Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul,
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvának hő szeméből.
Kölcsey Ferenc
---
De van egy modernebb is a Tankcsapdától:
És ha szakad a védõháló
Majd rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó,
Aki a pokolra kíván jutni, annak balra a második ajtó!
Most egy fokkal nyíltabban próbálok írni a pókerről is meg mindenről is.
Az van, hogy már több mint egy éve tart a bezárkózás. Mi itthon különösen komolyan vettük, és rengeteg (forrással megjelölt tudományos) infót gyűjtöttünk a dolgokról, hogy a propaganda, meg az emberek összevissza faszságai ne hassanak ránk és saját döntést hozhassunk meg, aminek az lett az eredménye, hogy full izolációba raktuk magunkat a Lénnyel.
Persze amikor eldöntöttük ezt, még nem lehetett tudni, hogy ilyen sokáig fog tartani. Tudtuk, hogy nyáron enyhülni fog, és utána a remény az volt, hogy december vége felé vége lesz. Ezt az elzárkózást úgy kell érteni, hogy nem látogatunk senkit. A nyári enyhítés során 1x! találkoztam a barátaimmal. A szüleimet is meglátogattam akkor, majd karácsonykor egyszer, mert volt covid teszt otthon és negatív volt nekik, aztán még 1 alkalommal voltam ott és ennyi.
A mozgást napi sétával dolgozzuk le általában vagy az elipszis trénerre amit másfél éve az élős (azóta bezárt) helyen nyertem 5 lapos omahával és mondtam h én ha nyerek mindent el akarom költeni vmi fasza cuccra, hogy ne hízzunk el és fittek maradjunk. Hetente 1x megyünk bevásárolni és mindent mindig lefertőtlenít a lény utána. Heti 1x elkezdtünk kaját rendelni pár hónapja, hogy színezzük a dolgokat.
De ez kurva kevés mostanra már. El se tudom mondani, hogy mennyire hiányzik, hogy csak egy kis mozis popcornt nyomjak az arcomba és embereket lássak. Hogy végre láthassam a barátaimat és kornyikáljunk egy közöset, hogy társasozhassunk közösen, vagy akár csak valami hambit betoljunk az arcunkba. Hogy a szüleimet rendszeresen tudjam újra látogatni. Hogy elmehessek az ismerőseimmel találkozni ha kevem szottyan. Hogy az online pókerről ne csak itthonról tanuljak, hanem találkozzak is az emberekkel akiket egy éve ismerek és napi szinten dumálok, de sose láttam!!
Egy videóba mondta egy alak, hogy ne érezd magad szarul ha elhíztál vagy lefogytál, ha mentálisan ki vagy készülve, vagy bármi sorsvetett érzés miatt, mert mind túlélők leszünk ha véget ér ez a szar. Ez egy olyan világ szintű trauma amit mindenkinek ki kell hevernie. Van aki anyagilag fogy le, van aki lelkileg, van aki agyilag, van aki testileg mindenkit megvisel ez a szar valamilyen módon és én most jutottam el arra a pontra, hogy evvel igazán szembesülök.
Egész egyszerűen most már nem tudok online pókerezni. Rengeteg összetevője van ennek is, de februárba kezdődött. Amikor elhúztam 3 hét szabira 100 nap nonstop játék után egy jól sikerült januári két hét után, amit követett egy bónuszok lefelezése a hónap hátralevő részében. Utána visszajöttem, és hirtelen minden egy kicsit túl sok volt. Próbálkoztam de nem ment, aztán a GGpoker is szétvariálta az egészet és olyan változtatásokat eszközölt, hogy mindent amit eddig tanultam mehetett a kukába. Nem segített, hogy közbe volt egy mentális teljes zárlatom is amikor lelki roncs lettem a sikertelenségtől meg attól, hogy nem látom a kiutat. A csapatba is ment a találgatás és a próbálkozgatás, hogy mi a faszt kéne csinálni hogyan kell adjustolni. Aztán mikor lassan talán meglettek volna a dolgok a GG ismét, szó nélkül átvariált mindent és a régihez hasonló de nem teljesen olyan rendszer lett.
