Amennyit tudok a dologról, hogy megszavazta a parlament, hogy nincs tanári fizetés emelés, meg azt, hogy a magán suli nem számít sulinak többet. Többet nem tudok, nem válaszoltak a poston a kérdésemre (mit is várnék FB-on bárkitől) és nem fontos, hogy utána nézzek jobban a mondani valóm kifejtéséhez. Persze örömmel fogadom a helyreigazításokat, de ezek az alap tények igazak, és ennél több nem is kell a mai okfejtéshez.
Az első dolog ami eszembe jutott az a szánalom (illetve az, hogy miért nem mennek sztrájkolni, és utána a szánalom). Szánalmasnak gondolom, hogy már most ilyen defeatist mentalitással állnak hozzá, és már temetik is az egészet. Nem az a párbeszéd, hogy tenni kéne valamit ellene, hanem az hogy vége ennyi volt kalap kabát.
(Sejtem, hogy nem mindenki van így vele, de én ezt látom magam körül, meg ezt is tapasztalom, így ebből merítek)
Miféle hozzáállás ez ehhez az egészhez, és mit is mutat valójában? Sírnak a tanárok, hogy "jajj de szar" és közben meg nem tesznek semmit, hanem gyászjelentésben viszhangoztatják szomorúságukat, és megértően és vígasztalóan veregetik egymás vállát, hogy "hát jajj igen, de szar nekünk"
Persze lehetne is tenni ellene, de hát az már megerőltető, és még konfliktussal is jár, az önsajnáló siránkozásban meg legalább mindenki egyet ért velük, és nem kell semmit tenni a szimpátiáért, és a végén mondogathatják mindenkinek, hogy velük mennyire kibaszott az élet.
Az volt a kérdésem, hogy miért nem rendeznek valami protest-et, vagy (ha van egyáltalán) miért nem lép valamit a tanári érdekszövetkezet. Persze tuti nem ilyen egyszerű, de nyoma sincs még az igénynek se ilyesmire, csak a sírás meg a jajjgatás van.
Belegondolnak vajon abba az emberek, hogy ez az egész milyen üzenetet küld. Pontosan azt tesznek velük amit akarnak, mert a jajjgatáson kívül semmi mást nem tesznek a dologért, és a pofájukba röhög a politikus, miközben felmossa velük a padlót mert jogosan kérdezheti "Miért? Mit fogsz tenni, ha megteszem kisköcsög?!" ...semmit. Pontosan azt. Ezért semmi visszatartó erő nincsen, hogy megtegyenek azt amit akarnak velük.
Amúgy pont az ilyen dolog miatt (is) döntöttem úgy, és mondtam mindig is, hogy sose mennék állami szektorba (főleg nem tanárnak). Egyrészt, mindent az állam határoz meg, totálisan ki vagy szolgáltatva másnak, nincsen tárgyalási alapod, és gyakorlatilag azt csinálnak veled amit akarnak. Nincsen felszólalási lehetőséged se, és az identitásodat a tömeg határozza meg, ami meg egy birka sereglet(mint az összes tömeg, legyen ember vagy állat btw), és te is csak egy leszel a sok közül. Semmi nem számít. Se az elkötelezetséged a szakma felé, se az eredményeid vagy tapasztalatod. Egy vagy a több ezerből, és semmit nem érsz.
Ezért mentem inkább a magán szektorba ahol, ha kiemelkedő tudsz lenni, van tárgyalási alapod, hogy kedvezőbb helyzetet tudj elérni saját magad számára. Van megbecsülésed azokon a körökön belül ahol mozogsz, és ha mindenki is birka körülötted és vágatják magukat, meg hagyják, hogy kisajtolják őket, te akkor is csak röhögsz rajta, hogy ha hülye vagy szenvedj b+, én jól elvagyok. Ez így van most is.
