2009. február 24., kedd

Stuck in fucking life

Elegem van megint.

Ez a póker a legszemetebb dolog a világon. Azoknak való akiknek van feleségülk és rendes családjuk. Tönkre vág lelkileg.

(folyton lesettelik az összes AA-m és KK-m flopból. Folyton leflössölik az összes szettem. Otthagyom a pkr-t a faszba csak a buzi everestnél akadékoskodnak a papírkukacok)

Szóval így nem lehet igazából semmit csinálni. Ingatag az életem mivel csak 21 éves vagyok, és nem állok abban a szerencsés helyzetben, hogy már megtaláltam volna életem párját, vagy csak simán lenne akár egy jól működő kapcsolatom is.
Elegem van abból, hogy ha kapok bad beatet vagy coolert (ami velem szemtanúk tömkelege által bizonyítottan több mint a normális) akkor szétesek. Egyből eszembe jutnak az ingoványos lelki dolgaim. Őrült balszerencsés vagyok pókerben és nem érzem úgy hogy ez kijönne pozitív szerencseként bárhol máshol. Szal kapok egy bad beatet ezek akérdőjeles dolgok előugranak bennem, és természetesen ilyenkor mindent sokkal de sokkal pesszimistább módon fogok fel. Ez szörnyű érzés. Utána kilépek a pókerből, mert nem vagyok hülye és nem fogom oda adni a sok gépagyúnak a lóvém és hirtelen itt van már megint ez a rohadt szoba. Nem akarok itt lenni főleg nem ilyenkor. Szükségem van arra ilyen esetbe, hogy mellettem legyen valaki akit csak simán megölelek és érezhetem, hogy minden bajom elszáll. Csak nem hívogálhatom mindig azt az pár embert naponta, hogy elsírjam nekik a számukra is unalmas story-t hogy megint hogy kimákoltak, pedig már az is könnyít valamennyit, de ilyenkor egy szerető meleg baráti kedves szó varázsolni képes és immunissá tenne mindenre. De nincs.

And my sout cries. Cries behind the dark glasses of this life, inside this body. Few can see, few can feel that there is a huge aching,  emptyness dwellt too deep. I'm seeking the light, searching for that hot spot, the fire, but whenever it seems at hand, vanishes away.
I don't want to be in this state! Váljak valóra, teljesüljek ki!