Közbe megkaptam a covid oltás elsőjét is és mind a ketten teljesen kihaltunk tőle. A lény 12 én 24 órára ütődtem full ki. Az is egy szép mizéria volt. Régen feküdtem már 24 órát ágyban. Megpróbáltam felkelni de videót nézni se volt energiám, fájt ülni is fájt a létezés. Hidegrázás, lázm, minden testrészed fájása. Aludni se tudtam rendesen, csak ilyen véletlen szerű eszméletvesztéses "jajj végre aludtam 1-2 órát" dolgok voltak. Ezt is ki kellett azért heverni aztán.
Szenvedtem, lejjebb mentem téteket, lecsökkentettem az asztalokat mindent megkíséreltem, és elkezdett valamennyire visszajönni az önbizalmam is meg érkezni az eredmények és akkor kedves Marecc cicánk eltünt. Én lelkis fasz vagyok és az emócionálisságom miatt a mély pontokat is sokkal méyelbben élem meg mint legtöbben. Ezt pszihó is mondta amúgy amikor anno voltam kiváncsiságból, hogy jól ismerem-e magam. És akkor egy kétségbeesett mégjobban világból kivetődés ült rám. A pókert így lehetetlen volt folytatni, és minden erőnkkel Marecc keresésébe fektettük.
Kurva jó volt átélni azt, hogy minden ajtónyitással várod, hátha befut ahogy szokott, hogy minden másodpercbe várod, hátha benyávog ahogy szokott. Kiplakátoltunk egymillió plakátot, kiraktunk több száz szórólapot a postaládákba, hogy nézzenek be a garázsba, hagyják résre nyitva ha oda van beragadva. Raktunk 100k jutalmat a megtalálónak minden helyi FB csoportba ki lett rakva. Felosztottuk a keresést és napközbe Lény este és éjjelenként meg én jártam az utcákat és hivogattuk, ráztuk a kajás zacskót. Mondanom sem kell milyen szintű mizéria volt átélni az éjjeli sétákat az esélytelen szólongatással 1-1,5 órás bolyongások a hideg ítéletidőben ami akkor volt. Minden nap egy olyan hullám volt, hogy reménnyel teli amikor kaptunk valami fülest, hogy hasonló cicát láttak valahol(amire rohantunk is mindig), aztán meg a totál lerohadás, ahogy elképzeled, hogy esetleg még él valahol, de lassan meghal mert nem sikerül megtalálni és vagy valami baja van, vagy csak be van ragadva. Szívfacsaróan tragikus volt. Nem telt el nap sírás nélkül. De nem lehetett feladni mert avval a fentebbi félelem kép vált volna valósággá.
Öt és fél nap után az egyik ilyen éjjeli menetem során hallottam végre, hogy visszajelzett, és sikerült megtalálni full lefogyva egy garázslabirintus legmélyén. Szerencsére sikerült felkelteni a tulajt és hazamenekítettük a kis párát lefogyva. A boldogság első cseppje visszacsöppent életünkbe így.
Gondoltam, hogy a traumát kipihenve akkor újra neki tudok állni a kártyának, de sajnos nem lett így. Egyrészt, kicsit túl sok új és látszólag egymásnak ellentmondó infót kaptam, hogy hogy és mit kellene csinálni, másrészt konszenzus se volt a dolgokról, és engem is egyre jobban viseltek meg azok a hullámok amik evvel a retekkel járnak. A full hánytató 0/25 ös szériák amiből többet kaptam a kelleténél. Hozzávetőlegesen, csak annyi, hogy annak az esélye ha 33% ban nyered csak a 3 fős versenyeket, hogy 11-ből egyet se nyerj egymás után az 1% Ha a gorilla matekom jó. A 25 az bőven tört tört tört százalék. Persze akkor jött az egyik ilyen amikor egy téttel feljebb kacsintottam, és konkrétan fél óra alatt elvitte az előző 3 napon át összegyűjtött plussznak a kétszeresét!
Szóval rendesen szenvedtem a játékkal is, de mellette elkezdtem észre venni magamon, hogy egyre rosszabbul viselem az egészet. Nem tudom, hogy az összes fenti dolog kombinációja (valszeg), de egyszerűen úgy éreztem, ahogy az angol mondja "I am at the end of my rope here" A kötelem végén vagyok. Amikor elszakad a cérna. Amikor nem bírod tovább. Amikor már minden kis extra fájdalom világméretű kínként van megélve. Na itt tartok most.