Ahogy a nagy államiban is, úgy a kis országosban is ahol dolgozom, pontosan az megy, hogy amíg a tanárok nem verődnek érdekszövetségbe, hogy a felettük álló érdekszövetségnek ellen pontot adjanak, addig az el fogja őket nyomni, kihasználni, majd eldobni, amikor már nem szükségesek, vagy akár csak kis kellemetlenséggel is járnának.
Jelenlegi munkahelyemen egyáltalán nem ezt tapasztalom, viszont az előtte lévő helyeimen, pontosan ez volt. De sírás helyett küzdöttem inkább, hogy kimásszak a tréből.
Ugyan ez volt anno osztrákban, amikor az osztókat zsigerelték. Van évente egy nagy egy hetes rendezvény, ahol mindenki 2x annyit dolgozik, szinte kevesebb pénzért, és kurvára elege volt mindegyik osztónak belőle. Én javasoltam, hogy az esti verseny előtt álljon fel mindegyik az asztal mellett egy percre, hogy éreztessék a kaszinó tulajokkal, hogy nem ők irányítanak, és vissza tud nyalni a fagyi ha kell. Persze nem tették meg, és szarrá szopatták őket, és égtek és égnek is ki a mai napig az osztók lépten nyomon emiatt.....hmm mivel is cseng ez egybe... "jajjj annyira kevés a tanár" és aki meg elmegy tanárnak, az fejet szegve elfogadja a szar feltételeket. Pathetic.
Aztán persze erre azt szokták mondani legyen az bármilyen meló hogy "jajj én ezt nem tehetem meg mert...." és ide be lehet illeszteni akármilyen random bullshitet, amit fel lehet hozni azért, hogy megnyugtasd magad, hogy igen, a te semmit tevésed, az teljesen legitim, és hát te megteszel minden tőled telhetőt amikor a FB-n like-olsz két ilyen hülye posztot.
Arról ne is beszéljünk, hogy amikor az emberek felhozzák a körülményeiket, arról sosincs szó, hogy azokat a körülményeket legtöbbször ők teremtették meg maguknak és nem a jóég a hibás, hanem ők, hogy nem tudnak két lépéssel előrébb gondolkodni az életben. Lásd bármilyen bedőlő hitelben lévő idiótát. "jajj hát hogyan fogom tudni kifizetni ezt a 15 csekket minden hónapban. Szar a melóm, de mit tehetnék" Azt persze ne nézzük meg, hogy a felvett pénzből milyen hülyeségeket csinált mert az pofátlanság ugye, és véletlenül még kiderülne, hogy a bank csak elszedi a hülye pénzét, és a hülye a hibás, mert hitelre vesz több milliós kocsit, meg megy mindenhová a világba, meg vesz két szintes házat, meg új iphone-t, mert hát az neki ugye jár!!! És egyébként is mi közöm hozzá, kussoljak és sajnáljam, hogy de szegény, és nem tehet semmiről és ő csak egy kibaszott áldozat.
Szóval ez az én random véleményem erről az egészről. Mindenki saját sorsának kovácsa, és ha előrrébb látott volna, vagy visszább nézne két lépéssel látná, hogy hol van a saját felelőssége az egészben ami miatt ott van ahol, de amíg ez nem történik meg (és soha nem is fog, és erre rengeteg ipar épül) addig ez így fog folytatódni és sírnak majd az emberek tovább.
Jah kis extra. Amcsiba hasonló volt, és hirtelen 8.25$ helyett 15$ lett a minimum vage kb 350.000 embernek, akik kurva nagy cégeknél (Amazon pl) dolgoznak, mert összeverődtek az emberek, és egy politikus is melléjük állt, és a nyomás amit a tömeg gyakorolt bőven elég volt, hogy a követeléseket teljesítsék.
A főnököd majd sajnálkozva és együtt érzően csóválja veled a fejét, aztán beszáll a kocsijába amit te életed végéig se tudnál megvenni, és hazamegy a házába, amilyenről te csak álmodozol.
Tudjátok mi nem elég rá viszont? A kurva sírás!!
