de még mindig a franchise rendszeren belül visszahallottam, hogy én egy olyan állat vagyok aki még verekszik is. Nem azt, hogy önvédelem volt, vagy azt, hogy mindezek ellenére mégis kurvára elvégezte a munkáját maradéktalanul. Áhh az nem számít. Ez a fasz még verekedik is. Context doesnt matter. Ilyen mostan kori SJW-s bullshit szinten.
Nah ezt az egészet azért írtam le, hogy kitérjek a 3. pontra. Ki is ez az ember számomra? Egy senki. És pontosan emiatt a véleménye is pont annyit ér. Semmit. És a mai napig ezt a szemléletet követem, hogy amikor olyan emberek próbálnak savazni, akiket még csak nem is ismerek, és tudom, hogy nekik fingjuk sincs róla, hogy ki vagyok, és mit teszek, vagy tudják és ennek ellenére direktbe hazugságokat terjesztenek akkor csak annyit tudok tenni, hogy elkönyvelem őket szánalmas senkiházi, hát mögött sutyorgós, önmagát felvállani nem merő beszari alakoknak és tovább lépek rajtuk.
Próbálom tartani ezt a szemléletet az életben. Csak azért mert egy random ember az utcán megvetően néz rám, de én tudom, hogy minden rendben van, nem fogom magamat rosszul érezni. Ha meg valaki olyan mondja aki számít rákérdezek, hogy de miért pontosan, és akkor vagy tanulok magamról valamit, vagy ha kijavítom az illetőt ő tanulhat rólam valamit, hogy nem azért van a fejemen mondjuk fordítva a baseball cap, mert gyökér gyerek vagyok, hanem mert hátulól süt a nap és így a tarkómat védem.
És pontosan ezért szoktam azt mondani mindenkinek a munkahelyemen is és mindenhol, hogy örömmel várom a kritikát, mert csak jobbá tehet engem. És bennem is ott van, hogy kicsit szarul esik, de aztán rágcsálom és megvizsgálom, és kiemelem az igazság tartamát és annyival több leszek a végén. És ha evvel az emberrel a jövőben is dolgozom, vagy együtt lógok, gamingelek vagy bármi akkor neki is haszna származik belőle.
Asszem most ennyi. Próbáltam nem túl lázító cuccot írni ezalkalommal, hogy ne mondják rám azt....de most hogy belegondolok és annak fényében amit eddig írtam...why the fuck should i care?! (hm asszem ez lesz a címe)
Písz
P.s. De ez nem egyenlő azzal, hogy nem harcolok magamért. Hogy a végtelenségig szó nélkül tűrök bármit. Ha az ember sose áll ki önmagáért elnyomják. És addig paszírozzák amíg bele nem törik. Sokan csak reménykednek, hogy "jaaaaj, egyszer majd úgyis abba marad" de nem, ez soha nincs így. Mindig addig nyomnak amíg ellen nem állsz!
P.P.s. Ez egyik legszégyenletesebb pontja az életemnek. Az ért posztoltam mert tanulságos, és mert "teaching through experience"