Minden apró hülyeség is jobban idegesít, nem segít az egészen az se hogy a fő hobbim a kockulás, és mellette a munka is 8-9 hónapja non-stop a gép előtt ülés miközben karanténba vagyok amúgy is zárva itthon, és amikor nem akarok pókerezni akkor is mindig itt lebeg a szemem előtt, hogy hát csak be kéne ülni mert akkor legalább "hasznosan" telne az időm és termelnék.
Az se segít, hogy a retkes pókeroldalt ellepték a geci csaló bot software-t meg RTA használó szemétládák, meg hogy megjelent egy rahedli backing is, bár azok közül kihátrált már egy pár, mert túl sok a reg nekik, és a GG is egy patkány és állandóan szórakozik.
Kis kitérő: Most azt csinálja, hogy szimplán nem indul el néha 1-1 asztal, és ha nem veszed észre amire jó esély van akkor úszott a lóvé és még refundot se tudsz nagyon kisajtolni a gecikből mert azt várják el, hogy észrevedd....amit nem veszel észre. A kerék megjelenik aminek pörögnie kell de úgy látszik mint ha játékosokra várna még, aztán egyszer csak kiírja, hogy "kössz a játlkot, akarsz még 1-et tolni?" Totál idióta agyhalott faszkalap banda. Az is egyre valószínübb, hogy a kliensük bitcoin miningra használja az ember gépét. Egyrészt lehetetlenül magas gépigénye van ennek a szar pasziánsz szintű fosnak. De olyan magas, hogy űber játékoknak nincs ekkora gépigénye, sőt nekem van olyan játékom amit le is öl ha véletlen nyitva marad a póker a háttérbe. De tényleg ha kicsit is gyengébb a géped (Flex: ez egy +500k-s gaming PC) akkor szaggat meg meg-meg áll.
Szóval összességébe, hogy visszatérjek az előző gondolatmenethez, nagyon nem jók most a körülmények ahhoz, hogy olyan muinkát végezzek, ami a végtelenségig próbára teszi a türelmedet, a tűrőképességedet, a mentális stabilitásodat és az akaraterődet, a figyelem és koncentrációdat, napi 6-8 órában.
Nem tudom, hogy mi a pontos gyógyír erre. Gyanítom, hogy az, hogy újra eljárhassak itthonról, hogy ne csak itt üljek pont mint ha online kellene nyomnom. Hogy lehessenek újra közösségi programjaim és a szabad nap ne ugyan úgy nézzen ki mint a munkanap (otthon ülve a gép előtt)
Ez az én esetemben Június 10 körül történik meg mert addigra kapom meg a 2. védőoltást és telik el annyi idő, hogy maxon legyen a védelmem. Ez még elég sok idő.
De közben meg ott a tény, hogy valójában én így is kurva jól jártam már. Az elmúlt háromnegyed évben kb a tanári fizum 4-5x kerestem meg (jogi megjegyzés: Ez a szám természetesen teljes fikció, fabrikáció és hazugség), tehát kurvára nem kellene pattognom semmi miatt és valószínüleg ezekre az extrém körülményekre való tekintettel simán mondhatnám, hogy "tudod mit bazdmeg, folytatom majd, ha foghatok élő kártyát is a kezemben" (egy pókerteremben) szal az se kizárt, hogy full parkolóra kell raknom az egészet. Lehet az is jó út, hogy csak ilyen minimál szinten tolni. Leaderboard alja minden nap majd, hogy a gyakorlatból ne jöjjek ki, és pénz is valamicske legyen, de azt hiszem az full elképzelhetetlen, hogy amíg nem változik meg a helyzet a bezártsággal kapcsolatban, hogy ilyen full hónapokat toljak le napi ezer órában szabadnap nelkül. Egyszerűen nekem nem megy most már a játék, meg a szar nyelése ennyi nyomorúság mellett, és amikor ez a szitu áll fenn akkor a legnagyobb plusz nem is játszani!
